A huszonkilenc tagot számláló magyarkanizsai képviselő-testületben mindössze egyetlenegy ellenzéki képviselő található, aki szerint tudomásul kellene venni a hatalmi pozíción levőknek, hogy az övéktől esetleg eltérő vélemény is létezik, s ezt nem kellene szinte kapásból ellenségesnek minősíteni.

Az 58 éves Goran Nikičić a tanítóképző egyetemet Zomborban fejezte be. Jelenleg a tanügyben dolgozik, szerb mint környezetnyelv, valamint zene szakos tanár a horgosi Kárász Karolina Általános Iskolában. A zenét második hivatásának tartja, több zenekarban is basszusgitárosként szerepel. A magyarkanizsai képviselő-testületbe a Vajdasági Front listájáról jutott be, s ő az egyedüli ellenzéki képviselő.

Hogyan látja, a polgárokat objektíven tájékoztatják a községi eseményekről vagy pedig ezeket a tudósításokat valamilyen módon cenzúrázzák?

– A községünk és a szélesebb környezetünk számára meglehetősen nehéz esztendő van mögöttünk, s éppen ezért szükség mutatkozott arra, hogy a polgárokhoz forduljunk. Ez annál is inkább időszerű, mivel augusztus óta a községi képviselő-testület decemberig mindössze öt ülést tartott. Az interjú egyik apropója, hogy tájékoztatni szeretném a polgárokat a községi képviselő-testületben végzett munkáról, az általam feltett kérdésekről és a kezdeményezéseimről. Tudni kell ugyanis, hogy a huszonkilenc tagú képviselő-testületben én vagyok az egyetlen ellenzéki képviselő – főleg, ha szem előtt tartjuk, hogy a Szerb Szocialista Párt egyetlen tanácsnoka az ülések nagyobb részében nem vett részt a munkában. Ami az objektív tájékoztatást illeti, meglehet, hogy a sajtó képviselői számára talán meglepő volt, hogy januárban sajtótájékoztatót hívtam össze, vagyis az egyetlen képviselő fordult hozzájuk, aki nem tagja egyik hatalmon levő pártnak sem, pedig éppen ők tartják ellenőrzésük alatt a médiát. Ezt ugyan nem nevezném cenzúrának, de tudomásul kellene venni a hatalmi pozíción levőknek, hogy esetleg eltérő vélemény is létezik, s ezt nem kellene szinte kapásból ellenségesnek minősíteni. Olykor léteznek olyan döntések, amelyeket elrejtenek, vagy megszépítve tárják azokat a nyilvánosság elé, mivel tartalmuknál fogva nem kimondottan népszerűek.

Sok községben az emberek nem tudnak első kézből tájékozódni arról, hogy mi is történik egy-egy képviselő-testületi ülésen.

– Írásos formában kértem, hogy az ülésekről készült videófelvételeket minden alkalommal haladéktanul töltsék fel a község honlapjára, hogy azok számára is elérhetőek legyenek, akik bármely oknál fogva nem tudták követni az élő közvetítéseket. Ami a médiát illeti, az újságírók maradéktalanul megjelentek ugyan az általan összehívott sajtótájékoztatón, de nem mindegyikük tudósított arról valósághűen. Ezen mindenképpen változtatni kellene, amennyiben objektíven és őszintén szándékozunk tájékoztatni a polgárokat.

Belgrád többet kap a költségvetésből, mint Vajdaság

A 2020-as év folyamán megtartott negyedik ülésen, amikor a költségvetés háromnegyed évi megvalósításáról volt szó, úgy vélte, hogy a köztársaságból érkező eszközök 38, a kőolajjáradékból származó bevétel 49 százalékban valósult meg. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy a köztársasági eszközöknél ez magasabb arány legyen?

