Még javában tart a kánikula és a súlyos aszályhelyzet, de mintha látszatra sem állítaná próbatétel elé a sokat megélt ittenieket. Rendületlenül rotyognak a bográcsokban a pörköltök meg a tömegkajaként kihagyhatatlan babgulyás, szól a lakodalmas zene, hektószám folyik a hidegnek hitt, de inkább langyos sör, és ünnepi műsorként magasba röppen a fodros szoknya, csattan a csizmaszár. A jól helyezkedő anyaországi esztrádművészek végighaknizzák a bácskai rónát, és karbonkibocsátás ide vagy oda, éjjel bizony robbannak a rakéták – mert tűzijáték nélkül nem buli a buli, nem épül-szépül a közösség.

@kc = Hideg zuhany

Vészesen közeledik a szeptemberi tanévkezdés, és a lakosság érzékenyebb része lassan számolgatni kezdi, mennyibe is fog ez fájni gyerekenként. A boltokban egyre nagyobb a kínálat iskolaszerekből, és igazi retró emlékként újjáéledni látszik a használt tankönyvek piaca nemcsak a közösségi oldalakon, de villanykaróra, fák törzsére kitűzött hirdetéseken is.

Ezekben a forró nyári napokban magunk is lemaradtunk egy kicsit. A középiskolai iratkozás és az egyetemi felvételik eredményeiben július derekán szoktunk mazsolázni. Megtesszük ezt most is, bár néhány tény eleve „jól lehűtött” bennünket: az egyik az, hogy nyolcadikosaink záróvizsgájának eredménye a korábbi évek fiaskóit is alulmúlta, ettől függetlenül mindenkinek jutott kedvére hely a középiskolákban, hiszen a jóváhagyott keret messze túlszárnyalta a diákok várható létszámát. A magyar anyanyelvű vajdasági diákok körében látványosan nőtt a magyarországi egyetemekre, főiskolákra, de immár a középiskolákba iratkozók száma is. Ma akár 100–150 km távolságból is jelentkeznek oda diákok. Nem is elsősorban a (nagy)városi (Szeged, Pécs, Baja, Hódmezővásárhely stb.), hanem a kistelepülési középiskolákba is.

Így aztán nem kell csodálkozni rajta, hogy mindössze négy magyar tannyelvű gimnáziumi osztályt sikerült teljesen feltölteni egész Vajdaságban. Némi meglepetésre igen jól szerepelt a zentai gimnázium általános tagozata, ahova mind az 56 helyre sikerült diákot felvenni viszonylag magas pontszámokkal.

Aggasztó viszont, hogy hatosztálynyi (148) gimnáziumi férőhely maradt betöltetlen, ebből két osztálynyira való (36) a két tehetséggondozóban!

Az egyetemi felvételik eredményei pedig az irreálisan magas osztályzatok és Vuk-diplomák sokasága dacára katasztrofálisak.

A minőségvesztés jelei 

A közeledő 2023/24-es tanévre Vajdaságban 84 magyar tannyelvű középiskolai osztályba hirdettek felvételt. Ezekből csak minden nyolcadikat (!) sikerült teljes létszámban feltölteni, 10-ből 4 gimnáziumit (ebből 3 Zentán van), két közgazdaságit, egyet-egyet pedig közlekedési technikus, gyógytornász, számítógép-szerelő, autószerelő, CNC-kezelő technikus és szakács szakmákban.

Érdekes, hogy az egészségügyi szakokon a korábbi 80+ helyett jelenleg 50 körül van a ponthatár, ami komoly minőségvesztést jelezhet.

Kellemes meglepetés, hogy a nagybecskereki gimnáziumba 81,38 pont volt a minimum, sajnos csak 5 tanuló jelentkezett. 70 pont feletti diákokkal csak két zentai, egy szabadkai és egy topolyai gimnáziumi tagozat büszkélkedhet.

Összességében elmondható, hogy a legtöbb helyre elég volt a megszerezhető 100 pont fele is, ami semmiképp nem vet jó fényt a magyar nyelvű általános iskolai oktatás teljesítményére, és nem ígér megnyugtató minőséget a további tanulmányok során.

Ez sajnos nemcsak az itthoni, de a magyarországi középiskolákba iratkozók esetében sincs másképp.

Szakmai választékban nincs komoly eltérés a korábbi évekhez képest, így nem is mondhatjuk, hogy a lassan kritikussá váló szakemberhiány enyhítésére érdemi előrelépés történt volna.

Ha valakinek, ne adja ég, ácsra, kőművesre, vízvezeték-szerelőre lenne szüksége (és itt még hosszan sorolhatnánk a hiányszakmákat), vértezze fel magát jócskán türelemmel és reménykedéssel.

Vízvezeték-szerelőnek például az egész országban egyedül Szabadkán lehetett (volna) tanulni (részben magyarul is), de a meghirdetett 6 helyre egyetlen diák sem jelentkezett.

Harc a hallgatókért 

A korábbi évek tendenciái sajnálatos ütemben erősödtek idén a(z állami) felsőoktatási intézményekben is. Az Újvidéki Egyetem drámai hangon közölte, hogy 5000-rel kevesebb hallgató iratkozott be a meghirdetett helyekre, köztük jócskán maradt szabad hely a költségvetés terhére is.

Az oktatásügy szempontjából érzékeny kérdés a tanári szakok iránti alacsony érdeklődés. Idén pl. Újvidéken a TTK-n egyetlen jelentkező sem volt kémiatanárnak, de – és ez a magyar nyelvű oktatást különösen érzékenyen érinti – a bölcsészkaron egyetlen hallgató sem jelentkezett szerb mint környezetnyelv szakos tanárnak, pedig nagy szükség lenne rájuk. Igaz, nem sok esély van arra, hogy az állandó státusban lévő, számos esetben a kisebbségi nyelvet, kultúrát nem értő és nem ismerő (irodalom, szerb nyelv, szlavisztika stb. szakos) tanárokat egykönnyen fel lehetne váltani velük.

A Belgrádi Egyetem nemkülönben hallgatókért küzd, és komolyan fontolgatja a tanulmányi programjainak átgondolását, némely szakok megszüntetését.

Minden jel arra utal, hogy a gombamód szaporodó magánegyetemek és „diplomagyárak” nem igazán szembesülnek ilyen gondokkal. Az illetékes minisztériumból figyelmeztetnek, hogy számos intézményben bizonyos programoknak lejárt, nincs vagy nem volt megfelelő akkreditációjuk, de a hallgatók előtt ezt igyekeznek eltitkolni, így megtévesztik őket.

A társadalmi attitűd azonban más irányba mutat: ott, ahol a legmagasabb pozíciókban lévők képzettsége is aggályokat kelt, nincs ezen mit csodálkozni. Inkább bízni kell abban, hogy örökké mégsem lehet „okosban” intézni a dolgokat, még saját körökön belül sem. Talán akkor a bográcsos és a babgulyás is jobban esne, csak a sör legyen hideg.

 BERETKA Ferenc