Sok hűhó semmiért, mondaná Shakespeare, aki máig érvényes komédiát írt a hallgatózásokról, a hallomáson alapuló félreértésekről, hazugságokról és hiszékenységről. Azonban, amíg William mester elsősorban két pár történetét jelenítette meg, addig Szerbia ártatlan polgárai ezt a (tragi)komédiát az államvezetésre kihegyezve csodálhatják az első sorból.

Éppen egy hete, múlt csütörtökön a szerb médiát gyakorlatilag egyetlen dolog tartotta lázban: házkutatás volt a belgrádi Partizan focicsapat stadionjában, ahonnan másfél tucatnyi embert előállított a rendőrség. Volt ott minden, amit egy közepes kategóriás akciófilm fel tud vonultatni, sok-sok villogó rendőrautóval, falhoz állított rosszfiúkkal, bilincsekkel, némi kis droggal, egy távcsöves, hangtompítós puskával (!), néhány pisztollyal… Ha nem a Partizan-stadionban történik, valószínűleg a kutya nem veszi észre. De ebben az esetben éppen az volt a cél, hogy mindenki odafigyeljen.

A csendes és dolgos csütörtökön, a munkaidő kellős közepén tehát a stadionnál hirtelen megjelentek a fegyveres egyenruhások, akik, ád Isten, találtak ott rosszfiúkat. Meg egy kis fegyvert meg némi, igazán szimbolikus mennyiségű drogot. Hát, nincs az az ügyész, aki ennél szebbet kívánhatna. Odahozták a már korábban előállított Veljko Belivukot, akiről megtudtuk, hogy ő bizony ennek a bandának, klánnak, ennek a szurkolói csapatnak, ennek a maffiának (a megfelelő aláhúzandó) a vezetője, s aki minden bizonnyal segített az egyenruhásoknak a stadion lelátói alatt található helyiségek útvesztőjében eligazodni, hogy biztosan meg is találják, amit keresnek.

Ki is állt rögvest az új belügyminiszter, a régóta ismert Aleksandar Vulin, aki sürgősen és baromi határozottan bejelentette, hogy itt bizony megkezdődött a maffiaellenes háború, az állam nem fogja megengedni, hogy újabb zimonyi klán alakuljon (annak, aki nem emlékezne: a különleges rendőri erőkkel karöltve a zimonyi klán tagjai ölték meg 2003-ban Zoran Đinđić miniszterelnököt; ez volt ténykedésük „csúcspontja”, de volt ott még sok-sok, igen magas szintű törvénysértés is). Vulin ezzel meg is adta az alaphangot: a Belivuk vezette asztaltársaságot „fel kellett emelni”, értékét meg kellett növelni a zimonyiakhoz való hasonlítással.

Pénteken este aztán nagy-nagy biztonsági kísérettel elszállították az előállítottakat a szervezett bűnözés elleni ügyészségre, ahol meghallgatták Belivukot, Marko Miljkovićot és társaikat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy több személyt elraboltak, meggyilkoltak, illetve, hogy drogot és fegyvert birtokoltak. Az ügyészség harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezett húsz személyt, közölte a bíróság. Két előállított esetében nem született ilyen döntés.

Félreértés ne essék: nem kiscserkészekről beszélünk, a Belivuk által vezetett csapat bűnlajstroma meglehetősen hosszú és elég visszataszító. A korrupció és bűnözés felderítésére létrehozott oknyomozó újságírói hálózat, vagyis a KRIK (Mreža za istraživanje kriminala i korupcije) beszámolója szerint a nyomozás kiderítette, hogy a csoport tagjai a későbbi áldozataikat elcsalták konkrét helyszínekre, ahonnan egy, kimondottan a gyilkosságok elkövetésére fenntartott házba vitték őket, majd a nyomokat „vegyi anyagokkal” tüntették el. A banda tagjai a Partizan stadionjának helyiségeit használták a fegyverek és a drogok rejtegetésére.

