Ferenc pápa a Papp László Sportarénában találkozott a fiatalokkal, ahol kitörő lelkesedés, tanúságtételek, énekek és imák hangzottak el, a Szentatya pedig közvetlen módon válaszolt nekik, lelkükre kötve a megbocsátás, a lehajló szolgálat, a tudatos célkitűzés és edzés, az ima és a csend, a bátor igazságkeresés, a tanúságtétel és a szíves önátadás fontosságát. Beszédéből válogattuk a következő üzeneteket

Az ifjúság a nagy kérdések és a nagy válaszok ideje

„Fontos, hogy legyen valaki, aki provokál, aki meghallgatja a kérdéseiteket, és nem könnyű, előrecsomagolt válaszokat ad, hanem segít, hogy bátran vállaljátok az élet kalandját a nagy válaszok keresése során. Az előregyártott válaszok nem segítenek, nem tesznek boldoggá. Jézus is így tett […]. Krisztus a testet öltött Isten, az élő Isten, aki közel jön; Ő a Barát, a legjobb barát, Ő a Testvér, a legjobb testvér, és nagyon jól tud kérdezni. Az evangéliumban Ő, aki a Mester, valójában kérdéseket tesz fel, mielőtt válaszokat adna. Arra gondolok, amikor szembenéz azzal a házasságtörő asszonnyal, akire mindenki ujjal mutogatott. Jézus közbelép, a vádolók elmennek, Ő pedig egyedül marad vele. Ekkor szelíden megkérdezi tőle: »Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?« (Jn 8,10). Ő így válaszol: »Senki, Uram!« (11. v.). És így, ahogy ezt mondja, megérti, hogy Isten nem elítélni, hanem megbocsátani akar. Jól jegyezzétek meg: Isten nem akar elítélni, hanem megbocsátani. Isten mindig megbocsát…

Jézus minden esésnél kész arra, hogy felemeljen minket! Soha nem szabad tehát félnünk, hogy vele járjunk és haladjunk előre az élet útján. Mária Magdolnára is gondoljunk, aki húsvét reggelén elsőként látta a feltámadt Jézust, akinek volt egy »története«, de elsőként látta őt. Az üres sír mellett sírt, és Jézus megkérdezte tőle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« (Jn 20,15). És így, mélységesen meghatódva, Mária Magdolna megnyitja szívét, elmondja neki gyötrelmét, feltárja vágyait és szeretetét: »Hol van az Úr?«”

Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmainkat

„Figyeljük meg Jézus első találkozását azokkal, akik a tanítványai lettek. Ketten közülük, akiket Keresztelő János küldött, utánamennek. Az Úr megfordul, és egyetlen kérdést tesz fel: »Mit akartok? « (Jn 1,38). Én is felteszek egy kérdést, amire mindenki válaszoljon a szívében. Miután feltettem, tartsunk csendet. A kérdésem: »Mit kerestek? Mit kerestek az életben?« Most a csendben mindenki válaszoljon magában: Mit keresek én? És Jézus nem annyira prédikál, nem, hanem utat nyit mindenkinek. Jézus közel megy mindenkihez, nem azt akarja, hogy tanítványai a leckét ismételgető iskolások legyenek, hanem azt akarja, hogy a tanítványai legyenek szabad és úton járó fiatalok, egy olyan Isten társai, aki meghallgatja szükségleteiket, és odafigyel álmaikra. Aztán egy idő múlva a két fiatal tanítvány csúnyán elcsúszik, mert Jézus tanítványai sokszor elcsúsztak, nemde, és rossz kérést intéznek Jézushoz, nevezetesen, hogy a jobb és bal oldalán ülhessenek, amikor király lesz. Fel akartak kapaszkodni, nemde? Érdekes azonban azt látni, hogy Jézus nem dorgálja meg őket merészségükért, nem azt mondja nekik: »Hogy merészelitek, még csak ne is álmodjatok ilyenről!« Nem, Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmaikat, hogy miként valósítsák meg azokat; elfogadja a valami nagyobb felé irányuló vágyukat, de ragaszkodik egy dologhoz, amit jól meg kell jegyeznünk: az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik; nem mások kárára, hanem mások szolgálatával (vö. Mk 10,35-45).”

