A Szerb Haladó Párt főbizottsági ülésén Aleksandar Vučić pártelnök, köztársasági elnök bejelentette a svájci összehangolás módosítását, amelynek alapján a nyugdíjakat a svájci plusz-plusz modell alapján hangolják össze. Dátumot nem említett, és nem bocsátkozott részletekbe. Azt mondta, hogy az új számítással a december végén elfogadott indexálásnál nagyobb mértékben és gyorsabban növekednének a nyugdíjak, és 2025-re megkétszereződnének. A cél, hogy az átlagnyugdíj körülbelül 440 euró legyen (az idei, 5,4 százalékos emeléssel az átlagellátmány 236 euró!). Számítása szerint a svájci módszerrel 2025-ig az átlagnyugdíj mindössze 300 euró lenne! A nyugdíjasoknak ennél többet kell kapniuk, megérdemlik, hiszen ők viselték a teher legnagyobb részét – indokolta a módosítást.

A pénzügyminiszter októberben a legjobb megoldásnak nevezte a svájci indexálást, amelyről azt mondta, hogy hosszú távon biztosítja a költségvetés stabilitását. Decemberben a nemzetgyűlés elfogadta. Alig három hónappal később a hatalmi párt főbizottságának ülésén bejelentették az új tervet. A pártvezér (államelnök) kiadta a parancsot a kormányfőnek, a pénzügyi és munkaügyi miniszternek a plusz-plusz képlet kidolgozására. A munkában részt vesz a koalíciós partner Milan Krkobabić, a nyugdíjas párt elnöke is.

– Miért kell módosítani azt, amiről hónapok óta azt állítják, hogy a legjobb megoldás? Ha innovációról van szó, beszélgethetünk róla, megvitathatjuk, de ha ez a nyugdíjbiztosítási rendszer önkényes megváltoztatásának kísérlete, ellene vagyunk! – reagált a bejelentésre Miša Radović, a nyugdíjas szakszervezet elnöke.

A Költségvetési Tanács tavaly és korábban is az összehangolás törvényes módjának (svájci képlet) visszaállítását szorgalmazta. Az egyik ajánlása az volt, hogy a törvénybe építsék be a védő mechanizmust, hogy válság idején a nyugdíjkiadás ne veszélyeztethesse a költségvetést, ugyanakkor a hosszú távú fejlődés haszonélvezői közül ne maradjanak ki a nyugdíjasok. A fiskális tanács elve, hogy a nyugdíjemelést a gazdasági növekedéshez kell kötni, meg hogy az elkövetkező évtizedben az átlagnyugdíjnak 0,5 százalékkal kisebbnek kell lennie a gazdasági növekedésnél. Nikola Altiparmakov szerint a tanács már korábban kidolgozta és a kormány figyelmébe ajánlotta a nyugdíj-összehangolás módosításainak lehetséges változatait. – Ha több egymást követő évben magas a gazdasági növekedés, nagyobb a társadalmi termék és a jövedelem, automatikusan csökken a nyugdíjak részaránya a bruttó hazai termékben, ami fiskális teret nyit a svájci képlet feletti növekedéshez. A Költségvetési Tanács úgy véli, hogy figyelembe kell(ene) venni az európai 9,5–10 százalékos átlagot (a nyugdíjkiadások a GDP 9,5–10 százaléka), és amikor az említett szint alá csökken, aktivizálható az ún. nemzedékek közötti szolidaritás mechanizmusa. Ez gyakorlatilag a foglalkoztatottak által létrehozott értéktöbblet újraelosztása úgy, hogy az idősek is (nyugdíjemelés révén) részesülnek belőle – mondta, majd megjegyezte: még nem ismeretesek a lehetséges modellek, meg az, hogy a kezdeményezésről mit mond a Nemzetközi Valutaalap.

Saša Đogović, a Piackutatási Intézet munkatársa a plusz-plusz modellt választás előtti ígéretnek nevezte. Nem tartja üdvösnek az ad hoc módosítást, hiszen még egy év sem telt el a legutóbbi változtatás óta. Szerinte felelőtlenség, és arra utal, hogy a hatalom az idősek szavazótáborát kívánja megnyerni magának.

Dragan Đuričin, a közgazdasági kar tanára úgy véli, hogy a hatalom szándéka a fogyasztás és az életszínvonal növelése. Mindkettő lehetséges, ha a reális pénzügyi helyzet megengedi, és a fogyasztás nem megy a beruházások rovására.

Aleksandar Vlahović, a Közgazdászok Szövetségének elnöke a kopaoniki üzleti fórumon megállapította: gazdasági rendszerünkben a megtakarítások nincsenek összhangban a beruházásokkal, a fogyasztás a termelékenységgel. Ebben az esetben legjobb, ha a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat a nemzeti terméknövekedéshez kötik. Véleménye, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kulcsfontosságú beruházásokra.

Milojko Arsić, a belgrádi közgazdasági kar tanára szerint a nyugdíj-összehangolás módosítása akkor indokolt, ha a nagyobb gazdasági növekedés következtében csökken a nyugdíjak részaránya a társadalmi termékben. A svájci formula módosításának több változatát tartja lehetségesnek. Az egyik megoldás az átlagnyugdíj és az átlagbér közötti minimális arány felállítása. Ez a modell kockázatos lehet, ha túl magasra állítják a mércét. Példa rá a 2008-ban történt 10 százalékos rendkívüli nyugdíjemelés, amit Rasim Ljajić akkori tárcavezető jelentett be. A törvény előírta, hogy ha az átlagnyugdíj az átlagbér 60 százaléka alá, a minimális nyugdíj pedig 20 százaléka alá csökken, rendkívüli kiigazítás következik. 2007-ben az átlagnyugdíj az átlagbér 53 százaléka, a minimális pedig 19 százaléka volt. 2009-ig a nyugdíjakat csak a létfenntartási költségekhez igazították.

A lehetséges megoldások között szerepel a Költségvetési Tanács és a nyugdíjas szövetség (szerbiai és tartományi) korábbi javaslata, amely szerint a nyugdíjemelésbe a bérnövekedésnek ne a felét, hanem hatvan vagy hetven százalékát számítsák be. Mindkét esetben nagyobb lenne a kiigazítás mértéke, mint a svájci összehangolással.

Voksolásig talán megtudjuk, mi a plusz-plusz valóságtartalma. Vagy mégsem?

TAKÁCS Magda