Tíz év távlatából figyelhetjük a BGA Zrt. támogatásait – megnéztük, mire futotta belőle Vajdaságban

Tíz év alatt csaknem 50 milliárd forint támogatást biztosított a vajdasági magyar közösség számára a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA Zrt.), amelyen keresztül a Magyar Kormány a nemzetpolitikai stratégiához kapcsolódó célok megvalósítását támogatja a Kárpát-medencében és a diaszpórában. A Vajdaságba folyósított támogatások jelentős hányada mindössze néhány szervezetnél összpontosul. Közülük némelyik további pályázatok vagy programok lebonyolítására fordítja a forrásokat, de akad olyan pályázó is, amely a tevékenységével a maga szűk érdekszféráját fedezi csupán.

A mindenkori Magyar Kormány és a határon túli magyarok

Jóllehet a BGA Zrt. ebben a formában csak 2011 áprilisában jött létre, de ez nem azt jelenti, hogy korábban ne lettek volna külhoni magyaroknak szánt támogatások a mindenkori Magyar Kormány részéről.

A külhoni magyarság iránti felelősségvállalás és támogatáspolitika fontosságát már a rendszerváltás után, az első demokratikusan megválasztott MDF–SZDSZ-kormány lefektette a Magyar Köztársaság módosított Alkotmányában 1990-ben. A határon túli magyarság önazonosságának megőrzéséhez és erősítéséhez, anyanyelvápolásához, kulturális rendezvényeihez, tudományos munkájához és hitéletének megszervezéséhez nyújtott támogatásokat 1990-től az Illyés Közalapítványon keresztül folyósította az anyaország.

Vajdaságban létfontosságú szerepe volt ezeknek a támogatásoknak azokban a vészterhes években, amelyeket beárnyékoltak a délszláv háborúk viszontagságai és egzisztenciális következményei – amelyek a jugoszláviai magyar közösség szellemi-kulturális életének megszervezését végképp nem kímélték.

A határon túli támogatások rendszerét többször is újragondolta az aktuális Magyar Kormány több-kevesebb erőforrással, mozgástérrel ruházva fel a kapcsolattartó intézményeket. Míg a Fidesz–FKGP–MDF koalíciós kormány 1999-ben létrehozta a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), az MSZP–SZDSZ 2006-ban megszüntette azt, és beolvasztotta az addigra már kiforrott – helyi kisebbségi politikusok előzetes véleményezésére épített – alkuratóriumi rendszer szerint működő Illyés Közalapítványt a(z egyébként már 2005-től fennálló) Szülőföld Alapba.

A 2010-ben újfent megválasztott (második) Orbán-kormánynak és a Fidesz–KDNP-nek az Országgyűlésben szerzett kétharmados többségével az egyik első intézkedése a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapítása volt, amelyet nem sokkal később a támogatáspolitika újbóli átszervezése követett. Ennek eredményeként jött létre 2011 áprilisában a BGA Zrt., amely az elmúlt tíz évben óriási erőforrásokat mozgatott meg a külhoni magyarság és a diaszpóra önszerveződésére.

Lejtő után hajtűkanyar

A BGA Zrt. 2011 és 2021 között összesen 515,2 milliárd forint (1,5 milliárd EUR) támogatást fizetett ki a pályázóinak (az adott év decemberi MNB-középárfolyam átlaga alapján). A támogatási összegek az első öt évben – 2011 és 2015 között – 9,9–22,3 milliárd forint (azaz 32,7–71,1 millió EUR) között mozogtak. Látványos ugrás volt megfigyelhető 2016-ban, amikor a keretösszeg a háromszorosára ugrott 60,2 milliárd forinttal (192,8 millió EUR), majd 2020-ban, amikor a 2016-os összegnek a dupláját is túlszárnyalta a 129 milliárd forintos (359,4 millió EUR) költségkeret.

Ehhez képest jelentős visszaesés volt a 2021-ben tapasztalható csökkenés, ami a 2015-ös támogatások szintjére vetette vissza a BGA Zrt. támogatásait. Igaz, a 2020-as év végén kiosztott támogatások közül több is a 2021-es évi tevékenységhez előlegezte meg a működési költségeket, de ezek aránya elenyésző a folyó évre előirányozott forrásokhoz képest.

