Vajdaság földjein befejeződtek vagy a vége felé járnak a tavaszi vetési munkálatok, ezekhez a földművesek mellett nagymértékben hozzájárultak a mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek Radislav Jovanov, a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség elnöke véleménye szerint erőteljes támogatást jelentenek nem csupán a szövetkezeti státusszal rendelkező gazdaságok, hanem jelentős számú együttműködő számára is.
A Vajdasági Szövetkezeti Szövetség 446 szövetkezetet egyesít, amelyek erőteljesen támogatják a mintegy 100 000 gazdaságot a vetőmaggal, műtrágyával és alapvető nyersanyagokkal való ellátásban, valamint a mezőgazdasági termékek forgalmazásában is.
– A mezőgazdasági termelők átlagéletkora igen magas, és számos gazdaságban nincsenek fiatalok, tehát a szövetkezetek úgy határoztak, hogy segítik őket az ellátásban, és abban, hogy az összes földterületet bevessék, mivel a járvány idején bebizonyosodott, hogy az élelem aranyat ér. A szerbittabéi, a begafői, a béskai, az újzalánkaméni, a martonosi és más települések szövetkezetei elvégezték a vetést az idősebb gazdálkodók földjein. Ezt a munkát a szövetkezeteket úgy szervezték meg, hogy a gazdáknak házhoz szállították a termeléshez szükséges segédanyagot. Biztosak vagyunk abban, hogy egyetlen darab földterület sem marad majd parlagon – mondta Jovanov, és megjegyezte, a szövetkezeteket jól ellátták, és a vetési munkák a várt ütemben folynak. Szerinte a szövetkezetek jelentős mértékben részt vesznek a falvak életében, a rendelkezésre álló adatok alapján pedig öt szövetkezet szélesebb társadalmi felelősségvállalást mutatva két és fél millió dinárt adományozott a Köztársasági Egészségpénztárnak. Emellett a szövetkezetek azonnali segítséget nyújtanak azokon a településeken is, amelyekben működnek.
– A szövetkezetek a szükségállapot körülményei között is, amennyire csak tudtak, gondoskodtak a helyi és a tágabb közösségről. Rendkívül fontos, hogy a szövetkezeti alapelvek kerültek előtérbe, vagyis kimutathatták szolidaritásukat és társadalmi jellegüket – hangsúlyozza Jovanov.
– Tény, hogy a történelem során a szövetkezeteket a súlyos gazdasági válságok idején hozták létre, és akkor működtek a legeredményesebben. Ez most másfajta válság, és egyben alkalom arra, hogy bizonyítsák létjogosultságukat, azt, hogy nem véletlenül alapították őket, és maradtak fenn mind a mai napig – mondta Jovanov, aki arra is rámutatott, hogy a szövetkezeteknek mos először jut szerep a gazdaság talpra állítását célzó intézkedésekben, amelyeket a kormány meghozott, hogy a szövetkezetek dolgozóinak is joguk van három minimálbérre, számukra is elérhetők a kedvező kölcsönök és egyéb kedvezmények.
– Ez megerősíti a tényt, hogy a szövetkezetek is elnyerték méltó helyüket a többi gazdasági szereplőhöz hasonlóan, amire eddig még soha nem volt példa. Kétségtelen, hogy ha a szövetkezetek jól működnek és erősek, tudják teljesíteni kötelezettségeiket a szövetkezeti tagokkal és az együttműködőkkel szemben, de a közösség felé is. A szövetkezetek gazdasági tényezőkként érdekeltek a javasolt intézkedések alkalmazásában, leginkább azokban, amelyek a bérek kompenzálására vonatkoznak, mert a jól működő és gazdaságilag erős szövetkezetek mellett sok olyan is létezik, amely alig tud fennmaradni, és számukra ezek az intézkedések nagy segítséget jelentenek. Különösen nagy szükségük van erre a támogatásra a tavaszi vetés időszakában, amikor nagy költségeik adódnak – tette hozzá Jelena Nestorov Bizonj, a szervezet titkára.
Mindenkinek segítenek
Dragan Lončar, a béskai Béska Földműves Szövetkezet igazgatója szerint kétségkívül jó dolog, hogy a gazdasági intézkedések a szövetkezetekre is vonatkoznak, de átgondolja, hogy a lehetőségek közül melyekkel élnek majd, tekintettel arra, hogy a papírmunka általában sok időt elvesz, de azt is mondja, hogy minden segítségnek örülnek. A Béska Földműves Szövetkezet ötven szövetkezeti tagot és több mint 250 együttműködőt számlál, és úgy segítik őket, hogy most nem kell bejárniuk a szövetkezetbe, hanem a már megkötött szerződések alapján telefonon jelzik, milyen munkákhoz van szükségük mezőgazdasági gépekre, vagy a termeléshez szükséges segédanyagokat kell megvásárlásárolniuk, és a későbbiek során a növényvédelmet is ily módon végzik majd el.
– Mindenkinek segítünk, akinek szüksége van a szolgáltatásainkra. Ez nemcsak az idősekre vonatkozik, hanem a többi gazdára is, akiknek nincsenek megfelelő gépeik. Mivel a szövetkezet rendelkezik az összes mezőgazdasági és gyümölcstermesztési géppel, telefonon megbeszéljük, és kisegítjük őket. Kiállítjuk a munkalapokat, és elvégezzük a megbeszélt munkát. Határunkban a vetés többnyire befejeződött. A terület legnagyobb részét kukoricával és napraforgóval vetették be, míg szójából kevesebbet vetettünk – mondja Lončar.
Volt némi aggodalom a kijárási tilalom miatt
Az adai községben Törökfalu és Völgypart szinte összes háztartása mezőgazdaságból él, a törökfalui Törökfalu – Völgypart Földműves Szövetkezet 52 szövetkezeti tagot, és az évszaktól függően 200–250 együttműködőt lát el.
