Választások előtt állunk.  Az érintettek gőzerővel gyűjtik hozzá az erőt, de voltaképpen már be is indult a kampány. A politika semmitől sem riad vissza a hatalom érdekében. Ahogy erősödik a kampány, úgy kerülnek az érdeklődési körébe a különböző intézmények, és ennek során nem kímélik az iskolákat és a gyermekeket sem. Oktatásügyi berkekben jelenleg a legígéretesebb területnek az évtizedek óta fennálló létszámstop feloldása számít.

Nem véletlen tehát az időzítés, a politika profitálni szeretne belőle. Mint a múlt heti számban leírtuk, az illetékes minisztériumi bizottság közzétette az első körben jóváhagyott munkahelyek listáját. Február hetedikei dátummal, de csak huszadika táján tettek közzé egy újabb listát. Ezen 2725 jóváhagyott munkahely szerepel. Ebben és a harmadik körben az iskolák elvileg a 2016-ban és 2017-ben megüresedett, és legalább 60 százalékos munkaidőre szóló munkahelyekre kérhettek jóváhagyást. Továbbra is tisztázatlan viszont azoknak a sorsa, akik akár öt-hat évvel korábban kerültek azóta is határozott idejű munkaviszonyba, meg azoké is, akik ugyan minden feltételnek eleget tesznek, mégis kimaradtak a jóváhagyásból.

Amikor ezeket a sorokat írom, még egyetlen pályázat sem jelent meg, mert a centralizáció átláthatatlan útvesztőiben a jóváhagyott listák is utólagos felülvizsgálaton és megerősítésen esnek át, mielőtt nyilvánosságra hoznák őket. A késleltetés kiváló feltételeket kínál a „terepi háttérmunkának”. Egyre gyakrabban hallani, hogy „beavatott” emberek diszkréten elbeszélgetnek az állandó munkára váró kiszolgáltatott tanügyesekkel, és „jóindulatúan” azt tanácsolják nekik, ha biztosra szeretnének menni, jó lenne aláírni azt a bizonyos „papírt”.

A második lista még inkább megerősíti azt a feltevést, hogy az egész akció célja jelentős részben az eddigi pártalapú foglalkoztatás „törvényesítése”, és a továbbiak megalapozása. Az óbecsei község listáin akár tucatnyi példát nevesíteni lehetne, sőt már pártok közti nyilvános pengeváltásra is sor került a téma kapcsán.[1]

Kell-e a szerb nyelvvizsga?

Az első pályázatok várva várt kiírása szintén tartogat meglepetéseket, az oktatási rendszer alapjairól szóló, 2017-ben újraírt törvény ugyanis jelentős változásokat hozott a tanügyi dolgozók munkába állásának feltételeiben. Külön rendelkezés mondja ki, hogy oktatási intézményben csak akkor létesíthető munkaviszony, ha az illető személy „tudja a szerb nyelvet és az oktató-nevelő munka nyelvét”. Ez a feltétel akkor teljesül, ha az illető közép- vagy felsőfokú végzettségét az adott nyelven szerezte, ennek hiányában „a megfelelő felsőoktatási intézmény programja szerint nyelvvizsgát tett”.

A rendelkezés különösen azokat a tanítókat és tanárokat érinti, akik tanulmányaikat magyar nyelven végezték vagy az anyaországban szereztek oklevelet.  Nálunk, mint ismeretes, felsőfokú képzés csak a szabadkai tanítóképző karon és az újvidéki magyar tanszéken folyik teljes egészében magyar nyelven.  A hivatkozott rendelkezés értelmében ezeknek a jelentkezőknek szerb nyelvtudást igazoló papírral kellene rendelkezniük. Tudomásunk szerint ilyen igazolást pl. az újvidéki Bölcsészettudományi Kar megfelelő (nyilván a szerb nyelvi) tanszéke ad ki, miután a jelölt sikeres vizsgát tett náluk. (Ahogy a Magyar Tanszéken is már régóta van ilyen vizsgalehetőség azok számára, akik magyar nyelven tanítanak, de nem magyarul végezték a középiskolát és/vagy az egyetemet.)