Jézus azt akarja, hogy aktívak legyünk, a történelem főszereplői

„Jézus örül annak, ha nagy dolgokat érünk el. Jézus nem azt akarja, hogy lusták és kényelmes emberek legyünk, nem azt akarja, hogy csendesek és félénkek legyünk, hanem azt akarja, hogy élők, aktívak, főszereplők legyünk, a történelem főszereplői. Ő soha nem kicsinyli le várakozásainkat, hanem éppen ellenkezőleg, vágyaink mércéjét emeli fel. Jézus egyetértene egy közmondásotokkal, remélem, hogy jól mondom: Aki mer, az nyer.

Megkérdezhetitek: De hogyan lehet nyerni az életben, hogy győztesek legyünk az életben? Két alapvető lépés van, csakúgy, mint a sportban: először is, törj magasra, tűzz ki magasabb célokat, másodszor pedig eddz. Tűzz ki magasabb célokat. Mondd csak nekem: van tehetséged? Egészen biztosan van, mindenkinek van! Ne tedd félre, azt gondolva, hogy a boldogsághoz csak a minimumra van szükséged: diploma, pénzkereső munka, egy kis szórakozás… Nem, azt hozd játékba, amid van. Van egy jó tulajdonságod? Fektessél bele, félelem nélkül, és haladj tovább! Érzed a szívedben, hogy van olyan képességed, amivel sok jót tehetsz? Érzed, hogy jó dolog szeretni az Urat, nagy családot alapítani, segíteni a rászorulókon? Menj tovább, ne gondold, hogy ezek elérhetetlen vágyak, semmiképpen nem, hanem fektess be az élet nagy céljaiba…! Ez az első, törj magasra, ne süllyedj le. A második pedig: edzeni magad. Hogyan? Párbeszédben Jézussal, aki a lehető legjobb edző. Ő meghallgat téged, Ő motivál, Ő hisz benned, tudod? Jézus hisz benned, Ő tudja, hogyan hozza elő belőled a legjobbat. És mindig arra hív, hogy csapatjátékos legyél: soha ne egyedül, hanem másokkal együtt, ez nagyon fontos. Ha érettebb akarsz lenni, és növekedni az életben, menj tovább csapatmunkában, közösségben, közös élményeket megélve. Gondolok például az ifjúsági világtalálkozókra, és megragadom az alkalmat, hogy meghívjalak titeket a következőre, ami augusztus elején lesz Portugáliában, Lisszabonban. Ma ellenben nagy a kísértés, hogy beérjük egy mobiltelefonnal és néhány baráttal: nemde kevés, kevés ez, kérem szépen! De még akkor is, ha sokan ezt teszik, még ha nektek is ehhez volna kedvetek, ez semmi jóra nem vezet. Nem zárkózhatsz be egy kicsike baráti csoportba, ahol csak mobiloztok egymás közt, engedjétek meg nekem ezt a szót, ez egy kicsit hülyeség, nem?

De az edzésnek is van egy fontos eleme, az ezernyi rohanás, a lázas sietség és gyorsaság közepette van egy lényeges dolog, ami ma mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek hiányzik. […] ne féljetek szembe menni az árral, találjatok mindennap időt a csendre, hogy megálljatok és imádkozzatok. Ma minden azt mondja nektek, hogy gyorsnak, hatékonynak, gyakorlatilag tökéletesnek kell lennetek, mint a gépek! De kedveseim, mi nem vagyunk gépek… Olyan jó, ha meg tudunk állni tankolni, az akkumulátorokat feltölteni. De vigyázzunk: ne merüljünk el a saját búskomorságunkban, ne merengjünk a szomorúságainkon, ne gondolkodjunk azon, hogy ki tette ezt vagy azt velem, ne azzal foglalkozzunk, hogyan viselkednek mások; ez nem jó! Ez egy méreg, nem, ez így nem megy!

 Összeállította: HARMATH Károly OFM