Feltűnt? A múlt héten még a teljes szerb sajtó az államfő elleni merénylettől volt hangos, ezen a héten meg néma csend. Pedig egy államfő tervezett „kiiktatása” nem piskóta, azzal azért illene foglalkozni. Ez a téma nem romlik meg, mint a melegben hagyott puding, lenne belőle mazsolázni való, hetekig is akár.

De nem.

Pedig igazán komoly felütéssel kezdődött a dolog. Január 18-án, egy nem különösebben izgalmas pénteki napon Szerbia belügyminisztere drámai módon tudatta a nyilvánossággal, hogy „valakik” merényletet terveznek Aleksandar Vučić köztársasági elnök ellen. Aleksandar Vulin elmondta: tárcájához január 14-én érkezett egy „sürgős” jelzésű értesítést „az EU egyik tagállamának rendőrségétől”, amely tudatta a szerb hatóságokkal, hogy „összeállt egy több ország állampolgárságával rendelkező egyénekből álló csoport”, amelynek élén a maffiózóként elhíresült Radoje Zvicer áll, célja pedig az államfő életének kioltása. Utalásokat tett rá, hogy a maffiózó csak utasításra „cselekszik”, és biztosította az ország népét, hogy mindent megtesznek az elnök életének megóvása érdekében.

Ana Brnabić kormányfő néhány órával később már arról számolt be, hogy Szerbiát a tervezett merényletről az Europol tájékoztatta „az EU egyik tagállama révén”, s azt is tudni vélte, hogy a tájékoztatásban a tervezett gyilkosság időpontja, egy február közepi dátum is szerepelt. „Hatóságaink azon dolgoznak, hogy felkutassuk a csoport tagjait, és megakadályozzuk az államfő meggyilkolását. A külföldről kapott tájékoztatás szerint a merényletet tervező csoport élén Radoje Zvicer áll, ő a szervező, de én kétlem, azt hiszem, van valaki felette, aki az utasításokat adja. Hogy ez valóban így van-e, hogy ki ez a személy, azt a nyomozás dolga kideríteni” – mondta a kormányfő remegő hangon a Prva Tv-nek nyilatkozva.

Körbeaggódták aztán a következő néhány napban a sajtót a miniszterek, a Szerb Haladó Párt szervezeti egységei, a koalíciós partnerek egyike-másika: mindenki „komoly és aggodalomra okot adó figyelmeztetésről” beszélt, s mindannyian felszólították az illetékes szerveket, hogy tegyenek meg mindent a merénylet megakadályozása érdekében.

S amíg a miniszterek rettegtek, Aleksandar Vučićnak a szeme sem rebbent, a Pinknek adott szokásos monstre-interjúban megemlítette, hogy „az operatív értesüléseket átadó uniós ország tudta, hogy honnan érkeznek majd a fegyverek”, és egy listát is átnyújtott, amelyen hét, különböző állampolgárságú ember neve szerepel, de ő maga „egyiküket sem ismeri, egyikükkel sem találkozott még soha”. A Večernje novosti értesülése szerint a merényletet távcsöves puskával akarták végrehajtani, az előkészületeket pedig kábítószer-kereskedelemből befolyt pénzből finanszírozták.

Hm, mintha már láttunk volna ilyet… Csak akkor Zoran Đinđićet tényleg meggyilkolták – talán éppen innen az ihlet… Vagy a „merénylőknek” vagy az azokról „hírt” adóknak.

Elemzők mindezzel együtt azonban azt állítják, hogy ez így, önmagában kevés, ugyanis ez a negyedik alkalom, hogy Vučić élete „komoly veszélyben forog”. És valahogy soha nincs egy igazán jónak, valóságos veszélyt jelentőnek tűnő indíték…

Legutóbb éppen egy éve érkezett hír arról, hogy a maffiózók szeretnék „kiiktatni” az államfőt: az akkori jelentések szerint az éppen néhány nappal korábban rács mögé helyezett Veljko Belivuk spanjai törtek volna az elnök életére. Most meg, ugye, egy másik maffiózó, Radoje Zvicer áll az összeesküvők élén.

Andrej Ivanji, a Vreme hetilap újságírója is az indítékot hiányolta, szerinte anélkül a polgárok nem is értik meg, miért törne bárki az államfő életére. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy érdemes lenne tágabb, nemzetközi összefüggésben is vizsgálni a hírt, hiszen csak egy nappal előzte meg a „merényletről” szóló bejelentést az, hogy Ana Brnabić a környezetvédők nyomásának engedve felfüggesztette a Rio Tinto tevékenységét. Ivanji az N1-nek nyilatkozva felvázolta a tágabb összefüggést is: emlékeztetett, hogy Ana Brnabić szerint Brüsszel és Washington pénzelte a környezetvédők kormányellenes tüntetéseit, s hogy céljuk Szerbia destabilizálása. „És eközben tudatták velünk, hogy éppen merénylet készül Vučić ellen, a választásokig pedig alig több, mint két hónap maradt hátra” – magyarázta Ivanji.

Hasonló kételyeket fogalmazott meg a merénylet hihetőségével kapcsolatban Bojan Elek, a belgrádi Biztonságpolitikai Központ munkatársa is, aki azt is hozzátette, hogy ilyen információkat a hatóságok nem szoktak megosztani a nyilvánossággal, mert ezzel jelzik az esetleges merénylőknek, hogy a rendőrség a nyomukban van. Ő úgy véli, a bejelentés valódi célja a polgárok megfélemlítése. „Évek óta rendkívüli körülmények között élünk, a kormány rendeletekkel kormányoz, a hatalom egyetlen ember kezében összpontosult, a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket követel – és mindez szabad kezet ad az államfőnek, hogy visszaéljen tisztségével, és a saját személyi kultuszát építse” – mondta Elek ugyancsak az N1 műsorában. Ő azonban arra is emlékeztetett, hogy ez a legutóbbi csak egy az állítólagos tervezett merényletek sorában, amelyeknek eddig sem volt semmilyen epilógusa; sem egy letartóztatás, sem egy tárgyalás, semmi.

Az egyetlen jel, ami talán haloványan utalhat arra, hogy ezúttal tényleg volt alapja Vulin bejelentésének, az, hogy az Europol nem cáfolt.

Dejan Ilić, a Peščanik portál újságírója szerint „a merényletek bejelentése errefelé olyasmi, mint az időjárás-jelentés”.

A pletykalapok persze rárepültek az egész merénylettémára, komoly ötletbörzét tartanak, ember legyen a talpán, aki követni tudja. Igaz, egy adott pillanatban ugyan a belügyminiszter benyögött valami olyasmit, amiből arra lehetett következtetni, hogy Zvicer „megrendelője” valójában a korábbi montenegrói elnök, Milo Đukanović. De még itt is homályban maradt az indíték.

Akárhogyan is: eltelt szűk két hét, és semmi hír semmilyen nyomozásról, vizsgálatról, letartóztatásról, kihallgatásokról – bármiről, ami arra utalna, hogy az egész sztoriban több volt, mint az egyszerű cél, hogy legyen mivel néhány napig izgalomban tartani az ország népét – amely viszont nem jött különösebben lázba.

Mert esélyes, hogy nincs is sztori.

KOCSÁNYOS Pálma