Novák Attila igazgató becslései szerint ebben a térségben a vetés gyorsan haladt, mert a földművesek a szokásosnál korábban kezdték el.
– A rendkívüli állapot kezdetén volt némi aggodalom a kijárási tilalom miatt, nem tudták, mikor lehet kimenni a földekre, és mikor nem, az engedélyek igénylése miatt is idegeskedtek, de amint lehetővé tették, hogy a mezőgazdasági gépekkel dolgozzanak, azonnal nekiláttak a munkának. Ez optimális időszak a vetéshez, de most nagy szükségünk lenne esőre, mert sajnos a föld egyre szárazabb, de addig kell vetni, amíg még van a talajban valamennyi nedvesség. Itt a gazdák általában később kezdik el a napraforgó vetését, az április 15. és május 1. közötti időszakban, de most korán elkezdték. Egyedül esőre lenne szükség, hogy ne legyen gond a csírázással, az őszi gabonaféléknek is nagy szükségük van rá – tudtuk meg Nováktól. A Törökfalu – Völgypart Földműves Szövetkezet a koronavírus megjelenése előtt elkészítette a vetőmagot és minden egyéb, a vetéshez szükséges anyagot, mindent, amit a szövetkezeti tagok és az együttműködők igényeltek.
– Kis vidéki falvainkban, ahol az emberek földművelésből élnek, vannak elöregedett mezőgazdasági háztartásaink, de Istennek hála, sok fiatal maradt a szüleivel, vagy már különálló gazdaságot hoztak létre, mert nincs egyéb munkalehetőség. A fiatalok átvették a munkát, ha szükséges, többet dolgoznak, de a 65–70 év felettiek is traktorokkal járnak ki a földekre, és dolgoznak. Nem volt olyan gondunk, hogy valaki nem tudta volna elvégezni a talajelőkészítő és vetési munkákat, tehát a szövetkezetnek nem kellett besegítenie. Azok, akik már nem tudnak dolgozni, és nincsenek utódaik, bérbe adták a földjeiket – mondta Novák.
A nehézségek nem új keletűek
A szerbittabéi határban a Mrkšićev-szállások Földműves Szövetkezetben mind a 6000 hektáron befejezték a tavaszi vetés.
– Toleráns intézkedéseink voltak, így zökkenőmentesen tudtunk dolgozni, és még határidő előtt mindennel elkészültünk az összes földterületen, amelyen a szövetkezet végzi a termelést; mind a saját, mind pedig a szövetkezeti tagok szántóföldjein, mert mi ezt soha nem választjuk külön – mutatott rá Vojislav Mrkšić, a Mrkšićev-szállások igazgatója.
– Mindennel időben elkészültünk, mert időben beszereztük a termeléshez szükséges anyagot, amikor a koronavírusról még nem is tudtunk. Még csírázás előtt megtörtént a gyomnövények elleni vegyszeres védekezést is. A búzát megpermeteztük és műtrágyáztuk, de lehet, hogy további kezelésre is szükség lesz, és a termés gondozásához valószínűleg kell korrektív permetezés is. Ami a nehézségeinket illeti, ezek nem új keletűek. Számunkra elsősorban az olcsóbb dízel üzemanyag jelentene kedvezményt, amiben szerintem jelenleg az állam tudna segíteni, úgy, mint azt teszik a Boszniai Szerb Köztársaságban, ahol hektáronként 100 liter dízelolajat valamilyen dömpingáron tudnak beszerezni, mi pedig a tavaszi vetéshez 160 dinárért vásároltuk. Számunkra sokat jelentene az olcsóbb dízelolaj, tekintettel arra, hogy nem kaphatunk hektáronkénti támogatást. A mezőgazdaságot elhanyagolták, közben mindenki a kenyérbúzáról beszél, és arról, hogy a kenyér legyen olcsó, de 40 dináros olcsó kenyér sehol sincs, csak Szerbiában.
A Mrkšićev-szállások Földműves Szövetkezet 320 munkavállalót foglalkoztat, és a rendkívüli állapot bevezetése óta csak a vendéglátás nem működik. A Mrkšićev-szállások rendelkezik pékséggel és vágóhíddal is, amelyekből kenyeret és péksüteményeket, húst és húskészítményeket szállítanak 16 saját kiskereskedelmi üzletükbe, valamint a Gomeks, Per-SU lánc és mások részére.
– Megtettünk minden óvintézkedést, az emberek felelősségteljesen viselkednek a fertőzés megelőzése érdekében, a munkakörnyezet és a járművek fertőtlenítését a szokottnál gyakrabban végezzük. Van saját autómosónk, jobban odafigyelünk a ládák fertőtlenítésére, és a kenyér nagy részét nejlonba csomagolva és lezárva szállítjuk. Ez számunkra korábban is fontos volt, még amikor a kenyeret papírzacskókba kezdték csomagolni, mert így megelőzzük azt, hogy a dolgozók a szállítás során, a vásárlók pedig a boltokban összefogdossák a termékeket, vagy netán a polcokon rájuk tüsszentsenek. Mivel az éttermünk bezárt, az ott dolgozó 24 alkalmazott részt vesz a pékség és a vágóhíd munkájában, egyesek szabadságra mentek, igyekszünk észszerűen működni – magyarázza Mrkšić.
A Mrkšićev-szállások képezi a szerbittabéi és a környező települések fennmaradásának és fejlődésének gerincét, és Vojislav Mrkšić nem ért egyet azokkal, akik a nehézségeket a kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedésre fogják, hanem úgy véli, hogy a rossz közlekedési infrastruktúra javítására van szükség.
Kép és szöveg: Milorad MITROVIĆ