A pályázatra jelentkezőknek nem árt tudni, hogy a nyelvismeret igazolására szolgáló papírt már a jelentkezéskor csatolni kell, enélkül kérvényük hiányosnak, így érvénytelennek minősül.  Akik már korábban munkaviszonyt létesítettek, és nyelvtudást igazoló papírt nem kellett beadniuk, szintén nem lehetnek egészen nyugodtak, a törvény ugyanis előírja, hogy a feltételeket „a munka folyamán ellenőrizni kell”.

Félremagyarázható rendelkezések

A magyar nyelven oktató két felsőoktatási intézmény képzési programjában általában egy szemeszteres tantárgyként jelen van a szerb nyelv, és álláspontjuk szerint egy vizsgabizonylat, leckekönyvi fénymásolat vagy oklevélmelléklet megfelelő igazolás lehet. A jogszabály szövegéből nem ez következik, ám egyelőre senki nem vállalja, hogy megnyugtató értelmezést adjon a rendelkezésre.

A nyelvtudásra vonatkozó kitételek a jogszabályban másutt is félremagyarázhatónak tűnnek, és a fentihez hasonlóan igencsak a jogalkalmazó jóindulatára vannak bízva. Innen ered az a félreértés is, amely a kisebbségi nyelv kötelező ismeretére vonatkozóan a zentai igazgatóválasztás kapcsán merült fel. A félremagyarázást egyetlen kétbetűs szócska (bizonyára tudatos és szándékos) elhagyása okozza. Az eredeti törvényszövegben az áll, hogy „zna srpski jezik i jezik na kojem ostvaruje obrazovno-vaspitni rad”, ami csak az illető jelölt által végzett oktató-nevelő munka nyelvére vonatkozik, míg a „na kojem se ostvaruje obrazovno-vaspitni rad” jelentené az intézményben folyó oktató-nevelő munka (a szerb mellett akár több) másik nyelvét is.

Az iskolaigazgatók nálunk (pl. a magyarországi gyakorlattól eltérően) nem kötelesek órát tartani, a rendelkezés így csak akkor érintené őket, ha tanítanának is az adott nyelven.

Négy irányban lehet nyomást gyakorolni

A törvény különös bája, hogy a pályázati feltételek teljesítését egy háromtagú bizottság ellenőrzi, amely (az igazgató jelenléte nélkül!) elbeszélget minden jelölttel, sőt a feltételeknek megfelelők mindegyikét elküldi a munkaközvetítő által szervezett pszichológiai tesztelésére is. Orvosi alkalmassági vizsgálatra viszont már csak közvetlenül a munkaszerződés megkötése előtt kell mennie a „szerencsés nyertesnek”.

A korábbi gyakorlattól eltérően, amikor az igazgató saját jogkörben döntött arról, hogy a feltételeknek megfelelő jelöltek közül kit választ ki az adott munkahelyre, most első fokon a pályázati bizottság hoz határozatot a kérdésben. Az igazgató csak az esetleges fellebbezések ügyében dönthet.

Választások előtt állunk. Hazai viszonyaink ismeretében jogos lehet az aggodalom, hogy a fenti eljárások során számos oldalról komoly nyomásgyakorlás és egyéb ráhatás várható, hiszen egy állandó, ráadásul állami munkahely még mindig vonzó lehetőség sok ember számára, amiért cserébe könnyen lehet megbízható „aktivistát”, szorgos lájkolót, internetes bérkommentelőt, buzgó plakátragasztót, ajándék- és kortesbor-osztogatót és legfőképp jó csomó „biztos szavazót” verbuválni. Utána meg lesz, ahogy lesz.

BERETKA Ferenc

[1] https://szabadmagyarszo.com/2020/02/20/a-vmsz-obecsei-helyi-szervezetenek-elnoke-terrorizalja-az-iskolaigazgatokat/,  https://szabadmagyarszo.com/2020/02/21/a-vmsz-jogi-utra-tereli-a-kiss-igor-ellen-felhozott-vadakat/