Érdekes egy ország ez a Szerbia: van egy ember, akiről hetek óta hallgatjuk, hogy bizony nagyon veszélyes, mi több, egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ezért célszerű lenne mielőbb minden létező tisztségétől megszabadítani. Már csak úgy, az ország, a nemzet érdekében.

Na, hát ez az ember történetesen jelenleg is véderőminiszter, a nemzetbiztonsági tanács titkára, ő koordinálja a biztonsági szolgálatok (katonai és polgári kémkedés és kémelhárítás) tevékenységét… Hm. Tényleg egy adta kockázat az ember. Mármint önmagában felettébb kockázatosnak tartjuk a tényt, hogy ekkora, a dolgok természetéből adódóan nem teljesen átlátható módon hasznosuló hatalom központosul egyetlen ember kezében – de Szerbiában nem ez jelenti a problémát,

hanem az, hogy ezt az embert Nebojša Stefanovićnak hívják, és történetesen erőteljesen megtaposta a tyúkszemét annak, aki a világon mindenről dönt ebben az országban. Nevezetesen: Nebojša Stefanović miatt Aleksandar Vučićnak voltak álmatlan éjszakái.

Márpedig a köztársasági elnök úr szeret jól aludni.

Ezért azoknak, akik bármit is tudnak tenni a köztársasági elnök békés álma érdekében, hazafias kötelességük tenni is a dolgukat. Jelen esetben úgy, hogy szépen, szorgosan szavaznak.

Hetek óta sorjáznak a Szerb Haladó Párt községi, városi, helyi bizottságainak egyhangú döntései, amelyek, láss csodát, követelik Nebojša Stefanović leváltását valamennyi, az ország és a párt vezetésében betöltött tisztségéből. Márpedig a helyi bizottságok véleménye azért csak nyom valamennyit a latban, ha a nép kéri, hát a nép kívánságának eleget kell tenni – így aztán mindenki feszült figyelemmel várta, mi történik majd szombaton Belgrádban, ahol összeült a Szerb Haladó Párt főbizottsága, elvégre nem holmiféle banánköztársaság ez a Szerbia, ahol csak úgy megtörténik, amit a főni kíván, itt, kérem, rend van, demokrácia meg szabályok, a tisztségviselőt az válthatja le, aki megválasztotta…

A játékszabályokkal természetesen Stefanović is tisztában van, elvégre megalkotásukban tevékenyen vett részt. Ezért aztán a főbizottság értekezlete előtt szépen benyújtotta a lemondását, így a testületnek nem maradt más dolga, mint elfogadni azt. Egy gonddal kevesebb.

Csakhogy van itt egy piciny kis probléma.

Stefanović ugyanis a Szerb Haladó Párt belgrádi bizottságának vezető posztjáról mondott le. És semmi másról. Tehát továbbra is ő irányítja a védelmi minisztériumot, a kémszolgálatokat, ő felügyeli a nemzetbiztonságot…

Elég érdekes helyzet ez, ha figyelembe vesszük, hogy azzal vádolják: veszélyeztette Szerbia elnökének életét, a nemzetbiztonságot meg talán még a méhek szaporodását is. Némi párton belüli súlyvesztéssel elintézettnek tekinthetjük a dolgot?

Stefanović és Vučić konfliktusának mibenlétéről korábban a Családi Körben is írtunk, a lényeg, hogy a két férfiú jó szorosan tartja saját markában a másik nemzőszerveit, azaz mindkettő sokat, nagyon sokat tud a másik némileg törvénybe ütköző, ámde rendkívül jól jövedelmező üzelmeiről, a másik családtagjainak gyanús gazdagodásáról. S amikor úgy tűnt, hogy Stefanović vesztésre áll, hirtelen kiderült, hogy valahol, valamilyen páncélszekrény mélyén ott hever Vučić elnök több mint ezer telefonbeszélgetésének felvétele…