A támogatások csökkenése mindenesetre a többi határon túli területen is tapasztalható volt. Egyes elemzések Erdélyben, illetve Felvidéken a magyarországi rekordmagas, 5000 milliárd forint feletti költségvetési hiánnyal magyarázzák a csökkenést. Erre enged következtetni az a tény is, hogy Vajdaságban a Prosperitati Alapítvány 2020-as év végén kiírt pályázatainak eredményei csak egy év elteltével, 2021. december 23-án jelentek meg, és a támogatási összegek folyósítása is csak „forrás függvényében” fog teljesülni – továbbra is bizonytalan, hogy pontosan mikor.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a többéves tendenciával ellentétben a magyar kormánynak az utóbbi időben elapadtak a határon túli területekre szánt erőforrásai. Látszólag ellentmond ennek a BGA Zrt. 2022-es évi költségvetési javaslata, amely szerint idén 33,8 milliárd forint (megközelítőleg 90 millió EUR) kiosztását irányozta elő, ami valamivel több, mint amennyi a 2015-ös évben elérhető volt. Kérdés persze, hogy hozzájut-e azokhoz a forrásokhoz, amelyekből a támogatási keretet kívánta biztosítani.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke már az áprilisi választások előtt írt levelében jelezte az Európai Unió irányába, hogy igényt tartana a helyreállítási alapból hozzáférhető, vissza nem térítendő támogatásra, egyszersmind a lehívható hitelkeretre is, összesen 5800 milliárd forint (15 milliárd EUR) értékben. A helyreállítási kerethez való hozzáférés azonban – a támogatás és a hitel esetében is – feltételekhez kötött: Magyarországnak be kellene tartania az országspecifikusan közölt ajánlásokat, jelen esetben például a korrupció visszaszorítása, a közbeszerzési eljárás korszerűsítése és az orosz energiapiactól való függetlenedés érdekében kellene lépéseket tennie. Az ajánlások betartása nemcsak a szóban forgó helyreállítási alaphoz való hozzáférés, hanem a 2021–2027-es EU Partnerségi Megállapodás és az arra épülő politikai program miatt is kulcsfontosságú.

A vajdasági jéghegy csúcsa

A BGA Zrt. pályázataira a vajdasági pályázók közvetlenül a magyarországi felhívásra jelentkezhetnek, ám a döntések előkészítése – a beérkezett pályázatok ellenőrzése, feldolgozása és a támogatási javaslattétel – még Vajdaságban, a Szekeres László Alapítvány (SZLA) közreműködésével történik. A hivatalosan a Bethlen Gábor Alap Kollégiuma által benyújtott döntési javaslatokról végül a Bethlen Gábor Alap Bizottsága hoz döntést – de ez lényegében csak formaság, a tényleges döntés már a szabadkai SZLA-irodákban megtörténik.

Persze ez nem vonatkozik azokra a támogatásokra, amelyekről „Orbán Viktor miniszterelnök s. k.” hoz döntést – mint ahogyan az a TSC Labdarúgó Klub támogatásainak esetében többször is előfordult –, és amelyeknek a kifizetésénél a BGA Zrt. csupán közvetítő szerepet képvisel.

A Magyar Kormány 2011 és 2021 között összesen 49,6 milliárd forint (155 millió EUR) támogatást folyósított Vajdaságba a BGA Zrt.-n keresztül. A támogatások jelentős hányada mindössze néhány szervezetnél összpontosul. Közülük némelyik további pályázatok vagy programok lebonyolítására fordítja a forrásokat – ilyen a vajdasági magyar közösség kisebbségi önkormányzati szerve, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT); a magyarországi adminisztrációban segítő jobbot nyújtó Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) helyi irodahálózata; valamint a már említett Szekeres László Alapítvány (SZLA), amelynek fő tevékenysége a pályázati pénzeszközök összegyűjtése.

