Van-e valami köze egymáshoz Milánónak, Oromhegyesnek és Nišnek?
Ha akarjuk, ha nem, ha tetszik, ha nem, ismétlődik a történelem. Mindezt igyekszem három példával, habár így még pontosabb, három korszakból származó egy-egy példával illusztrálni.
Kezdjük először a hanyatlásnak induló Római Császársággal (63 évvel később már felbomlik két részre). 313. június 13-át írtak Mediolaniumban – azaz mai nevén Milánóban –, és itt meg kell állnunk egy pillanatra, nehogy valaki félreértse; tudni kell, hogy a Julianus-naptár szerint volt június 13. (ha bevezették volna már a Gergely-naptár használatát, akkor 14. lett volna) és szombat. A birodalomnak két társcsászára volt, mégpedig I. Constantinus vagy Nagy Konstantin (született Naissusban) és Licinius Augustus. Ők ezen a napon véglesítettek egy szöveget, amit úgy ismerünk, hogy Medioláneumi ediktum, ennek részleteit idézem:
„…úgy tetszett nekünk, hogy kibocsássuk ezt a leiratot, hogy miután teljesen eltöröltük azokat a feltételeket, melyeket a keresztényekkel kapcsolatban korábban Méltóságodnak küldött leveleink tartalmaztak, megszűnjön mindaz, amiről kiderült, hogy teljesen a fordítottja szelídségünknek és ellentétes azzal, és most mindegyikük, aki úgy döntött, hogy a keresztények vallását tartsa meg, szabadon és egyszerűen, minden zavar nélkül tarthassa azt…”
„…Mivel Méltóságod látja, hogy korlátlanul megadtuk nekik ezt a szabadságot, azt is megérti, hogy másoknak is megadtuk, akik saját parancsaikat és vallásukat akarják követni, amiről, világos, hogy illik a mi időnk nyugalmához, hogy mindenkinek joga legyen azt az istenséget követni és azt a vallást gyakorolni, amelyiket csak akarja. Ezt azért döntöttük el, nehogy olyan színben tűnjünk fel, hogy valakit is megcsorbítunk bármilyen szertartásában vagy vallásában…”1
Mindez mai szemmel a jelenlegi Európában és a civilizáltnak nevezhető országokban szinte semmiségnek tűnik. Azonban a keresztények akkori üldözését szinte lehetetlen volt megszüntetni császári rendelettel, ráadásul az ediktum kibocsátása után alig nyolc századdal a kereszténység már államvallássá vált, az államok – főleg a katolikusok – uralkodói a pápa támogatásával nem tartották önmagukra érvényesnek a Római Birodalom császárainak rendelkezéseit, beindultak szent háború név alatt a keresztes háborúk.
Folytassuk Oromhegyessel. Minden itt leírt gondolat és idézet a Clubtól a szellemi köztársaságig dokumentumgyűjteményből származik2, amit érdemes újraolvasni, hogy megismerkedjenek a 96 nap alatt megtett minden tettünkkel, erényünkkel, sőt hibánkkal – nem tagadjuk, azok is voltak –, amiket mindnyájan, míg élünk, vállalunk.
Mindenkinek tudnia kell, hogy június 20-án vettük észre, sok bennlakó felbátorodott. Akkor már nemcsak nappal vettek részt az aratáson, többen éjszaka is el-elmaradoztak. Aznap este összedugtuk – Klára, Ildi, Vili és én – a fejünket a stáb alvóhelyéül szolgáló pingpongasztalon, a megbeszéltek alapján elkészítettem annak vázlatát, amin két napon át rágódtunk, javítgattuk, kiegészítettük meg ezt-azt töröltünk, amikor meg megfelelőnek láttuk, a 24-én tartott esti összejövetelen ismertettük. Óriási sikert aratott, elfogadtuk a Zitzer Szellemi Köztársaság nevét, megalakulását és annak Alkotmányát. Ebben a lényeg a 4. paragrafus második bekezdésében van:
- §
A 3. paragrafusban említett országok alkotmányából kiiktatott szakaszok, paragrafusok, cikkelyek helyett a Köztársaságban a következő alkotmányos rendelkezés érvényes:
Az állampolgárt megilleti bármely egyéni, polgári és közösségi jog, amely nem sérti más ember ugyanolyan jogát.
Beszéljünk őszintén, én hiszem és vallom, hogy amennyiben minden egyes alkotmányba az egyéni és közösségi jogok, valamint szabadságok felsorolása, no meg magyarázgatása helyett csak ez az egy mondat kerülne, sokkal működőképesebb államaink lennének a világon. Erre szoktál mondani, álmodjunk nagyot és szépet…
Meglehet, sokan azt sem tudják, Naissus – ahol Nagy Konsztantin született – a mai Niš római neve volt. Innen származik az itt elfogadott kiáltvány neve, azaz az EGYETEMISTA EDIKTUM. Mivel már megtalálható az új ediktum szövege magyarrul3 is, csak a bevezető, a preambulum szövege hiányzik, ezért azt fogom ide mellékelni:
Elfogadva Nišben, 2025. március 1-jén. Mi, Szerbia egyetemistái és szabad polgárai Nis városában gyűltünk össze, új eszmék és változások szemtanúinak városban, egy olyan városban, amely évszázadok óta a történelem keresztútja volt, és ahol a szabadság mindig utat tört magának, kiadjuk ezt a rendeletet, amelyben meghirdetjük azokat az értékeket, amelyekért harcolunk a jövőnk és egy olyan országnak tett fogadalomként, amelyben élni szeretnénk.
Számomra az ebben található nyolc pontból kettő egy kicsit fontosabb a többitől, ezek:
- A SZABADSÁGRÓL
Szerbia a szabad emberek országa. A szabadság nem kegy, hanem minden állampolgár méltóságától elválaszthatatlan alapvető jog. A szabadság demokratikus társadalmunk, törvényeink, szavaink és gondolataink alapja.
VIII. A JÖVŐRŐL
Legyen ez a rendelet a mi kötelezettségünk, ígéretünk egymásnak – hogy olyan államot építünk, amely mindnyájunké, ahol minden gyermek nagy álmokat álmodhat majd. Egy olyan államot, amelyben az igazságosság és a szabadság erősebb lesz bármely egyénnél, és amelyben a hatalom nem a népet használja ki, hanem a népet szolgálja.
Az első példában emlegetett vallásszabadság még ma is sok helyen az álom kategóriájába tartozik, a második példában a legegyszerűbben megfogalmazott jogok és szabadságok megvalósulása is késlekedik – mégiscsak léteznek még nálunk is diktátorok. De még az is lehet, hogy az Egyetemista ediktum lesz országunkban, sőt, egész Közép-Európában és a Balkánon az az eset, amikor a sok-sok próbálkozást végre követi álmaink megvalósulása! Legyen így!
BALLA Lajos
________________________