A lehallgatások, mondja a városi legenda, nem Vučić elnököt célozták, hanem a bűnözőket, gyanús elemeket, de valahogy egyes esetekben mégis az elnök volt a vonal másik végén. Hát így esett, hogy megesett…

Vučić természetesen nem hagyta annyiban a dolgot, ekkor kezdtek sorjázni a Stefanović leváltására irányuló települési bizottsági követelések. Andrej Vučić, az államfő szeretett fivére gondosan figyelt, hogy mindenki, aki korábban Stefanović „emberének” számított, a megfelelő módon szavazzon, hangosan és tagoltan tegyen hűségesküt a pártelnök-államfő mellett.

Stefanović ugyan többször is elismételte, hogy ugyan itt-ott hibázott, de soha nem ártott Vučićnak (vélhetően egyiknek sem: az elnöki fivérnek és az elnök maffiózókkal bandázó gyermekének sem…), s azt is, hogy kész vállalni a hibáiért a felelősséget. Mi több, hetekkel ezelőtt, még a leváltását követelő hullámot megelőzően felkínálta Aleksandar Vučićnak a lemondását a belgrádi szervezet éléről. Vučić azonban példát akart statuálni. Nyilvánosan akarta megalázni Stefanovićot. Azt akarta, hogy minden falu kinyilvánítsa, hogy látni sem bírja tovább ezt az embert.

Most valahogy mégis úgy tűnik, hogy éppen Vučić volt az, aki a fékre lépett. Vučić volt az, aki hagyta, hogy a párt belgrádi szervezete éléről Stefanović önként lépjen vissza (s hogy azt, illetve a pártszervezet egészének irányítását az elnöki fivér, Andrej Vučić vegye át), miközben a haladók elnökségének továbbra is tagja marad, s miközben minden állami posztját hiánytalanul meghagyják.

Persze, azon a szombati főbizottsági ülésen is rúgott egyet-kettőt Stefanovićba, már csak a miheztartás végett, amikor látszólag Koszovó kapcsán azt mondta: „Nem hozhat döntést valami külföldi, valamilyen nagykövet, amíg létezik a Szerb Haladó Párt, addig Szerbia népe fog dönteni, nem az oligarchák és a külföldiek. Elmondani nem tudom, mennyire rosszul vagyok bizonyos más, de akár a mi pártunkban lévő emberektől, akik azt hiszik, hogy nagykövetek fogják őket a haladók élére állítani, és abban bíznak, hogy mások segítségével irányíthatják Szerbiát” – mondta Vučić, aki azt is megismételte: elkészült egy ellene irányuló stratégia, amely magába foglalja a nyomásgyakorlást azokra az államokra, amelyek nem ismerik el Koszovó függetlenségét, illetve családjának további lejáratását is. „Ezt a haladó párt egyes tagjaival karöltve tették, akik azt hitték, hogy így kitüntetést kapnak külföldről, és hatalomra tesznek szert az országban” – tette hozzá Vučić, bizony Stefanovićra utalva, aki egyes hírek szerint igencsak kedves az amerikai adminisztráció szívének.

Már csak az nem világos, hogy ha Stefanović ennyire gonosz, csúnya és megbízhatatlan ember, hogyan maradhat meg a miniszteri székben és a kémszolgálatok élén.

Akárhogyan is forgatjuk, úgy tűnik, Stefanovićnak még mindig van zsarolási potenciálja, és Vučić egyszerűen nem meri leváltani.

Nagyon szívesen lennénk pókocskák a falon, amikor ez a két ember négyszemközt beszélget. Biztosan nagyon sok közérdekű dolog hangzana el… De mivel ilyen metamorfózisra nem vagyunk képesek, marad a gyanú, hogy Stefanović egyszerűen még mindig túl sok olyan dolgot tud, amelyekről Vučić nagyon nem szeretné, ha kiderülne.

KOCSÁNYOS Pálma