A pályázati eredmények összesítésében a legmagasabb összeget elnyert tíz pályázó között a fenti három mellett megtalálhatók még oktatási (Európa Kollégium, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar), egyházi (Szabadkai Egyházmegye, SPES Alapítvány), média- (Pannónia Alapítvány, Magyar Szó) és sporttevékenységet (TSC Labdarúgó Klub) végző szervezetek. Ez a tíz pályázó az általuk benyújtott 332 pályázaton összesen 35,4 milliárd forint (110,8 millió EUR) támogatást nyert, ami a Vajdaságban kiosztott összes támogatás 71,52 százaléka.

Érdemes ugyanakkor egy pillanatra megállni, és az első tíz kedvezményezett támogatási összegeit, illetve azok arányát egymáshoz is viszonyítani. A 35,4 milliárd forintból 11,2 milliárd forintot (35,1 millió EUR) – 31,73 százalék – sport-; 7,4 milliárd forintot (23,2 millió EUR) – 20,94 százalék – oktatási; 7,1 milliárd forintot (22,3 millió EUR) – 20,14 százalék – nemzetstratégiai; 5,1 milliárd forintot (16,2 millió EUR) – 14,63 százalék – média-; 2,4 milliárd forintot (7,5 millió EUR) – 6,78 százalék – kultúra-; 2 milliárd forintot (6,4 millió EUR) – 5,78 százalék – pedig egyházi támogatásra szántak.

A TSC Labdarúgó Klub (TSC) 2018 és 2020 között kapott támogatásai mindössze 385 millió forinttal (1,2 millió EUR) maradnak el az MNT eddigi tízéves támogatásaitól, vagyis kis híján azon az összegen, amit a vajdasági focira fordítottak, az MNT tíz éven keresztül támogatta az óvodafejlesztéseket, beiskolázási csomagokat, oktatási, fejlesztőpedagógiai és tehetséggondozó foglalkozásokat, iskolabusz- és ösztöndíjprogramokat, tankönyvek megírását és kiadását, diplomahonosítást, szórványiskolákban működő napközis foglalkozásokat, pedagógus- és szakmai továbbképzéseket, konferenciákat, a vajdasági magyar kulturális intézmények működését, folyóiratok digitalizálását, adatbázisok kidolgozását, a kiemelt ingatlanok felújítását, eszközbeszerzéseket és egyéb nemzetstratégiai célokat. A médiára költött támogatásokat akár üdvözölhetnénk is, amennyiben nem volna tudomásunk arról, hogy például a Magyar Szónak kiutalt támogatásokért több újságíró is az állásával fizetett, tekintettel arra, hogy a szerkesztőség – a hatalommal szembeni lojalitását bizonyítandó – inkább megvált a kritikusabb szemléletű sajtómunkásaitól, semmint, hogy kiálljon a pártatlan tájékoztatás elve mellett. És ha jobban megnézzük, akkor a 2017 és 2018 között, a Szabadkai Egyházmegyének a kelebiai Márton Áron közösségi ház beruházási munkálataira kiutalt 50 millió forint (157 ezer EUR) értékű támogatásának eredménye is inkább hasonlít a helyi plébános fine dining éttermére, mint ifjúsági-közösségi térre.

Nem vitás, hogy a vajdasági magyar közösség számára sok esetben a létfenntartást jelenthetik az anyaországi támogatások, hiszen az elérhető köztársasági és tartományi források meg sem közelítik azokat a kívánt összegeket, amelyekből a régió magyar nemzeti közössége fenntarthatná a szellemi-kulturális életét. A külhoni régiókban születő támogatási javaslat eredendően jó elképzelésnek tűnhet, az SZLA kuratóriuma azonban túlnyomó többségében a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) holdudvarába tartozik, s mint ilyen, évről évre nem tud – és talán nem is akar – rácáfolni arra a közmegállapításra, mely szerint ez a gyakorlat inkább a helyi pártérdekeket, semmint a közösség igényeit szolgálja ki. És ezzel a BGA Zrt. nemzeti önazonosság-megőrző támogatásai önkéntelenül is a VMSZ-közeli és a politikai kompromisszumokat elutasító szervezetek közötti árkok továbbmélyítésének eszközeivé válnak.

GYURKOVICS Virág