Az elmúlt tizenegy hónapban huszonhét nőt gyilkolt meg a férje, élettársa Szerbiában. A statisztikai adatok azt mutatják, minden harmadik nő, aki áldozatul esett a párja támadásának, a gyilkosságot megelőzően már feljelentette az elkövetőt az illetékes intézményeknél. Hiába.

Szerbiában a nők nem bíznak az intézményekben, a média pedig szenzációként kezeli egy-egy áldozat halálhírét, a legapróbb részleteket is boncolgatva, hűtlenséget és más okokat felsorolva, mintegy jóváhagyva az elkövetett bűncselekményt. Hasonlóan reagál az olvasók egy része is: megérdemelte, minek ugrált, hallgatott volna inkább…

Az ENSZ meghatározása szerint: „A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos cselekmény, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.” A nyilatkozat a családon belüli (közte a tettleges, lelki és szexuális), illetve azon kívüli erőszakot és bántalmazást is e kategóriába sorolja.

A nők elleni erőszak fajtái közé tartozik viszont a testi és szexuális erőszak mellett: a nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés, továbbá a lelki erőszak, vagyis alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, állandó hibáztatás, értéktárgyainak összetörése,  telefonon való állandó ellenőrzés, zsebeinek/táskájának átkutatása.

Valamint a gazdasági erőszak is, vagyis az anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, a fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása.

Hogy nézel ki már megint? Így akarsz jönni, ebben a ruhában? Megint ezt főzted? Mire költötted el megint a fizetésed? Most meg kivel akarsz találkozni? Minek az neked? Én akkor jövök haza, amikor akarok. Ez nem az én dolgom, hanem az asszonyé… Ismerős?

Amíg az intézmények nem garantálják a nők biztonságát, tucatjaik halnak majd még meg Szerbiában, és százezreik a világon családon belüli erőszak miatt. S amíg mi magunk nem állunk ki magunkért, napi szinten válhatunk erőszak áldozatává csak azért, mert nők vagyunk. Ha hölgyolvasóink a fenti felsorolások egyikével sem szembesültek még soha, egyetlen párkapcsolatában sem, szerencsésnek mondhatják magukat, s bizony oly ritkának, mint a fehér holló.

TÓMÓ Margaréta