A parlament elfogadta a nyugdíjbiztosítási törvény módosítását. A köztársasági nyugdíjas szövetség követeléseit – az ígéretekkel összhangban – a nyugdíjas párti honatyák módosítások formájában benyújtották, de egy sem került be a jogszabályba, mert az illetékes parlamenti bizottságok, a kormány és a parlamenti többség is elvetette. A lényeg: marad a kormány által javasolt svájci összehangolás. Január elsején az ellátmányt a nettó közalkalmazotti bér- és fogyasztói árnövekedéshez igazítják fele-fele arányban. A Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának képviselője, Hadži Milorad Stošić módosítási indítványával a két paraméter egymáshoz viszonyított arányának módosítását szerette volna elérni úgy, hogy a fizetések növekedését 60, az inflációt 40 százalékban kövesse az emelés.

A nyugdíj az alkotmány értelmében gazdasági kategória, és gondot kell viselni arról, hogy ne váljon szociális kategóriává – érvelt a képviselő, majd arról beszélt, hogy a hatalmi koalíció részeként megértik a kormány felkínált megoldását, de javítani szeretnének rajta a nyugdíjasok javára. Ez egyébként a 650 tagú köztársasági nyugdíjas szövetség követelése is, mondta. A képviselő másik módosítása – amelyet ugyancsak elvetett a többség – arra vonatkozott, hogy ha az átlagnyugdíj az átlagbér 50 százaléka alá csökken, rendkívüli összehangolással 50 százalékra emeljék. Marad tehát az 50:50 százalék!

Az elfogadott összehangolás egyik hátránya: a nyugdíjakat január elsején emelik az előző év júliusától számított 12 havi statisztikai adatok alapján. (Az idei év júliusa és decembere közötti bér- és inflációnövekedést majd csak 2021. január elsejétől számítják be az emelésbe. A bérek és a közüzemi szolgáltatások általában az év második felében változnak.) Mivel a nyugdíjakat féléves késleltetéssel emelik, a Nyugdíjbiztosító kényelmesen megtervezheti a következő évi nyugdíjnövelést a fiskális eredmények ismeretében.

Következzen egy szimulációs példa a gazdasági helyzet, bérek és nyugdíjak alakulásáról Rajko Krajišnik belgrádi nyugdíjszakértő számítása alapján.

A nyugdíjkorrekciós modellel a reálnyugdíj-növekedés – a GDP növekedésétől függetlenül – 50 százalékkal kisebb, mint a reálbér-növekedés. (Összehangoláskor a társadalmi terméknövekedést nem veszik figyelembe.) Kiindulópont a jelenlegi 53 698 dináros átlagbér, a 26 345 dináros átlagnyugdíj és a kettő közötti 49,061 százalékos arány. A szimuláció szerint a bérek a névleges társadalmi terméknövekedéshez képest legtöbb 1 százalékig emelkednek.

A szimulált számítás alapján az elkövetkező 10 évben a bérek 217 százalékkal (éves átlag 8,06 százalék), a nyugdíjak pedig 168,76 százalékkal (éves átlag 5,37 százalék) nőnek. Ahhoz, hogy 11 év múlva az átlagnyugdíj az átlagbér fele legyen, Rajko Krajišnik számítása szerint az ellátmányt egyszerre 31 százalékkal kellene emelni.

Takács Magda

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör 2019. december 19-ei számában jelent meg.