De mi a helyzet némely felelős/felelőtlen szerbbel?

Lecsendesedtek a választási „hullámok” az anyaországban és ott is, ahol kénytelen-kelletlen nekünk, a Délvidékből kiszakított, önmagunkat még a magyar nemzet tagjaiként meghatározóknak kell tengődnünk.

Sokan elemezgették mindkét, egyesek által – ott is, és itt is – történelminek kinevezett eseménysort, azonban én, aki meglehet, ezek közül egyikkel sem értek teljességében egyet, megkísérlek egy egészen más hozzáállással – néhány mozzanat sorba állításával – nem korképet, inkább kórképet lejegyezi. Nem várok el senkitől sem semmit, de azért arra kérek mindenkit, ha tetszik, ha nem, amit itt talál, olvassa el figyelmesen.

  1. Már a választások kiírásának pillanatában (de akkor sem tévedek, ha azt írom, attól még sokkal előbb) az objektív szemlélőnek egyértelműnek látszott, esélye sincs annak, hogy demokratikus választások legyenek az országban.
  2. Akik valamilyen úton hatalomhoz jutottak, oly módon változtatták meg az ország alapvető dokumentumait, hogy már a választások előtt behozhatatlan előnyre tegyenek szert.
  3. Semmit sem bíztak a véletlenre, a közfeladatot végző tájékoztatási eszközöket (a médiát – legyenek azok nyomtatott és hangos, álló vagy mozgó információt közvetítő klasszikusak, esetleg elektronikusak) a hatalmon levők irányítása alá kényszerítettek.
  4. Mindenkit, aki nem értett velük egyet bármilyen témában, kikiáltották ellenségnek, tagadták a pluralizmust, büszkén állították, ők az egyetlen és megváltoztathatatlan igazság birtokosai, akik pedig másként gondolkodnak, nem a hatalomnak, hanem a népnek, a nemzetnek, sőt az egész országnak az ellenségei.
  5. Mivel a választási törvény által előírt eszközöket szavatolták minden választásokra jelölteket (vagy listákat) állító szervezeteknek, így önmaguknak is, azonban ők emellett a kormányzat eszközeit szinte felső határ nélkül a választásokra való készülődés céljaira kanalizálták (a pandémiára meg az amiatt bekövetkezett gazdasági válság kezelésére hivatkozva egyszeri juttatások biztosítása egyes embercsoportoknak).
  6. A választások ideje alatt – semmibe véve azoknak törvényi szabályozását – megszervezték az objektív vagy szubjektív okok miatt lecsúszottak (munkanélküliek, lumpen elemek, etnikai hovatartozások miatt hátrányban levők) tömeges utaztatását, láncszavazás (bolgár vonat) alapján történő véleménynyilvánítását, meg az ilyen viselkedés ellentételezését pénzzel, élelmiszerekkel, ajándékokkal stb.
  7. A választási megfigyelőiknek és egyéb aktivistáiknak szinte mindegyik szavazatszedő helyen biztosították az ottani választópolgárok listáinak másolatait, hogy „kellő időben reagálhassanak” az olyan esetekre, amikor a választásokon részt vevők száma számukra kedvezőtlen eredményt sejtetett.
  8. Az előző pontban emlegetett listák segítségével megszervezték, hogy a két választás között elhunytak (de még mindig nyilvántartottak) eleget tegyenek „állampolgári kötelezettségüknek”, azaz szavazzanak, szebben fogalmazva: véleményt nyilváníthassanak.

A nyolc pontban összefoglalt események mind az anyaországban, mind pedig Szerbiában előfordultak. Igaz, léteztek még „helyi sajátosságok” is, ezek közül egyedül egyet emelek ki: a VMSZ aktivistáinak igencsak törvényellenes tevékenységét a levélszavazatok dokumentumainak kikézbesítésével kapcsolatban, ami csak a magyarországi választásokra volt hatással, de mégiscsak Szerbiában történt. Érdekes, hogy a nemzetközi megfigyelők nem azonos módon reagáltak a két választási folyamatra.

Magyarországon:2. „…demokratikus választás volt, megfelelő jogi körülmények között…”

„…A szavazóhelyszíneken jól szervezettséget és békességet tapasztaltak, bár több helyen szűkös volt a tér…”

„…A népszavazással kapcsolatban hiányoljuk a kiegyensúlyozott tájékoztatást… több információra lett volna szükségük az embereknek…”

„…elég negatív hangvételűre sikeredett a kampány, és sok volt a személyeskedés is. Az utóbbi időszakban pedig kevés szó esett a programokról, inkább a háborús helyzet került előtérbe…”

Szerbiában:3. „…Szerbiában a választási folyamatot a választásokon részt vevők számára a nem azonos feltételek jellemezték, ami a médiumok többsége által a hatalmon levők képviselői favorizálásának, a közvállalatokban dolgozókra való nyomás gyakorlásának, valamint az adminisztratív erőforrásokkal való visszaéléseknek a következménye…”

Látható, az EBESZ képviselői szerint a magyarországi választás demokratikus, míg a szerbiai nem az volt! Én pedig állítom, egyik 19, a másik egy híján 20!

BALLA Lajos