Belivuk klánjának tagjai áldozataikat a belgrádi peremvárosi Ritopek településre vitték egy olyan házba, amelyet kifejezetten likvidálásra tartottak fenn. A házat a legkorszerűbb térfigyelő rendszerrel védték, magas kerítéssel vették körül. A klán tagjait egyelőre három személy meggyilkolásával vádolják.

A KRIK szerint a közvéleményt élénken foglalkoztatja a bűnözői csoportok és az állami vezetés közötti kapcsolat is, amire egészen erős bizonyítékok utalnak. Izgalmas kérdés, hogy milyen is volt a kapcsolat a klán és a korábbi belügyi államtitkár, Dijana Hrkalović között, vagy hogy miért is volt a banda egyik tagja az előállítása pillanatában két ügyész társaságában… A sajtó szerint Belivuk csapata legalább nyolc ember eltűnéséért (és feltételezhető meggyilkolásáért) vonható felelősségre.

„A letartóztatott csoport tagjai szemmel láthatóan hittek abban, hogy védelmet élveznek, hogy bizonyos struktúrák támogatják őket. Mi viszont most ezzel a letartóztatási hullámmal azt bizonyítjuk, hogy rosszul gondolták, semmilyen támogatással nem bírnak. Hogy a korábbi időszakban volt-e példa ilyesmire, abba nem bonyolódnék bele” – mondta a szervezett bűnözés elleni harccal megbízott szolgálat (Služba za borbu protiv organizovanog kriminala; SBPOK) ügyvezető igazgatója.

S hogy miért beszélünk a hangzatos szavak ellenére maszatolásról? Azért, mert tulajdonképpen az egész hatalmas habverésnek egyetlen célja volt: olyan képzetet kelteni a nyilvánosságban, hogy hatalmas erőkkel folyik a harc a maffia ellen, a küzdelmet személyesen az államfő, a multipotens Aleksandar Vučić irányítja, s a csúnya bűnözők célja épp az ő likvidálása, kiiktatása.

Nagyon megrendezett ugyanis ez az egész történet. A nagy letartóztatási hullám sajátos módon esik egybe a kormány első száz napjának értékelésével, nem megy el miniszter mikrofon előtt, hogy ne hívná fel a figyelmet Vučić veszélyeztetettségére és nagyságára – miközben éppen ennek a klánnak a tagjai társaságában múlatta az időt nem is olyan régen az államfő pici fia különböző meccseken és kocsmákban, s akkor apu annyit mondott, hogy nem bűnözők ezek, csak szurkolók…

Aleksandar Vučić azt is közölte: amikor a minap Belgrádban a Stefan Nemanját ábrázoló szobrot avatták, mesterlövészeket is készenlétbe kellett állítani Belivuk és társai miatt, mert nagy volt ám a veszélye a merényletnek. De ha ez így volt, akkor miért engedélyezték sok száz ember részvételét a szoboravatáson?

Valószínűbb, hogy itt a nagy maffiaellenes leszámolás helyett tulajdonképpen arról van szó, hogy a rezsimen belüli leszámolás folyik egymás végrehajtóival szemben. Ugye, kezdődött azzal, hogy az akkori belügyminiszter, Nebojša Stefanović apukája gyanúsan jó fegyverüzleteket kötött, úgy tűnik, az államfő háta mögött. Aztán az államfő fivérének marihuánatermesztő farmján megjelentek a rendőrök a dolgukat végezni. Most meg elkapnak kéttucatnyi középszerű bűnözőt, az állam és vezetőjének legfőbb ellenségévé nyilvánítják őket – és Stefanović meg Vučić egymás vállát lapogatja, hogy így kell ezt csinálni. Miközben mindkettejük mosolya kicsit kényszeredett. Valami olyasmit sugall, hogy „én a te golyóidat fogom, te az enyémeket, engedjük el egymást, kezet rá, és spongyát az egészre”.

Az apróhalak rács mögé kerülnek, a nagyok meg folytatják a játszadozást.

Velünk.

KOCSÁNYOS Pálma