Egy újvidéki jogász, bizonyos Miroje Jovanović egy belgrádi bíróságon indítványozta, hogy vonják meg a szerb államfő hivatali ügyek ellátásához való jogát, mondván, „aggódik az elnök mentális állapota miatt”. A mintegy hetvenöt oldalnyi beadvány a jogász szerint „összhangban van a törvényekkel és az alkotmánnyal”, tartalma pedig „komoly jogi és szakmai forrásokkal alátámasztott” indítvány.

A kezdeményezés rámutat azokra a magatartásformákra, amelyek a megítélésem szerint komoly téveszméken alapulnak, a valóság érzékelésének megbomlására utalnak, illetve az állammal és intézményeivel való veszélyes azonosulást mutatnak – közölte a jogász, aki egyúttal javasolta, hogy a bíróság hivatalból indítson eljárást, rendeljen el független pszichiátriai kivizsgálást, és hagyjon időt a szakmai nyilvánosságnak a véleményformálásra, mielőtt bármilyen döntést hozna. Jovanović felszólította a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket (pszichiátereket, pszichoterapeutákat, klinikai pszichológusokat, etikusokat stb.), hogy a bíróságnak juttassák el a szakmai véleményüket az elnökről.

Polgári eljárásról van szó, amelynek célja a közérdek védelme, valamint annak megállapítása, hogy a szóban forgó személy képes-e önállóan ellátni jogait és kötelezettségeit – tette hozzá közleményében a jogász.

Mielőtt még gúnyosan elmosolyodnánk, vagy mélységesen felháborodnánk Jovanović indítványán, érdemes egy picit végiggondolni néhány dolgot.

Először is azt, hogy a világ boldogabbik felében, a stabil demokráciákban a vezető politikusok egészségi állapota nem tabu: arról rendre tájékoztatják a nyilvánosságot. Az Egyesült Államokban törvény kötelezi az elnököt az évenkénti átfogó orvosi vizsgálatra, és annak eredményét hivatalos formában közzé is szokás tenni. Megtudhatunk mindent: hogy magas-e a vérnyomása az államfőnek, szenved-e refluxtól, gyötri-e migrén, milyen állapotban vannak az ízületei, de még azt is, hogy mekkora a testtömegindexe.

És ha hirtelen változás áll be ebben az egészségi állapotban, arról tájékoztatni kell a nyilvánosságot.

Hogy ez magánügy lenne? Aligha. Elvégre egy vezető politikus naponta tucatnyi döntést hoz, amelyek közvetlenül befolyásolják az adott ország polgárainak életét, és nem mindegy, hogy valaki csillapíthatatlan fejfájással küzdve, csakhogy mielőbb szabaduljon a fárasztó megbeszélésről, kínjában rábólint egy elébe rakott törvénytervezetre, vagy képes azt higgadtan, minden szemszögből megvizsgálni és felelős döntést hozni.

Az év elején két pszichiáter nyílt levélben fordult Robert Fico szlovák kormányfőhöz, amelyben felhívták a figyelmet arra: az ellene elkövetett merénylet óta a politikus viselkedésében „negatív irányú változások” történtek, agresszív magatartása fokozódott, érzelmi kitörései pedig hatással vannak a közbeszédre, hajlamos hitelt adni az álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek, mi több, terjeszti is azokat. A Szlovákiai Pszichológusok Kamarája ugyancsak nyílt levélben fordult Ficóhoz, amelyben rámutattak, hogy az országban „normalizálódik az erőszak”, illetve megkérték: vegye fontolóra a politikából való távozását. Végül nyolcszázötvenöt olyan pszichológus és pszichiáter látta el kézjegyével a levelet, akik veszélyben érzik a demokráciát, a társadalmat megosztottnak látják, és úgy vélik, mindez összefüggésben van a miniszterelnök viselkedésével.

Az aláírók között volt Hunčík Péter, aki egy, az Új Szónak adott interjúban kifejtette: ismert jelenség a pszichológiában az úgynevezett kivetítés, amikor az egyén a saját problémáit vetíti ki másokra. „Gyakori jelenség partneri kapcsolatokban is: az egyik fél dühöng, és olyan dolgokat mond a partnerének, ami tulajdonképpen őt jellemzi. Ebből következtessen mindenki, hányszor él Fico azzal, hogy másra hárítja saját problémáit” – mondta el a szakember.

S hogy miért idézzük fel a szlovák kormányfő esetét?

Mert mi magunk is szinte naponta tapasztalhatjuk az államfő dühkitöréseit, nem teljesen koherens megnyilvánulásait, agresszióval való fenyegetőzését, majd másnap mindennek az ellenkezőjét.

Hogy harmadnapra ismét az elsődleges állapotot lássuk viszont a képernyőkön.

Mindez legalábbis felveti azt a kérdését, hogy melyik megnyilatkozást kellene komolyan vennünk. De akármelyiket is: riasztó, ha az állam első embere ennyire következetlen.

Az egykori Jugoszlávia területén létrejött államok egyikében sem kötelező a politikusok egészségi állapotának ismertetése a nyilvánossággal, még akkor sem, ha azok a legfontosabb állami tisztségeket töltik be – összegezte még egy 2007-es cikkében a Szabad Európa Rádió, amely arra is rámutatott: a politikusok egészségügyi kartonjai személyes adatnak minősülnek, amelyek közzététele az érintett hozzájárulása nélkül bűncselekménynek minősül.

Márpedig felvetődik a kérdés: ha orvosi vizsgálat kell egy motorkerékpár vezetői engedélyének megszerzéséhez, akkor egy államot vajon miért lehet elvezetgetni egyetlen vizsgálat nélkül?

Itt nem arról van szó, hogy valaki nevetség tárgyává válik a következetlenségével meg a hangulatingadozásaival.

Egy ország irányítása komoly felelősség. Ilyen vészterhes világpolitikai hangulatban, mint amilyenben élünk, fokozottan az. Ha pedig a belpolitika sem úgy alakul, ahogyan azt egyes politikusok szeretnék, azt is tudni kell kezelni. Amennyiben valakinek ezzel kapcsolatban nehézségei vannak, az az egész országot fogja érinteni.

Meg kellene fontolni az újvidéki jogász felvetését. Kezdetnek.

És aztán szépen megszövegezni egy törvényt, amely ezt elő is írja kötelező jelleggel a vezető politikusok számára. Kijelölni az intézményt, amely elvégzi az előre meghatározott vizsgálatokat minden olyan politikus esetében, aki egy ország, egy kormány, egy parlament vezetésére vállalkozik. És aztán évente megismételni.

A vezetői poszt felelősséggel jár. És ezt a felelősséget tudni kell viselni. Ehhez pedig testileg-lelkileg egészséges emberekre van szükség. Még a legmagasabb szinten is.

KOCSÁNYOS Pálma