Annak ellenére, hogy a hivatalos statisztika szerint Szerbia polgárainak nagyobb része a katonaság és a rendőrség iránt viseltet legnagyobb bizalommal, a köznapi életben tudjuk, hogy ez kevéssé van így. Még mindig meglehetősen sokan vannak/vagyunk, akik emlékeznek a miloševići időszakra, amikor az egyenruhásoknak sok minden meg volt engedve, de napjainkban is gyakran láthatjuk, amint a gépkocsizó járőrök nem kapcsolják be a biztonsági övet, miközben vezetés közben vígan telefonálnak.

Mind a két helyzet szabálysértésnek számít, de őket senki sem ellenőrzi. Ebből ered a következtetés, hogy a kék ruhások népszerűsége nem is olyan töretlen, mint ahogyan azt az ilyen-olyan körkérdések bizonygatják.

Éppen ezért sokan nem kis rosszmájúsággal vették tudomásul a hírt, miszerint őrizetbe vették (lehet, hogy azóta le is tartoztatták) az újvidéki rendőrség vezetőjét, nem mellesleg egy tábornokot, aki az utóbbi egy-másfél évtizedben elismerésre méltó teljesítményével vált ismertté. Annak idején a kragujevaci rendőrséget vezette, majd egy hatalmas karrierugrással a miniszterrel kezdődő országos szint harmadik emberévé lépett elő, hiszen Rebić rendőrigazgató helyettese volt. Másfél évvel ezelőtt Újvidékre helyezték „rendet csinálni”, mivel az akkori parancsnok gyanús dolgokba keveredett, és az ő kezén is kattant a bilincs. Az már más lapra tartozik, hogy az illető további sorsáról a nyilvánosság azóta sem tud semmit.

Talán ezért vert fel nagy port a hír Slobodan Malešić őrizetbe vételéről. A hivatalos megfogalmazás ugyanis befolyással való üzérkedést emleget, de hogy ez konkrétan mit jelent, igen nehéz egyértelművé tenni. A „hivatali visszaélés” konkrét tartalommal való megtöltése is könnyebb, de a „befolyással való üzérkedés” amolyan zsidózsáknak számít, amibe (sok)minden belefér.

Bekasztlizása óta semmi hír róla, illetve a 24.sedam hírportál egy terjedelmes cikkben foglalkozik az esettel, de csak azon a szinten, hogy a kizárólag számára ismert és beavatott magas rangú rendőrségi tisztségviselő szerint Malešićet tulajdonképpen csőbe húzták, mert túl vehemensen látott a rendcsináláshoz, tehát sokak szemében eltávolítandó szálkává vált.

A hírportál informátora nem kevesebbet állít, mint azt, hogy már hosszú évek óta az alvilág rendszeresen kap információkat éppen az ő tevékenységüket és esetleges leleplezésüket célzó rendőrségi ügyekről, vagyis a belső elhárítás soraiban alvilági „tégla” (beépített ember) működik. Szerinte az sem kizárt, hogy nem csak egy főrendőr játssza a kettős szerepet. Természetesen nem szórakozásból, vagy jószívűségből, hanem igen komoly összegekért.

Ha ez – esetleg – valóban így van, akkor számos igen súlyos kérdésre kellene valakinek választ adnia. Elsősorban arra, hogy miképpen lehetséges a jelenlegi politikai környezetben, hogy eddig ez senkinek sem tűnt fel. Vagy a szálak túl messzire nyúlnak, és nincs meg a politikai akarat az ügy maradéktalan felderítésére? Csupán emlékeztetőül tesszük szóvá, hogy a belgrádi Savamala nevű városrészben történt éjszakai rombolás, legalábbis a közvéleményt illetően, a feledés homályába merült, akárcsak az a bizonyos vadkenderültetvény, amelyet az államelnök öccsével hoztak kapcsolatban.

Ezekről és még sok más esetről a szavazópolgárok gyakorlatilag semmit sem tudnak. A hivatalos szervek egy ideig ugyan adtak ki ilyen-olyan (semmitmondó vagy tagadó) közleményt, de az esetleges nyomozás érdemi eredményeiről mélyen hallgatnak.

A Malešić-ügy azonban ezeknél is sokkal komolyabb lehet, hiszen a „téglák” tevékenykedése gyakorlatilag nemcsak a bűnüldöző szervek, hanem az egész állam jogbiztonságát veszélyeztetik.

Azt sem sokan tudják, hogy a világ bármely államában a rendőrség belső elhárítása sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, mint maga a rendőrség, hiszen annak munkatársai felügyelik a teljes állomány tevékenységének törvényességét. S ha egy ilyen szervezeti egységbe sikerül egy „vakondnak” befurakodnia, óriási károkat okozhat. A bizalmas és szigorúan titkos adatokhoz való hozzáférése szinte korlátlan hatalmat jelent(het). Bárkit, akár a közvetlen munkatársait vagy magas rangú rendőrségi (és civil) egyéneket gyanúba keverhet, aminek nem ritkán letartoztatás a vége.

Mivel a fentebb említett hírportál informátora szerint Malešićnek bizonyítékai is voltak egyes kollégái bűnös tevékenységéről, jobbnak látták „kivonni a forgalomból”, vagyis a további nyomozást és adatgyűjtést illetően ellehetetleníteni.

Persze, van más megoldás is a túl vehemens rendőr megállítására. Csaknem húsz évvel ezelőtt, 2002. június 9-én a belgrádi Jugoslavija szálló előtt napjainkig ismeretlen személy ismétlőfegyverből leadott több lövéssel megölte Boško Buha rendőrtábornokot, a közbiztonsági részleg főnökének helyettesét, aki nyíltan beszélt arról, hogy a szervezett bűnözés be szándékozik szivárogni az akkori új (DOS-os) hatalom soraiba, hogy megfelelő védelmet szervezzen magának. Akkoriban – látszólag – beindult a teljes állami apparátus az elkövető és a hozzá kapcsolódók fellelésére, de az akció végeredményéről vajmi keveset tudni.

Talán éppen ezért nem lehet készpénznek venni Malešić meggyanúsításának minden tételét, hiszen nem tudni, hogy valóban bűnös-e, vagy csak bűnbak.

BOTH Mihály