A múlt héten közzétették a középiskolába induló tanulók beosztását az általuk kitöltött kívánságlisták alapján. Mint ismeretes, 64 ezer nyolcadikos diák összesen csaknem 75 ezer férőhely közül választhatott. Magyar nyelven 1252 végzős általános iskolás számára 85 képzési profilon 2112 szabad helyet hirdettek meg, csaknem 800-zal többet a diákok létszámánál.

A túlkínálat hátrányaira a korábbiakban már többször felhívtuk a figyelmet. Most a besorolási adatok tükrében vizsgáljuk a kialakult helyeztet.

Kevés a teljes létszámú osztály, egyre népszerűbbek a szakmák

Ahogy az várható is volt, a pályázatban meghirdetett osztályoknak még egytizedében sem sikerült betölteni minden helyet. Az első körben nyolc osztályt töltöttek fel teljes létszámban: egyet-egyet a Bolyai illetve a Kosztolányi TGK újabb szakán (informatika és számítástechnika illetve színpadi és audiovizuális művészet), egyet-egyet számítógépes vezérlésű (CNC) gépek technikusa (Ada), számítógépes villamossági technikus és közúti közlekedési technikus  szakon és egyetlen osztályt egészségügyi nővér szakon (Szabadka), valamint egy-egy hároméves osztályt mezőgazdasági gépkezelő (Topolya) és szakács (Szabadka) szakmában. Emellett mindenképp említésre érdemes, hogy mindössze egyetlen üres hely maradt a csempéző, padlórakó és kályhás szakmában Szabadkán, és kettő a szakács szakmában Törökkanizsán.

A 85-ből 32 osztályban nem jött össze első körben a tagozat megnyitásához előírt 15 fő, sőt 14 szakirányon még 10 diák sem jelentkezett, így ez utóbbiak megnyitása fölöttébb bizonytalan.

Magyar nyelven immár mind nehezebb betölteni a korábban töretlen népszerűségnek örvendő közgazdasági és egészségügyi szakokat, de egyre kevesebb diák jelentkezik a hagyományos gimnáziumi tagozatokba is.  Idén első körben nincs ki a törvényes létszám az óbecsei, a topolyai és a becskereki gimnáziumban, sőt még a szabadkai és a zentai gimnázium társadalomtudományi-nyelvi tagozatán sem.

Beigazolódni látszik a tehetséggondozó gimnáziumok alapításakor már megfogalmazott aggodalom, hogy e kivételes státusú intézmények fejlesztése lassú, de biztos sorvadásra kényszeríti az arányos területi eloszlásban működtetett gimnáziumi tagozatokat.

Ez több szempontból is gond, hiszen a zombori, óbecsei, nagybecskereki, topolyai, sőt még a szabadkai, zentai gimnáziumok magyar tagozatainak működése is előbb-utóbb veszélybe kerül, ami közvetve a jövőbeni helyi magyar értelmiség fennmaradására is kihat. Másrészt sürgető szükség lenne nyilvánosságra hozni, hogy a tehetséggondozó gimnáziumok érettségizői közül hányan folytatják itthon egyetemi tanulmányaikat, és hányan iratkoznak magyarországi intézménybe, mert ez szintén döntő hatással lehet a majdani vajdasági magyar értelmiség kinevelésére.

Közeleg a végóra?

Az egykori zombori megyeháza homlokzatát ikonikus napóra díszíti, amelyen ez a felirat olvasható: „EGY EZEKBŐL VÉGÓRÁD”. Az intelem, úgy tűnik, rövidesen utoléri a nyugat-bácskai magyar nyelvű középiskolai oktatást. A zombori gimnáziumba egyetlen diák sem jelentkezett, villanyszerelőnek csak egy, gyógyszerészeti technikusnak pedig 30 helyre mindössze nyolc.

Nem sokkal jobb a helyzet Nagybecskereken sem. Bár két jól felszerelt kollégium várja a vidéki magyar diákokat, a két, eddig legnépszerűbb szakirányon (egészségügyi nővér, számítógépes villamossági technikus) még a tervezett létszám felét sem tudták betölteni. Gimnáziumba és kereskedőnek is csak hatan jelentkeztek 30 helyre.

Újvidéken egyedül a gimnázium magyar tagozatán és az egészségügyi középiskolában tűnik biztosnak az iratkozási helyzet, de 9-9 diákkal (és némi MNT-s rásegítéssel) valószínűleg meg fog nyílni az iparművészeti középiskola képzőművészeti technikus szaka, valamint a Pupinban a számítógépes villamossági technikus szakirány. A futaki mezőgazdasági középiskolában évek óta sehogyan sem jön össze elég magyar anyanyelvű diák. Idén mindössze egy jelentkező volt.

Csókán talán lesz elég fodrászinas, viszont az egyébként igen keresett pék és hentes szakmát mindössze 3-3 diák választaná.

Zuhanó ponthatárok

Az idei záróvizsga nem túl megnyugtató eredményeinek ismeretében általában mindenütt a ponthatárok csökkenésére számítottak. Az első iratkozásai adatok is ezt igazolják, bár a magyar nyelvű oktatás tekintetében e folyamat már korábban elkezdődött, és szoros összefüggésbe hozható a férőhelyek aránytalan túlkínálatával, ami már évekkel ezelőtt azt „eredményezte”, hogy a magyar diákok alacsonyabb pontszámokkal iratkozhattak be a számukra felajánlott helyekre. Ez olykor komoly frusztrációkat okozott, mert ugyanarra a szakirányra szerb nyelven jóval magasabb pontszámokkal lehetett csak bekerülni.

A korábbiakhoz képest idén átlagában véve olyan 5%-ot csökkentek a ponthatárok. A hagyományos középiskolák közül idén a legtöbb (80,76) pontra Szabadkán a Svetozar Marković Gimnázium természettudományi-matematikai szakán volt szükség (szerb nyelven ugyanezen a szakon 86,63 pont kellett). Újvidéken és Belgrádban ugyanezen a szakon a legalacsonyabb pontszám meghaladta a 95-öt).

A magyar nyelven induló hároméves szakok közül 36,41–49,03 pont között volt a bejutási küszöb. A négyéves szakirányok közel felére pedig 50 és 60 pont között simán be lehetett kerülni.

Ha úgy vesszük, hogy ezek a pontszámok végképp viszonylagosak, és a középiskolai oktatás során más megvilágításba kerülnek az előzetes eredmények, akkor bízzunk benne, hogy e  „törékenynek” tetsző előtudás végül nem az anyanyelvű oktatás mélyrepülésének végső bizonyítékául fog szolgálni.

BERETKA Ferenc