Tóth Zsuzsanna a szabadkai székhelyű Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) hallgatója. Szinte a kezdetektől fogva rendszeresen részt vesz az egyetemistatüntetéseken – ő az első olyan magyar egyetemi hallgató, aki névvel és arccal vállalta jelenlétét ezeken a megmozdulásokon.

Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel a tüntetéseken, sőt fel is szólalsz?

– Számomra nagyon fontos, hogy egy tisztességes, igazságos és biztonságos országban éljünk. A tragédia utáni megmozdulás nekem is reményt adott, hogy együtt, közös erővel ezt kiharcolhatjuk. Tudtam, hogy ebben az időszakban fontos az összetartás, és hogy szükség van minél több emberre. Ezért én is beálltam a tömegbe. Egy idő után már teljesen azt éreztem, hogy egy közösség része vagyok, még ha nem is ismertem senkit a tömegben. Ez hatalmas motivációt adott, hogy továbbra is kiálljak. Azt, hogy egyszer én is felszólalok, nem gondoltam volna. Ezt megelőzte egy cikk, amit a Szabad Magyar Szó és a Maglocistac hírportálok közöltek rólam, mert feltűnt nekik, hogy az MTTK-ról egyedül vagyok – legalábbis úgy, hogy én ezt fel is vállalom. Ezt követően az egyik tüntetés előtt a szervezők felkértek, hogy mondjak beszédet, mert azelőtt még nem szólalt fel magyar egyetemista. Elvállaltam, mert reméltem, hogy a beszédemmel motiválni tudom a többi magyar egyetemistát is, akik korábban hallgattak, vagy nem mertek lépni. Szerettem volna megmutatni, hogy fontos kiállni.

Milyen visszajelzéseket kaptál ezt követően, ért-e retorzió a karon?

– A felszólalás után már nem nagyon kaptam visszajelzést, csak egy páran gratuláltak – hallgatók és néhány tanár. Inkább az azt megelőző cikk után volt kisebb dráma. Sokaknak nem tetszett, azt állították, hogy a kar rossz hírét keltem, illetve voltak, akik kétszínűnek tartottak. Hallgatótársaim közül többen is próbáltak támadni privát üzenetben, és sok csúnya tekintettel találkoztam a folyosókon. De konkrét kirekesztés szerencsére nem történt.

Te mivel magyarázod azt, hogy az Újvidéki Egyetemen egyedül az MTTK-n nem volt blokád?

– Ezt én sem látom teljesen tisztán, szerintem több oka is van. A karunkon sokan vannak, akiknek gyenge a szerb tudásuk, így sokszor nem is értik, mi folyik a tüntetéseken. Legtöbben csak magyar médiumokból informálódnak, és általában kormányközeli forrást választanak, ahol másként ábrázolják a tiltakozásokat. Továbbá nálunk szinte mindenki a tanulmányaira koncentrál, és az a legfontosabb számukra, hogy minél előbb befejezzék az egyetemet. De biztosan van egy kis érdektelenség is – egy plénumunk volt, és arra sem jöttek el elegen, hogy érvényes legyen.

Szerinted meddig tartanak ki az egyetemisták?

– Csak remélni tudom, hogy egészen addig, amíg valami változás nem történik. Hónapokon keresztül láttam náluk a kitartást, erőfeszítést és a szervezés minőségét. Mindig ott vannak, minden kockázatot vállalnak. Hiszem, hogy képesek kitartani azért a célért, amiért ezt az egészet kezdték – még ha idővel más alakot is öltenek ezek a tüntetések.

 F. R.