Gyakran beszélünk az úgynevezett életörömökről meg arról, hogy öröm az élet, szép az élet. És valóban ez lenne benne a lényeg. Viszont ha az igazságot akarjuk kimondani, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy az életben valójában többet aggódunk, félünk, rettegünk. Erről pedig a politikusok és a természet gondoskodik, és természetesen a jövőbe látó tudósok. Például a ’60-as, ’80-as években egy új jégkorszakkal ijesztgettek bennünket, mostanában meg a globális felmelegedésről beszélnek.

A politikusok jól tudják, hogy a rettegésben, félelemben és bizonytalanságban élő népet-országot sokkal könnyebb irányítani és vezetni. Ezért időnként kitalálnak egy-egy újabb veszélyt, amely az ember és az emberiség létét fenyegeti. Noha tudjuk, hogy a levegőből nem lehet megélni, újabban mégis többet foglalkozunk a levegővel, mint az állattenyésztéssel, az iparral vagy az életszínvonallal. Nem nehéz elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt mennyi füst, korom és mérgező gáz volt a levegőben a nagy angol vagy német ipari medencékben és központokban. Ennek ellenére a két ország lakossága nem halt ki, hanem megkétszereződött.

Újabban a környékünkön épülő néhány akkumulátorgyár miatt tört ki a pánik. A polgárok tüntetésekkel és tiltakozó felvonulásokkal fejezték ki nemtetszésüket, annak ellenére, hogy az épülő akkumulátorgyárak több ezer új munkahelyet ígérnek. Közben elhangzott egy komoly európai javaslat, hogy a környezet és a levegő tisztaságának érdekében 2035-től már csak villany meghajtású elektromos autók közlekedhetnek. Ehhez viszont rengeteg akkumulátor kell az elektromos áram tárolása miatt. Tehát az akkumulátorgyárak építése nemcsak jó, hanem szükséges beruházás is, amely természetesen jól fog jövedelmezni. Nehéz lenne dönteni, ezért nincs is semmilyen döntés vagy igazság, és csinálja mindenki a magáét. A környezetet úgy védik, hogy oda sem figyelnek rá – viszont a beruházandó pénzre annál jobban, ezért megvalósul valamennyi úgynevezett káros beruházás. A községi elnök engedély nélkül épült palotáját később műemlékké nyilvánítják, és a nem legális objektumokat sem bontják le.

Ismét és mind nagyobb aggodalommal esik szó a vízről, amelyből állítólag mind kevesebb van a hatalmas áradások és felhőszakadások ellenére, és mind kevesebb lesz belőle – mármint az életet jelentő ivóvízből. Már arra is gondolnak, hogy hogyan élnek majd a vízfejűek, és gazdagodnak meg azok, akiknek még a térdében is víz van. Vagy azok, akik bort isznak és vizet prédikálnak.

Aggódni és félni tehát mindig van miért, és kell is. A levegő és a víz a legnagyobb érték, mégis szinte ingyen kapja minden ember. Igen nehéz megfizettetni, ezért a víz értéke akkor növekszik a legjobban, amikor a borba öntik. Hasonlóan készül a misebor is. Állítólag egy rész bor és két rész víz arányban keveri a miséző pap, de ennek ellenére mégis ez a világ legerősebb vizezett bora, mert egy ember (a pap) issza meg, és több százan (a hívők) énekelnek tőle. Arról lenne tehát szó, hogy a vízzel való ijesztgetést egyelőre nem kellene túl komolyan venni, de ivásra mind kevesebbet kellene használni. No és mi lesz akkor, ha egyszer valóban nem lesz elegendő víz? Nem kell akkor sem kétségbeesni, mert abban az esetben víz helyett bort és sört iszunk és tejben-vajban fogunk fürödni!

NAGY Nándor