– Az általam említett megvalósítás az első kilenc hónapra vonatkozott, de az egész évi realizáció sem lesz sikeresebb. Ennek egyik oka mindenképpen a világjárvány, de meg kell jegyezni, hogy akkor sem volt sokkal jobb, amikor nem létezett ez a probléma. Vajdaság Autonóm Tartomány és egészében véve a községek is a múlt század 70-es, 80-as éveiben fejlődtek legjobban. Miért? Azért, mert a decentralizáció a legmagasabb fokán állt, s a községek a rendelkezésükre álló eszközökkel a leghatékonyabban gazdálkodtak. Az idő múlásával azonban, de különösen az 1990-es években végrehajtott központosítás óta minden pénz a központi kasszába ömlik, és csak kiskanállal adagolják attól függően, hogy melyik párt van hatalmon vagy a községek milyen kapcsolatokkal rendelkeznek. Az a bizonyos hét százalék, amely a tartománynak, s ezzel együtt a községeknek is jár, csak nehézkesen érkezik vissza a rendeltetési helyére. Azoknak a községünkben megválasztott személyeknek, akik a köztársasági és a tartományi testületekben tisztségeket töltenek be, sokkal erőteljesebben kellene azon tevékenykedniük, hogy a köztársaság megfelelően teljesítse ez irányú kötelezettségeit. Ezen a ponton szeretném megemlíteni azt a képtelenséget, hogy Belgrád nagyobb szeletet kap a közös „tortából”, mint Vajdaság.

Szóvá tette a község migránsokkal kapcsolatos gondjait is. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani?

– A migránsokkal kapcsolatos probléma, sajnos, az egész körzetünket nyomasztja, és senki sem örül ennek a helyzetnek. Gyakoriak voltak a polgárok kérései és könyörgései, hogy állják útját az egésznek, vagy legalábbis tegyenek valamit a probléma megoldását illetően. Arra kértem a községi vezetőket, hogy fűzzék szorosabbra az együttműködés szálait a belügyminisztériummal a szóban forgó gondok enyhítése érdekében, hiszen nagyon sokan kénytelenek elviselni a földjeiken és hétvégi házaikban keletkezett károkat. Ezenkívül sok példa van arra, hogy ezek az idegenek illetlenül viselkednek. Tavaly, november elsején a község kéthónapos szerződést kötött egy biztonsági céggel, amelynek a munkatársai három településen is járőröztek. Ennek a szolgáltatásnak a kéthavi díja 245 952 dinár tett ki. Ez azonban nem tekinthető végleges megoldásnak.

Mi lenne a javaslata?

– A köztársasági szerveknek kellene már az országba való belépéskor nyilvántartásba venniük ezeket a személyeket, s amíg Szerbiában tartózkodnak, felettük felügyeletet kellene biztosítaniuk. Sokkal nagyobb figyelemmel kellene kísérniük a mozgásukat, hiszen annak ellenére, hogy a törvényeink  szabad mozgást szavatolnak, léteznie kell egy hatékony ellenőrzési rendszernek. Annál is inkább, mert ezeknek az embereknek a nagyobb része háborús övezetből érkezett. Amennyiben az érintett határmenti községektől, tehát Kanizsától, Törökkanizsától és Szabadkától várják el, hogy megoldják a helyzetet, a köztársasági költségvetésben az idén helyet kell kapnia az ezzel kapcsolatos költségeket fedező összegnek.

Újabb teher a polgároknak

A képviselő-testület egyik ülésén több napirendi pont is foglalkozott a közművesítési tevékenységgel kapcsolatos illetékek növelésével, mint például a piaci asztalok, a kommunális illeték, a vízszolgáltatás és a szemétkihordás ára stb. Több esetben is ellene szavazott a javaslatoknak. Miért?

– A különféle kommunális szolgáltatások árának növelése ebben a nehéz időszakban újabb terhet rak a polgárok vállára. A Covid–19 által, különösen a magánszektorban, de egyéb területen is előidézett problémák közepette ez a szándék nem felel meg a „polgárokról való  gondoskodás” szellemének. Szerintem az áremelésekkel várni kellett volna hat vagy tizenkét hónapot, hogy legalább némileg rendeződjön a helyzet. Egyes országokban például a járvány idejére befagyasztották az árakat és az adókat. Természetes tehát, hogy vagy ellene szavaztam ezeknek a javaslatoknak, vagy tartózkodtam a véleménynyilvánítástól, hiszen ha némileg a múltba tekintünk, az árnövelésekre nem igazán volt ok. Főleg, ha szem előtt tartjuk az euró stabil árfolyamát, amelyre felsőbb szinteken előszeretettel hivatkoznak, vagy azt, hogy az utóbbi 6-7 hónapban az üzemanyag ára az átlagos szint alatt alakult, a tavaly szinte nem is volt tél, sőt az idén is meglehetősen későn érkezett, és ki tudja, meddig fog tartani. Mindezek a körülmények nem szolgáltatnak okot az árak átlagosan 5–10 százalékos növelésére, hiszen várható, hogy az áram ára és bizonyos adónemek sem maradnak az eddigi szinten.

