Az első nyugdíj meghatározásakor a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap első lépésként összeadja a leendő nyugdíjas szolgálati ideje alatt megvalósított összes keresetét, majd az egyes naptári években megszerzetteket összeveti az adott évi szerbiai átlagkeresettel. (Összbevételnek az minősül, amire járulékot fizettek. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszony mellett önálló tevékenységet is folytató biztosítottaknál a keresetet mindkét alapon összeadják. Ez magában foglalja például az összes olyan szerződést, amelyet a munkavállaló a munkával töltött élete során kötött.)
Miután a realizált illetmény összegét az átlagösszeggel elosztjuk, megkapjuk az éves személyi együtthatót. Ha a megkeresett jövedelem magasabb az átlagnál, az együttható eggyel magasabb, ha pedig alacsonyabb az átlagnál, akkor eggyel alacsonyabb.
A nyugdíj- és rokkantbiztosításról szóló törvény szerint a legalacsonyabb éves együttható öt. Azokra az évekre, amelyekre a jövedelemre vonatkozó adatok nem állapíthatók meg, a többi teljesített szolgálati évre meghatározott személyi együtthatót számítják ki. Ezzel elkerülhető, hogy az év, amelyre nincs adat, befolyásolja a nyugdíj teljes összegét.
Az éves személyi együttható minden szolgálati évre történő meghatározása után az összes személyi együttható összegét elosztják annak az időszaknak a teljes időtartamával, amelyre azokat meghatározták. Ez a tétel nagyon fontos, mert abban az esetben, ha a biztosított egy éven belül kevesebb mint 12 hónap szolgálati idővel rendelkezik, úgy tűnik, hogy a matematikai képlet nem egészen helyes, de az, hogy az éves személyi együtthatók összegét elosztják azzal a teljes időtartammal, amelyre ezeket az együtthatókat meghatározták, adja meg a törvényi képletet a nyugdíj összegének igazságos kiszámításához.
A személyi együttható és a számításhoz szükséges szolgálati idő szorzatával személyi pontot kapunk, amelyet megszoroznak az általános ponttal. A nyugdíjas így jut el a nyugdíj végső összegéhez.
A leendő nyugdíjasok számára az utolsó évi fizetés kiszámítása azért különösen fontos, mert már nem az egész éves átlagkeresethez viszonyítják, hanem az éves átlagkereset úgynevezett számítási összegéhez. Ez azt jelenti, hogy a júniusban nyugdíjba vonuló nyugdíjasok éves együtthatóját a január–április havi átlagbérként számítják ki, és megszorozzák 12-vel, míg a februárban nyugdíjba vonulók esetében csak a januári átlagkeresetet veszik figyelembe, és azt is megszorozzák 12-vel. Így elkerülhető, hogy kivárják a következő évet, és közöljék az átlagkereset adatait, illetve azt, hogy ezek az adatok arra az időszakra vonatkozzanak, amikor a nyugdíjas már nem is dolgozott. A személyi együtthatót a törvény 3,8-ra korlátozza. Ez az egyik módja a maximális nyugdíjösszeg korlátozásának.
Az öregségi nyugdíj összegét a következő képlet alapján határozzák meg: öregségi nyugdíj összege = személyi pontok szorozva az összpontszámmal. A személyi pontok meghatározása a személyi együttható és a biztosított nyugdíjas éveinek szorzatával történik. A személyi éves együttható kiszámítása a biztosított minden naptári év összkeresetének figyelembevételével történik. Az évi átlagkeresetéhez viszonyítják a köztársaságban ugyanabban a naptári évben kifizetett átlagbért.
TAKÁCS Magda
