Vajdaságot is átszeli az úgynevezett Bulgária határától Magyarország határáig húzódó magisztrális gázvezeték. Ez egy nemzetközi vállalkozás, és egy bizonyos fokú nagyvonalúságot vártam el nemcsak az erőgépek által kifejtett munkálatoktól, hanem a földtulajdonosokkal szembeni jogintézéstől is, akiknek a földjén ez a gázvezeték áthalad. Az én esetemben azonban nem így történt, de lehet, hogy másokkal szemben sem. Ezért akarok róla írni.

Előzetesen megjegyezném, hogy mint kezdő jogász és Óbecse Képviselő-testületének vagyonjogi előadója, a hetvenes évek elején Óbecse határában én bonyolítottam le a Magyarország felől érkező és Szerbia felé vezető gázvezeték lefektetésének jogeljárását a földtulajdonosokkal. Ez volt az első nagyobb munkám is. Ötszázassával idéztem be a földtulajdonosokat a községháza nagytermébe, és gördülékenyen folyt a munka. Az akkori Naftagas képviselői sem szórták a pénzt, de megértőek és nagyvonalúak voltak.

Tehát mondhatom, nem vagyok laikus ezen a téren.

A jogképviselő nem volt hajlandó az eszét használni

A feleségemmel közös egy táblában lévő 4 hold földünket szeli át a mostani gázvezeték. A gázvezeték a tábla egyik sarkán jön be, és diagonálisan (átlósan) a tábla szemközti sarkán megy ki. Így jött ki a lépés. Egy nemzetközi tervet nem kívánok megváltoztatni. Más pontokon recseg a dolog:

Hatalmas tarolással, mély árokba fektették a gézvezetéket. A letarolt talpon álló kukoricáért kártérítést kínáltak a 2019-es évre. Úgy voltunk, el is fogadjuk a felkínált összeget, hogy levegyük a napirendről ezt a témát. Földbérlőnk viszont megemlítette, hogy a következő évben sem takarták be az árkot, és oda nem tudta a napraforgót elvetni.

Megértettem a helyzetet. Nem baj – mondtam a bérlőnek, majd szólok az illetékeseknek, hogy a következő év terméskiesését is fizessék ki. Ebből azonban nem lett semmi, amikor az egyezség aláírására került volna a sor. A gázvezető vállalat jogi képviselője nem volt hajlandó megértést tanúsítani. Csak kötötte magát az egyéves összeghez, melyet az ő szakbizottságuk állapított meg az előző évre. Hiába mondtam, hogy az egy év az nem két év, és semmilyen szakmai tudás nem szükséges, mert a kárt nem a növényi kultúrák szerint állapították meg arra az egy évre sem, hanem ez a kár a következő évben csak megismétlődött. A jogképviselő viszont nem volt hajlandó az eszét használni – mintha csak vállalatának cenzúrája lett volna. Én minden más észrevételemet hajlandó lettem volna félretenni és véget vetni az ügynek, ha a másik évre is megkapjuk a kártalanítást.

Ha a másik évre is akarom a kártalanítást, akkor azt csak a bíróságon tudom megvalósítani – kötötte az ebet a karóhoz a jogi képviselő –, és semmiféle egyezséget nem fog aláírni. Tudom, hogy a bíróság évekig vagy talán évtizedekig is elcsámcsog az ilyen ügyeken, de mivel nyugdíjas és jogász vagyok, vállaltam ezt a „szórakozást”, mert hát én sem tudtam elfogadni, hogy valaki ne lássa be, hogy az egy nem kettő. Persze, megjegyeztem, hogy a bíróságon a többi észrevételemnek is érvényt fogok szerezni, amelyektől hajlandó lettem volna eltekinteni, amennyiben egy egyezséggel lezárjuk az ügyet. Rámutattam, hogy ez sokkal többe fog kerülni a „Srbijagas” vállalatnak. No, ez azután éppen nem érdekelte a vállalat jogi képviselőjét. Semmit nem reagált a vállalata érdekében – hiszen nem az ő zsebére megy a játék.

