Mert megérdemelnénk

Szeptember elseje a maga módján ünnep. Nem az a zabálós-bulizós, nótás-mulatós fajta, amelybe újabban még a legbensőségesebb családi és közösségi ünnepek is át szoktak csúszni, hanem az iskolakezdés örömteli pillanatáé. A meghitt izgalomé, amely áthatja ilyenkor a diákokat, a szülőket, a pedagógusokat egyaránt, az iskolába induló elsősökben pedig örökre maradandó emlékké nemesül, ahogyan nemzedékek sora élte meg hosszú évtizedeken, évszázadokon át.

Az utóbbi időben mintha változna a helyzet, és ez még rendben is lenne, hiszen a változások viszik előre a világot, de mintha fogyatkoznának az örömteli pillanatok és hiányzik az izgalomból a meghittség. Enélkül az izgalom idegeskedésbe fordul, a kettő pedig nagyon nem ugyanaz.

Adjon isten minden jót (…) az új esztendőben!

Mindennek dacára a jegyzetírónak eltökélt szándéka, hogy újkori kóringyálóként (regösként, koledálóként stb., kinek-kinek hite, nyelve, meggyőződése és hagyománya szerint) szíves szóval köszöntse az új tanév kezdetét, és csupa jót kívánjon mindenkinek.

Legyen hát az új tanév a sikerek, az öröm, a nyugalom, a tudás, a megértés, az együttműködés, az empátia, a segítőkészség, a kreativitás, az elfogadás, az ötletesség, a pártfogás, a támogatás, az önzetlenség, a megelégedettség, az alkotó légkör, az anyagi és erkölcsi biztonság, a emberiesség, a valós értékek, a tisztesség, az igazságosság, a megbecsülés, a jólét, a szeretet, a meghitt ünnepek és a felhőtlen hétköznapok ideje minden gyermek és minden felnőtt számára korra, nemre, fajra, vallási, ideológiai és politikai meggyőződésre és rengeteg más fontos körülményre való tekintet nélkül!

Legyenek iskoláink a tudás, az ismeretek és a boldog gyermek- és ifjúkor védvárai!

Ahol mindig, minden körülmények között megfelelő feltételek várják az oda belépőket. A tiszta és esztétikus környezetben megfelelő fűtés és világítás mellett korszerűen felszerelt tantermekben, magas szintű, rendszeres és szakszerű oktatást, ellátást és felügyeletet kapnak. Ahol jól képzett, megbecsült, elégedett, magukat és családjukat minden tekintetben biztonságban tudó, elhivatott pedagógusok várják a szeretetteljes és támogató családi környezetből érkező, szilárd közösségi és erkölcsi értékrendben nevelt, az új ismeretek iránt nyitott és fogékony gyermekeket. Ahol mindenkinek lehetősége van arra, hogy a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtsa, és azt megfelelő módon elismerjék neki.

Legyen az iskola olyan nyugodt, biztonságos kuckó, ahol az erőszak helyét a barátság, a szeretet és a megértés tölti be, ahova mindenki szívesen jár, és tartalmasan tölti el a számára kiszabott időt, legyen az csak a szokásos tanítási idő vagy egész napos ott-tartózkodás!

Mindenki teszi a dolgát

Hogy az önjelölt „koledáló” jókívánságai mennyire fognak szárba szökkeni, és június végére bő termést hozni, az előttünk álló tanévben kiderül.

Igyekezetben ugyanis nem volt hiány. Az augusztus végi lázas készülődésben mindenki „tette a dolgát”. A minisztérium kiadta a „miheztartásra” vonatkozó eligazításokat, az előttünk álló tanév rendjét (mi inkább iskolanaptárként ismerjük), sőt, úgy hírlik, az iskolák jó része megkapta a tagozatok végleges számára vonatkozó határozatot is.

Ezekből a dokumentumokból kiderül, hogy a járványhelyzettől még korai lenne végső búcsút venni. Hovatovább, a jelenlegi ajánlások a járványhelyzet rosszabbodása esetén szigorodhatnak. Az egészségügyi és higiéniai intézkedések – kézmosás, takarítás, fertőtlenítés, szellőztetés – és a légzőszervi higiéné fokozott betartása egyelőre nem terjed ki az arcmaszk viselésére.

Az iskolanaptár terén maradt a korábbi gyakorlat: a vajdasági és a szerbiai naptár továbbra sem azonos, és elsősorban a vallási ünnepek miatt (és körül) tér el.

Az Oktatás- és Nevelésértékelő Intézetben továbbra is rendületlenül munkálkodnak, így a záróvizsga módosítását indítványozzák. A nyolcadikosok a javaslat szerint idéntől az anyanyelvi és matematikai teszt mellett az eddigi vegyes teszt öt tantárgya közül választhatnak egyet, és csak abból írnak majd felmérést.

Az oktatási szakszervezetek szintén „tették a dolgukat”: szeptember elsejétől a már megszokott módon sztrájkot hirdettek, amelyhez az eddigi jelzések szerint kb. az iskolák egynegyede (mintegy 500 intézmény) fog csatlakozni. A 30 perces órákkal egyebek mellett 20%-os béremelést és a tagozatok felső létszámának 24 főre csökkentését kívánják kiharcolni. A követelések jogosak és megalapozottak, kérdés azonban, hogy ekkora visszhang mellett és a szakszervezetek vezetésének enyhén szólva ingatag magatartását ismerve lesz-e bármilyen foganatja is az akciónak.

Branko Ružić, megbízatásának végnapjait számláló tanügyminiszter mindenesetre beígért egy minden korábbinál nagyobb béremelést, aminek következtében a tanügyesek fizetése a „hét évvel ezelőttinek a duplájára” emelkedik majd. Valamikor.

Mindenhez is értő és minden dolgot egyedül megoldani igyekvő elnökünk ugyancsak „teszi és tette a dolgát”, és ismétlődő stand upjaiban váltakozva fest borús és enyhén rózsaszín ködbe váltó képet a ránk váró tél megpróbáltatásairól, amelyek fokozottan érintik az oktatást is. Elsősorban az energiahelyzetről, hiszen fűtés, világítás híján bajosan lehet rendes tanítást tartani, áramszünetben pedig még a távoktatás lehetősége is elillan. A Bože pravde kezdetű himnusz ettől függetlenül mindenütt fel fog csendülni.

Hozzáértők katasztrofális állapotokat jósolnak az áramellátásban, sőt, az áramszolgáltatók lázasan dolgoznak a várható korlátozások tervein. A leköszönő energiaügyi miniszter asszony váltig bizonygatja, hogy áramkorlátozás pedig nem lesz.

Elnökünk közölte, Azerbajdzsánból (!) kedvező feltételekkel vásárolhatunk majd áramot a télen. Egyéb jóslataival és bejelentéseivel jobb, ha nem is foglalkozunk.

Helyette bízzunk és reménykedjünk abban, hogy egyszer talán el- vagy visszajutunk a jókívánságokban leírt, de jelenleg idillikusnak tűnő állapotokhoz. Mert megérdemelnénk.

BERETKA Ferenc