Amikor megjelent a 2022-es népszámlálás legújabb könyvecskéje (NEMZETI HOVATARTOZÁS, községek és városok szerinti adatok), azonnal átlapoztam, de figyelmesen át is olvastam minden olyan részt, amely az itt élő magyar nemzeti közösségre, városaira és községeire vonatkozik. Sajnálom, hogy a nemzetiségi adatok még nem jelentek meg településekre lebontva, ezért hosszas rágódás után nekiláttam az adatok feldolgozásának oly módon, ami szükséges nemcsak számomra, hanem – szerintem – minden olyan egyén részére, akit kicsit is érdekel közössége jelene (na meg a jövője). Megkíséreltem saját logikám alapján rendszerezni az óriási adathalmazt, így fejezeteket alakítottam ki, hogy mindenki számára érthető legyen a hozzáállásom.

A lényeg térképen való ábrázolása

 

Már a térkép megadja a számunkra legfontosabb választ, az önkormányzataink közül nemcsak Óbecse község, hanem Szabadka város is elvesztette a relatív magyar többséget, mindkettőben már a magyaroktól több szerb nemzetiségű polgár él, így a rájuk jellemző drapp színnel van lefestve, egyedül a fekete vastag szaggatott vonallal megrajzolt határ bizonyítja, még szó sincs abszolút többségről. Ugyanilyen határvonallal van körülrajzolva Csóka község, egyedül a szín a magyarokra alkalmazott lila, de az adatok ismeretében tudjuk, a magyar polgárok csak pár százzal vannak többen, így félő, belátható időn belül ez a rajz is drapp színűre fog változni. Immár kérlelhetetlen tény, hogy a Délvidéken (a Vajdaságban) a tömbmagyarság csak Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Kishegyes és Topolya községek területére korlátozódik, vagyis itt még abszolút többségben vannak a magyarok.

Egy kis történelmi áttekintés

 

A kiadványban összehasonlító elemzés található az 1948–2022 időszakban végzett népszámlálásokról. Az ezekből vett adatokból kimazsolázgattam a magyar nemzeti közösségre vonatkozókat. Az első, amit láthatunk, hogy amíg az államban élő szerb nemzetiségűek száma egészen 2011-ig hol nagyobb (mégiscsak voltak menekülthullámok Horvátországból, Boszniából és Koszovóból, emellett az albánok 1992-től nem vettek részt a népszámlálásokban), hol kisebb mértékben növekedett, egyedül az utolsó két népszámlálásból lehet kiolvasni enyhe csökkenést, addig a magyarok száma (ma már megállíthatatlanul) folyamatosan csökken. De az a „siker”, amit a Vučić–Pásztor-éra tizenegy éve alatt a „hűbéres nemzetvezetőnk” – persze uraival együtt – fel tud mutatni, azaz a közösségünk tagjai számának közel 70.000-rel való csökkenése „példaértékű”, hisz még a titói korszak sem tudott ilyet felmutatni.  Akkor (1961 és 1981 között) 20 év kellett ahhoz, hogy az itteni magyarok számát körülbelül 60.000-rel csökkentsék le (vendégmunkások – irány Németország).

A Vajdaság tarkasága megszűnőben

 

Igencsak beszédesek az ebben a táblázatban található adatok, mivel a Trianon előtti időkben a szerbség, a magyarság és a németség a ma Vajdaságnak nevezett területen szinte azonos részarányban volt jelen (mintegy harminc-harminc százalék). Ez a ki tudja, hány erőszakos betelepítésnek köszönhetően a szerb nemzeti közösség ma már majd hetven százalékban van jelen, a németek szinte eltűntek, magyaroknak pedig már az akkori számuk egyharmada sincs jelen. Érdekes, hogy a nemrég divatossá vált jugoszlávság országosan erősödött az előző népszámláláshoz képest (23 ezerről 27 ezerre), s olyan válaszok is megjelentek, hogy egyéb nemzeti hovatartozás, nem nyilatkozom és ismeretlen, ezek összege meghaladja még a magyarok számát is (több mint tíz százalék). Érdemes lenne, ha szociológusok foglalkoznának a legutolsó két válasz (félkövér dőlt betűvel írt) értelmezésével. Hozzám jó pár panasz érkezett, azok elmesélői arról tudósítottak, nem kellett várni a „biztosokat”, ők megmagyarázták, elég, ha telefonon megadnak egy-két választ, ők pedig „segítenek”, interneten kitöltik a szükséges formanyomtatványt, ne bajlódjanak vele, így minden sokkal eredményesebb lesz.

Tömbben levők és tömbön kívüliek

 

Egy bekezdéssel feljebb írtam arról, mi is a nemzeti közösségünk jelenlegi legnagyobb problémája, ez pedig az itt élő magyarok felgyorsult elvándorlása. Itt egy olyan táblázatot talál az érdeklődő olvasó, amely az 1991-es autonómiakoncepcióban felvázolt Magyar Területi Autonómia községei nemzeti összetételét ábrázolja. Igaz, voltak olyan értelmezések is, hogy nem kellene innen kizárni Törökkanizsát sem, de akkor többségben volt a vélemény: ez a község csak „hígítaná” a terület összetételét.

Ismét a tömbről, csak most százalékokban

 

Meglehet, ez a táblázat – amely az 1990-es években emlegetett – magyar tömb magyarsága és szerbsége számának az utolsó két népszámlálás közötti változását mutatja be, még összegzésként is megállná a helyét. Tény, hogy a szerb nemzeti közösség tagjai is „menekülnek” innen, hiszen a kormány legújabb, bennünket is érintő intézkedései közül a legelrettentőbb – mondjuk: gazdasági – példa a Béreg–Nákófalva közötti gyorsforgalmi út megtervezése és építésének beharangozása nem sok jót ígér az itt lakóknak. De az itteni magyar nemzetiségű polgárok számának csökkenését úgy lehetne legegyszerűbben bemutatni, hogy összesen egy Magyarkanizsa és egy Zenta községnyi (38.723) magyar polgár távozott a térségből. Ez a csökkenés a legkisebb Kishegyes községben (több mint húsz százalék), a legnagyobb pedig Csóka községben (több min harminckét százalék).

Zárszó, de még nincs vége

Sajnos településenkénti példával nem tudok szolgálni, pedig kíváncsi vagyok például (Magyarkanizsa községben) Horgos és Martonos, (Zenta községben) Bogaras, (Törökkanizsa községben) Majdány és Rábé, (Csóka községben) Egyházaskér/Jázova, illetve (Magyarcsernye község) Magyarcsernye települések népszámlálási eredményeire, ami a nemzetiségi adatokat illeti. Remélem, hogy most már a nemzeti eufória (meg pénzsegélyek csepegtetése) által elbódított néptömeg felébred a rózsaszínűre festett álmaiból, mert ellenkező esetben 2031-ben már nem lesz a térségünkben magyar, akit meg kellene számolni!

BALLA Lajos