A megterhelt föld veszít a piaci értékéből

A többi észrevételemet is érdemes megemlíteni, már csak azért is leírom, hogy akik nem jártasak ezekben a dolgokban, tudjanak róla:

Elsősorban, mivel átlósan árkolták ki a földünket, azaz a négy hold egy tagban lévő föld egyik sarkával szemben a másikig, így az árok egyik felén és a másik felén két háromszög alakú földterület képződött, melynek megművelési költségei, míg az árkot be nem temették, jelentősen megnövekedtek, és a keletkezett csücskök miatt sok esetben gépi erőt nem lehetett alkalmazni. Az egy testben lévő földön nem lehetett végigjárni a munkaeszközökkel. A nem betemetett árkot valahol meg kellett kerülni, melyhez utazgatni kellett, hogy az árok másik felén lévő háromszög alakú földterületet is meg lehessen művelni. A „Gastrans” vállalat szakbizottsága evvel a körülménnyel kapcsolatban semmi térítményt nem állapított meg, és nem is kínált fel semmilyen kártérítést az egyezségkötés érdekében. Ezt elhallgatták. A károkozás viszont nyilvánvaló. Ezt majd a bíróságon nem fogom elhallgatni.

Normális az is, ha a valaki tulajdonában lévő ingatlant bármilyen szolgalmi joggal terhelnek meg és avval a tulajdonjogot csorbítják, akkor azért tisztességes térítmény jár. Egy gézvezeték más valaki földjébe való fektetéséhez szolgalmi jogot kell alkotni. Így a megterhelt föld veszít a piaci értékéből – a földet csak olcsóbban lehet eladni. Az, hogy a mi esetünkben is térítmény jár a földünk piaci értékének csökkenése miatt, nem is lett volna kérdéses, csakhogy a szakbizottság nem az egész négy hold földünkre vonatkozólag állapította meg a térítményt, hanem csak a lefektetett gázvezeték feletti földsáv területére vonatkozólag. Tehát olyan föld piaci árának csökkenését állapította meg a bizottság, mely egyáltalán nem lehet piaci forgalomban, ennek piaci értékéről nem beszélhetünk, hiszen a forgalomban lévő mezőgazdasági földek kataszteri (földhivatali) parcellázása törvénnyel szabályozott. Ezeket a parcellákat tudjuk csak eladni, és a tulajdonjogot a vevőre íratni. Amennyiben ezeket a parcellákat terhelték örök időre, akkor ezek válnak olcsóbbakká, és nem a gázvezeték feletti terület. Ha csak 10 százalékkal is csökken a földünk piaci értéke a gázvezeték miatt, goromba számításom szerint mi 4–5 ezer euróval károsodtunk, nem pedig pár száz euróval – ahogy a szakbizottság számításaiban szerepel.

A fentiek szerint kimondhatom, hogy a piaci érték csökkenését az egész négyholdnyi földünkre vonatkozólag kell felbecsülni, hiszen a gázvezeték átszeli (sőt diagonálisan) ezt az egy testben lévő földterületet, és ha ezt el akarjuk adni, akkor a vevő ezért jogosan kínál és ad kevesebb vételárat.

Egy gázvezeték örök időre korlátozásokat jelent 

Egy gázvezeték nemcsak azt jelenti ugyanis, hogy ott áll a földben letemetve, és hát továbbra is nyugodtan szántunk-vetünk és csinálunk bármit felette, hanem örök időre bizonyos korlátozásokat is jelent. Például a mindenkori földtulajdonosnak nem szabad a gázvezeték felett, sem annak közelében bármilyen objektumot létesíteni, sem pedig mélyre menő gyökerű növényeket termeszteni. Ugyanakkor a földtulajdonosnak engedélyezni kell a vezeték karbantartását a saját földjén, és az esetleges hibák elhárítását. Mindezen terhek örök időkre a földhivatalban is bejegyezésre kerültek, természetesen az egész kataszteri parcellákra vonatkozólag, melyeken a gázvezeték áthalad, a mindenkori földtulajdonos terhére. Hiszen csakis az egész parcellák váltogathatják gazdáikat, mert csak azok lehetnek forgalomban, nem pedig a vezeték feletti földterület. Példával illusztrálva olyan ez, mint amikor maradandó flekk éri a kabátunkat, a kárt nem a flekkel borított rész értékcsökkenésével mérjük fel, hanem azt kell felbecsülni, hogy a flekk miatt mennyivel ér kevesebbet a kabátunk.

