Annak ellenére, hogy – elvileg – Vajdaság autonóm tartomány, a legkisebb belgrádi zörgés is igen gyorsan begyűrűzik a tartományba, és előbb-utóbb hatással lesz az itteni polgárok életére. Várhatóan ez fog történni az éppen zajlófélben levő botránnyal is, amely a főváros polgármesterét, pontosabban annak kabinetfőnökét érinti.

A napokban ugyanis kiderült, hogy Nenad Milanović, Aleksandar Šapić polgármester irodavezetője állítólag a főnöke háta mögött egyezkedni próbált a Kentkart vezetésével. Ez a (magán)cég már évek óta felügyeli a városi tömegközlekedést, s mint olyan, bezsebeli az utasok által leszurkolt viteldíjat. E megbízatás ellátására napjainkban is érvényes szerződés jogosítja fel és kötelezi. Nos, a kabinetfőnök arra akarta rávenni a cég illetékesét, hogy megegyezéssel (tehát mindenféle kártérítés nélkül) egyezzen bele a szerződés felbontásába. A szokatlan húzás okáról egyelőre semmit sem tudni, de okkal feltételezhető, hogy Milanović valakinek át akarta/akarja játszani a nem kevés készpénzt forgató megbízást. Egy ilyen vállalkozás számos lehetőséget, de pénzügyi machinációra alkalmas kihívást (is) rejt. Érthető, hogy akik közel vannak a tűzhöz, sok mindent hajlandók megtenni annak érdekében, hogy megkaparinthassák a zsíros vállalkozást. Ennek fejében a Kentkart számára a kabinetfőnök testre szabott közbeszerzési pályázatot készített volna.

Arról, természetesen, egy szó sem esik, hogy ebből mi és mennyi haszna származott volna Milanovićnak, márpedig egy ennyire nyilvánvaló törvénytelenséget aligha követne el bárki is csupán szívességből, hiszen a szólásmondás szerint Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen a római katonák.

Az ügy pikantériája, hogy valaki titokban hangfelvétel készített a két érintett fél beszélgetéséről, s így került a nyilvánosság elé a botrány számos részlete.

Az immáron alig jelentős és alaposan szétzilált ellenzék azonnal „ráugrott” a témára, és elsősorban Šapić lemondását vagy leváltását követelte. Az indoklás meglehetősen egyszerű és kézzelfogható, amennyiben ugyanis a polgármester tudott az alárendeltje háttéralkujáról, bűnrészesévé vált. Ha pedig nem tudott róla, akkor okkal merül fel a kérdés, hogy miért tölti be a magas posztot, ha fogalma sincs arról, hogy a főváros közigazgatási hierarchiájában mi történik. Tehát ezért kell mennie.

A politikai elemzők szerint azonban aligha lehetséges, hogy az államelnök megválik a már több pártot is kipróbált káderétől, Šapić ugyanis nem hithű radikális vagy abból kinőtt haladó. A fenntartás nélkül minden elismerést megérdemlő sportpályafutása a vízilabdában megkérdőjelezhetetlen sikerek középpontjában áll. Tizenöt évvel ezelőtt szállt utoljára vízbe a szerb válogatott színeiben, de már ezt megelőzően az Union Egyetemen menedzseri tanulmányokat folytatott. Ott is olyan „sikeresnek” bizonyult, hogy 2012-ben azóta is vitatott doktori címet szerzett. Erre mondják a falusiak, hogy túrón, tejfelen szerzett diploma.

Akkor már a demokrata párti Dragan Đilas polgármester jobb kezének számított. Innen már egyenes út vezetett a városi politikai csúcs felé, ugyanis még abban az évben Új-Belgrád polgármesterévé választották, de két évvel később kilépett a Demokrata Pártból, akkor ugyanis már nyilvánvaló volt, hogy a középjobbos politikai tömörülésnek a választásokon nincs esélye a nacionalista-populista szélsőjobbosokkal szemben. Tehát idejében menekült a süllyedő hajóról. Abban az évben nagyon ráérhetett, mert gyors egymásutánban emberjogi alapítvány hozott létre, miközben megalakította a Városunkért nevű civil szervezetet. Ezt azonban nyilván kevesellte, mert pártot is alakított Szerb Hazafias Szövetség (SPAS) néven. A választásokon a pártja önállóan indult, a mérsékeltnél is hanyagolhatóbb sikerrel, ezért (nyilván) felkínálkozott Vučićnak, aki örömmel fogadta, hiszen igen nagy szüksége volt és van a belgrádi választási térségben minden újabb szavazóra. A Szerb Haladó Párt ugyanis a fővárosban igen kevéssé népszerű, és minden egyes, az utóbbi években megtartott szavazáskor kérdéses volt a hatalma megtartása.

A SPAS beolvasztása Šapićnak komoly hasznot hozott, hiszen elsősorban a SZHP segítségével végre feljutott a belgrádi politikai csúcsra, ahonnan már nem egy esetben egyenes út vezetett a miniszteri székig. Mint ismeretes, a demokraták idején Đilas is betöltötte ezt a tisztséget, az újabb korban pedig a jelenlegi pénzügyminiszter, Siniša Mali, valamint Belgrád volt főépítésze, a jelenleg építésügyi és közlekedési miniszter Goran Vesić is igen magas tisztséget töltött be a főváros vezetésében. Šapićnak is ilyesmire fájhat a foga.

A jelek szerint Vučić kénytelen lesz „lenyelni a békát“, és a helyén hagyni a volt pólóst, hiszen a már belengetett időközi választásokon hiányozna neki az egykori SPAS-tagok szavazata. Csupán az a bökkenő, hogy a Szerb Haladó Párt népszerűsége nemcsak Belgrádban, hanem az egész Szerbiában lefelé ível, és amennyiben az államelnök elnézi a fővárosban zajló, erősen korrupciógyanús történéseket, az a tekintélyének további tépázásához vezethet. Ebben az esetben, ha Šapić lapátra kerül, akkor nyugodtan elmondható a polgármesteri pályafutásáról: ebül szerzett jószág ebül vész el.

 BOTH Mihály