A kanizsai községben melyek az elsődleges feladatok? Mely területeket kellene ütemesen fejleszteni?

– Alapvető dolog, hogy amennyiben az állam mindegyik községgel egyformán viselkedik, és számára egyes önkormányzatok nem képeznek mostohagyereket, akkor helyben és az egész országban lehet fejlődést elérni. Elsődleges feladat lenne a községektől elvett eszközök visszajuttatása, a decentralizáció, így Kanizsához is, majd pedig következhetnének a saját pénzügyi források. Ezenkívül rendkívül fontos a különféle projekteken dolgozó munkacsoportok tevékenysége, hiszen jelentős eszközöket tudnak teremteni a község számára. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ezek a projektek tarthatóak és reálisak legyenek, valamint hogy a polgárok nagyobb része is támogassa azokat. Az idegenforgalom mellett, amely a község számára igen nagy jelentőséggel bír, támogatni kellene a kis- és közepes vállalkozásokat, az olyan cégek megnyitását, amelyek lehetőséget nyújtanak a fiataloknak az itthon maradásra. Nem véletlenül említettem a 70-es és 80-as éveket, hiszen abban az időben ez normálisnak volt tekinthető. Ha a fiatal családok azt látják, hogy a maradás távlatokat biztosít a számukra, akkor ezeken a programokon erőteljesen kell dolgozni. Az idegenforgalom, a sport és a cserépgyártás fejlesztése mellett esélyt kell teremteni az új vállalkozásoknak, és feltételeket teremteni arra, hogy a fiatal családok jól érezzék magukat a saját, jelenlegi környezetükben. De ehhez szükség van arra, hogy korrekt, anyagilag is megfelelő körülmények között éljenek.

Az állam nem lehet pártorinetált

Az elvándorlás szinte minden községet érint.

– Nagyon szomorú látni, hogy évről évre egyre több fiatal család vándorol el vagy a külföldre való távozás következtében kettészakad, hiszen külföldön keresnek jobban fizetett munkát és élhetőbb egzisztenciát. Ez alatt, egyébként, az általános, tehát országos társadalmi berendezkedést is értem. Decentralizációra, több pénzre az új munkahelyek megnyitásához, demokráciára és a mások véleményének tiszteletbe tartására volna szükség. A foglalkoztatásban előnyt kellene adni a szakmai felkészültségnek, és nem a párt- vagy a nemzetiségi hovatartozásnak. Az államnak polgárinak, és nem pártorientáltnak kell lennie.

A Vajdaság Front milyen programmal rendelkezik annak érdekében, hogy az országban, különösképpen pedig Vajdaságban megváltozzon a helyzet?

–A Vajdasági Front regionális politikai szerveződés, amelynek a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Vajdasági Párt a tagja. A koalíciónk programját már régen megalkottuk. Pontosabban akkor, amikor Vajdaság tartomány elveszítette valódi önrendelkezési jogát. Mi arra törekedünk, hogy több pénz jusson a községi és a tartományi költségvetésbe. Ezt a jogunkat az úgynevezett joghurtforradalom elvette tőlünk. Polgári államra van szükség, az egyénekre gyakorolt politikai ráhatás nélkül, korrupciómentességre, mindazon nemzetek és nemzetiségek tisztelésére, amelyek már évszázadok óta ebben a térségben élnek együtt. Helyre kell állítani a munkások és a szakszervezetek jogait, amelyet már legalább harminc éve semmibe vesznek, hiszen a munkásoknak minimális jogaik vannak, de sok esetben még azokat sem tartják tiszteletben. A mezőgazdáknak jobb feltételeket kell teremteni, hogy a munkájukért és terményeikért illendő árat kapjanak. A fiatalok számára elfogadható távlatokat kell nyitni abból a megfontolásból, hogy itt maradjanak, és egy szebb jövőt építsenek maguknak.

Ljudmila JANKOVIĆ GUBIK