De miért is kell(ene) kampányolni?
@ko = Habár sok mindent lehetne írni a február közepén a múltban megesett történésekről, az én és az olvasók szerencséjére a mindennapjaink is regényesen teltek az elmúlt hetekben.
Már-már azt hittem, hogy állatmesét fogok szőni, amelynek főszereplője a gonosszá változ(tat)ott „kisfarkas” lesz, akit kiskorában a vérengző ordas nevelgetett addig, amíg a környezetében élő gyáva egyedek el nem hitették vele: ő a legszebb, legokosabb és legravaszabb „kisfarkas”, ezért ennek köszönhetően cserben hagyta vérengző tanítóját, új falkát létesített, majd követőivel átvette az uralmat az erdőben.
Csakhogy hiába igaz az emberekkel való lenyűgöző hasonlóság, képtelen voltam annyi állatfajra lelni a természetben, amelyek magukon viselnék a környezetünkben levő sok-sok emberi (legyen az nemzeti, vallási, ideológiai vagy más) csoportra ráfogható állatias jellemzőket. Ennek köszönhetően döntöttem: maradok inkább a valóság talaján, azonban ha az olvasó mégis kíváncsi a jelenlegi államfő előéletére is, akkor érdemes elolvasni a dr. Hódi Sándor által szerkesztett könyvet (Volt egyszer egy ország)1, de ha csak a kérlelhetetlen tények érdeklik, azokat megtalálhatja a Kispiactól Oromhegyesig – lehetett bátran is félni – (1991–1992) című kiadványban.2
A lényeg, a pillanatnyi szerbiai diktátor rádöbbent, a lázongó egyetemistákat nem érdekli a véleménye, mert a tisztségénél fogva ő csak egy protokolláris jellegű „intézményt” képvisel, pedig a gyakorlatban – noná, hogy alkotmányellenesen – szinte minden parlamenti és kormánydöntés az ő agyából pattan ki, ha meg nem, akkor az ő jóváhagyása szükséges hozzájuk. Már akkor valami gyanússá vált számára, amikor a nagy dérrel-dúrral meghirdetett, Jagodinára tervezett „óriási” bejelentéskor (egy új „társadalmi szervezet” létrehozása) az ingyen szállított és étkeztetett követői közül – szerinte – csak 50.000 híve jelent meg, csakhogy az objektív elemzők hiába szerették volna bebizonyítani az igazát, a készített videók és fényképek elemzésével arra jutottak, ott még csak 10.000 ember sem volt jelen.
Majd egy hétig „nélkülöznünk” kellett a megjelenését az állami, de még az ő kedvenc magán TV-csatornájának műsoraiban is. Aztán jött egy érdekes bejelentés, egy körút megszervezése az Észak-bánsági Körzetben (egészen pontosan Csóka, Törökkanizsa, Velebit (Fogadjisten), Ada, Mohol településekre). Már ez az útirány sem aratott nagy tetszést sokak számára, mivel földrajzilag csak Csóka és Törökkanizsa található a Bánságban, a többi mind a bácskai Tisza mente települései. Kiszivárgott hírek szerint Csókán szerettek volna szabadtéri nagygyűlést tartani, azonban hiába volt a „kispásztor” és pártjának hathatós támogatása, a Móra Ferenc Művelődési Egyesület nagytermébe szépen befért a pár száz haladó.
Ahogyan itt, a „tömeg” előtt, ezt követőn útjának szinte minden egyes állomásán a sajtó képviselőinek (azért szinte, mert a Velebiten található pálinkafőzőben és vendégházban zárt körű volt a találkozó, ezért ne találgassunk) a következőket hangoztatta: „…meg kell hallgatni az embereket, beszélgetni kell velük, hiszen a párbeszéd az egyetlen járható út…” Érdekes, de szerinte a párbeszédet mindenkinek vele kellene folytatnia. Igaz, Csókán még hozzátette: „…Az állam kilencmillió eurónyi beruházást valósít meg Csóka községben. Ebből egyebek mellett felújítják az egészségházat, Padén az iskola tornatermét, valamint a Csókától Feketetó irányába vezető közel 11 km-es útszakaszt…” De szerintem idegen tollakkal ékeskedik, mert „normáliséknál” az övéhez hasonló felhatalmazásokkal rendelkező államfő nemigen dicsekszik a különféle befektetésekkel, mert mindazok a kormány feladatai, ha pedig megvalósulnak, még sikerei is! Emellett van még egy költői kérdésem: Mi haszna lesz a felújított útból a nem Feketetón lakó polgároknak, mondjuk a tőlük 5-600 méterre Kanaizsamonostoron vagy az öt kilométerre levő Egyházaskéren lakóknak vagy minden csókai és környékbeli polgárnak, aki a Feketetó mellett található kilenclyukú hídon szeretne eljutni a szintén mintegy öt kilométerre található határátjáró használatával Valkányba (Romániába)?
Ezt követően üres ígérteket lehetett hallani a nyugdíjasok és a sportolók kérdéseire, a közbiztonsággal kapcsolatos problémáknál pedig elővette a hangzatos semmit sem jelentő választ, mindez azért van, mert Szerbiát minden oldalról támadják(?). Hogy kik, mikor és hogyan, ezek már megmaradtak az elnök titkának.
Aleksandar Vučić Törökkanizsán Saša Pustinjak birtokára toppant be, de nem egyedül, mert ott volt még Maja Gojković tartományi kormányfő és Pásztor Bálint is.
A velebiti Kravić testvérek tulajdonában levő ingatlanegyüttesben lehetett a vendégek megebédeltetése, de még ez is csak valószínű, mert szinte semmi sem szivárgott ki az ott-tartózkodásukról. A lényeg, ezt követően Adára látogattak, ahol az adai (ami inkább moholi) East-West Bridge textilipari cégben Biliczki Rudolf tulajdonos és fia, Biliczki Lénárd igazgató a családjuk társaságában fogadták a vendégeket. Most akár rosszmájúsággal is megvádolhatnak, mert nem titok, a Prosperitati Alapítvány nagy nyertese az East-West Bridge cég, amelyet több mint tízmillió dinárral támogatott a magyar állam.
A legvégére maradt Moholon a polgárokkal való találkozás, az arról készített videón3 a 6. perctől lehet látni, hogy mintegy 150–200 ember előtt az államelnök a szokásos általánosságok mellett a szerb–magyar barátságra hegyezte ki a mondandóját. Hogy mindez mennyire volt őszinte, döntse el az, aki ott volt.
A végére csak annyi, úgy tűnik, a Vajdaságnak varázslatos hatása van a jelenlegi elnökre, mert pénteket követő napon ismét ott, mégpedig Melencén bukkant fel, ezt is lehet videón4 látni, csakhogy ki is tört az autójának kereke, amikor Nagykikindára akart utazni – C’est la vie! vagy a természet visszavág?
BALLA Lajos
________________________