Ha mindezekkel a nem járatos földtulajdonosok nem voltak tisztában, vagy akarattal, illetve tudatosan hagyták veszni a pénzüket, mint ahogyan én is hajlandó lettem volna, amennyiben a felkínált egyezségkötéskor bár egy pontban értelmes meghallgatásra találok, akkor bizony ez a gázvezeték szép kárt hasított Szerbián keresztül a földtulajdonosok vagyonában.

A minisztérium nem mélyedt bele a témába

Van még valami, amit nem árt megemlítenem:

Kezdő jogászként, Óbecse képviselő-testületének vagyonjogi előadójaként nekem is gondot okozott, hogy hogyan is fogalmazzam meg egy kanalizációs cső lefektetésének szolgalmi jogát a szomszéd kertjén át az épülő új óvoda javára. Így, amikor megkaptam a nemzetközi gázvezeték földünkön keresztüli lefektetéséről szóló végzést, az első dolgom az volt, hogy figyelmesen elolvassam, hogyan fogalmazták meg ezt a szolgalmi jogot. Mindjárt észrevettem, hogy a végzésben álló megfogalmazás szerint egyáltalán nem biztosított szolgalmi jog a gázvezeték lefektetésére, illetve arra, hogy az a hatalmas cső örök időre a földükbe maradjon, bár minden törvényes feltétel adott, meg hát az egész jogi eljárásnak ez volna a fő célja. A megfogalmazás szerint a végzés mindössze csak jogot formál a földünkön való építkezési munkálatok elvégzésére, a gázvezeték igazgatására és a vezeték karbantartására, de a gázvezeték lefektetésének szolgalmi jogáról a végzés nem beszél. Nem hinném, hogy mindez valami hátsó gondolat miatt történt, hanem egyszerűen szakmai meggondolatlanságból. Amilyen formulával a Gastrans vállalat kérte a végzést, a Vagyonjogi hivatal egy az egyben azt a formulát ültette át a végzésbe.

Feltételeztem, hogy a végzések megfogalmazása sablonszerűen történt – hasonlóan, mint esetükben – egész Szerbiában, ahol a gázvezeték áthalad. Ezért szóvá is tettem az illetékesnél, de nem nagyon, vagyis inkább sehogyan sem értették, miről is beszélek. Igaz, hogy ez aztán nekem édesmindegy, mert a lefektetett csövek úgyis ott fognak maradni. Mivel szakmailag ez mégsincs rendben, és mégiscsak egy nemzetközi objektumról van szó, jó szándékkal mutattam rá erre a körülményekre az illetékes Pénzügyminisztériumnál, sőt kértem, hogy személyesen a pénzügyminisztert is tájékoztassák, hiszen még ma sem volna késő ezt a csorbát, jogi szépséghibát, illetve lényeges hiányosságot kiköszörülni. A minisztérium válaszát most nem akarom részletezni, röviden csak annyit mondok, hogy bizony szakmailag ebbe a témába egyáltalán nem mélyedtek bele…

A laikusoknak úgy fogalmaznék, hogy ez most azt jelenti elméletileg, hogy 10 éven belül (mert vannak törvényes határidők) a földtulajdonosok jogi úton kérhetnék a gázvezeték földjükből való kibillentését. Persze, ez csak, amint mondtam „elméletileg”működik, mert aligha akadna Szerbiában olyan bíró, aki ítéletével el merné rendelni ennek gyakorlati magvalósítását…

SÍPOS Tibor