December első napjaiban közzétették a 2018-ban végzett PISA-felmérés eredményeit. A hivatalos sajtótájékoztatón elhangzott adatokból kitűnik: a szerbiai diákok bő egyharmada továbbra is funkcionális analfabéta. Mladen Šarčević oktatásügyi miniszter – bármennyire is igyekezett magyarázni a bizonyítványt – kénytelen-kelletlen beismerte, hogy a szerbiai diákok korábban is igen alacsony teljesítménye semmit sem javult. Sőt, bár a hazai sajtó egy része igyekszik stagnálásként értelmezni, két hellyel még lejjebb csúsztunk. 2012-ben a 43., most a 45. helyen állunk, ami azt is jelenti, hogy legalább másfél év tanulmányi idővel lemaradtunk az OECD-s átlagtól.
Ez a helyzet legfeljebb az oktatási minisztert lephette meg, ő ugyanis az általa vezényelt oktatási reformok hatékonyságában bízva a tavalyi teszteléssel egyidejűleg kijelentette: „újradizájnoltuk” az oktatási rendszert. Ennek várható hozadéka az lesz, hogy „a 2021. évi PISA-felmérésen Szerbia magas szinten teljesítő országként fog részt venni!” Magam akkor borítékoltam: a 2018. évi felmérésen a hat évvel ezelőtti 43. helyről feljebb nemigen lépünk, inkább enyhén leszálló ágon fogunk szerepelni (CSK, 2018/20). Rálesünk a két év múlva esedékes eredményre, de ismét borítékolható, hogy a miniszteri jóslat hiú ábránd marad. Dragica Pavlović Babić, a 2018-as felmérés országos koordinátora szerint ugyanis a PISA-tanulmány eredményeire rövid távú intézkedések nem tudnak érdemi hatást gyakorolni. Bár néhány résztvevő (Lengyelország, Észtország) példája azt mutatja, hogy bizonyos konkrét lépések akkor is eredményesek lehetnek, ha nem terjednek ki a diákok teljes oktatási ciklusára.
Mint korábban már megszokhattuk, a ranglistát idén is távol-keleti országok (Kína, Szingapúr, Macao, Hong Kong) vezetik, Európából pedig egyik-másik skandináv ország (Észtország, Finnország, Svédország) eredménye áll előkelő helyen.
A környező országok közül a szlovén diákok matematikából és tudományokból átlagon felül, szövegértésből kevéssel az 500 pontos OECD-átlag alatt teljesítettek, és 24 hellyel megelőzték Szerbiát. Horvátország 16, Magyarország 12 hellyel áll Szerbia előtt.
A PISA-vizsgálat kompetenciaalapú mérés, célja elsősorban a mindennapi életben használható tudás vizsgálata. A mérés az iskolai tanulás során elsajátított ismeretekből és készségekből felépülő, az adott tudományterületen érvényes problémamegoldó képességre vonatkozik. Ebben jócskán eltér a nálunk meghonosodott, a tananyag reprodukálásán alapuló számonkéréstől.
Némi összevetés
A magyarországi diákok 2018-ban már a hatodik alkalommal vettek részt a tesztelésben, Szerbia ötödször. A hazai közvéleményben, a szakma egy részét is beleértve, vegyes érzelmeket váltottak ki a korábbi felmérések, de főképp a dédelgetett mítoszainkat igencsak megingató alulteljesítés, olyannyira, hogy a negyedik próbálkozás után a minisztériumban egyszerűen „lekésték” a 2015-ös felmérés jelentkezési határidejét. Utóbb megpróbálták pénzhiányra fogni a dolgot, mondván, nem volt meg a jelentkezéshez szükséges összeg. A lényeg, hogy ebből a felmérésből kimaradtunk.
A magyarországi tanulók kezdetben javuló tendenciát mutató teljesítménye 2015-ben csaknem fiaskóba torkollott. A szerbiai szakmai közvélemény akkor a kibic nyugalmával és némi kárörömmel elemezgette az adatokat, Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig külön tájékoztatást kért az akkori tanügyminisztertől, ettől függetlenül a magyar diákok teljesítménye 2018-ban csak enyhe növekedést mutatott. Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár azonban azt hangsúlyozta, hogy „minden területen – szövegértésben, matematikában és a természettudományokban is – javult a 15 éves magyar tanulók teljesítménye”.
A szerbiai eredmények 2006–2009 között – különösen a szövegértés terén – némi javulást mutattak, azóta enyhén, de folyamatosan csökkennek.
Magyarországon a családi háttérnek valamennyi mérés szerint átlag feletti hatása van a tanulók teljesítményére, a 2018-as mérés szerint a teljesítménykülönbségek 19,1 százalékát ez magyarázza. Szerbiában nemigen lehet meggyőző szerepet tulajdonítani ennek az egyébként nagyon jelentős körülménynek, tehát az eltérő szociális hátterű tanulók teljesítménye között jóval kisebb különbségek vannak.
Se sok, se kevés, se rossz, se jó
Vicsek Annamária szerbiai oktatásügyi államtitkár az Újvidéki Rádióban az eredmények közzététele után elmondta, hogy azok az országok, amelyeknek számszerű eredményeik vannak, az oktatáspolitikai, oktatásstratégiai dokumentumokban nagyon jól tudják alkalmazni azokat a tanulságokat, amelyek a vizsgálat alapján levonhatók.
Szerbia teljesítményével kapcsolatban is megfogalmazta álláspontját (amely vélhetően összecseng a hivatalos minisztériumi állásponttal): „Nem feltétlenül csak azt kell nézni, hogy ezek a számok milyen adatokat mutatnak, tehát hogy milyen számszerű eredményeket értünk el, hanem a teljes kontextust kell figyelni, ugyanis az, hogy Szerbia a 45. helyen helyezkedik el, ez magában nem jelent sem sokat, sem keveset, sem rossz, sem jó eredményt.”
Hovatovább, bár a szerbiai diákok teljesítménye mintegy 12 százalékkal alacsonyabb az OECD-átlagnál, sőt 25 százalékkal a listavezetőknél, az államtitkár kiemelte, hogy a régió azon országai közül, amelyek nem tagjai az EU-nak, Szerbia jobban teljesített, mint pl. Montenegró, Észak-Macedónia és Bosznia–Hercegovina. A folyamatban lévő oktatási reform és a tantervek megújítása majd csak az elkövetkező vizsgálatok eredményein fogja megmutatni jótékony hatását. Vicsek Annamária jóval óvatosabb volt a főnökénél, amikor a hazai reformok várható eredményeit próbálta megjósolni. Szerinte ugyanis majd csak 2024-ben, de még inkább a 2027-ben esedékes felmérésen „lesznek olyan számszerű adataink, amelyek arra utalnak, hogy jó reformot végzett az Oktatásügyi Minisztérium”.
Addig is, akit érdekel, az alábbi internetes hivatkozáson megpróbálhat megoldani néhányat a 2015. évi feladatok közül. Nem lesz egyszerű.
Beretka Ferenc
