Szülők, hitoktató, plébános a hittan fontosságáról – A hitoktatás nemcsak oktató, de nevelő jellegű is

Arra kéri Szerbiát a Szerbiai Helsinki Bizottság, hogy tartsa tiszteletben az Alkotmányt és a szekularitás elvét, és ezzel összhangban szüntesse be a hittantanítást az állami iskolákban. Ennek kapcsán kérdeztünk a szülőket, a hitoktatót és a plébánost, helye van-e a hitoktatásnak az iskolában, mi szól mellette, és szól-e bármi ellene, tekintettel arra, hogy választható tantárgyként szerepel az órarendben. 

A szülők többsége örül az iskolai hitoktatásnak, főleg a falvakban

Arra voltunk kíváncsiak, a szülők mit gondolnak az iskolai hitoktatás lehetőségéről. A megkérdezettek többsége azért pozitívnak tartja a hittant, de sokan vannak olyanok is, akik szerint így is túlterheltek a gyerekek, és kivennék a tantervből a hitoktatást, és a mellette szereplő polgári nevelést is.

„Igenis jó a hittan, mert szeretetre, megbékélésre, megbocsátásra tanít.”

„Közösségi foglalkozásokon az egymásra figyelésre és megbecsülésre próbálja nevelni a gyerekeket. A hagyomány, az ünnep életben tartására ebben a mai rohanó világban!”

„A hittan nemcsak arról szól, hogy templomba kell vinni a gyereket, tanuljuk meg tisztelni, szeretni, megbecsülni a másikat.”

„Nem felesleges az iskolai hittan. Az iskolában a gyerkőc az osztálytársaival vesz részt az órán, a plébániai hittanon pedig egy másik csoporttal. Gyakran nem azonos személy foglalkozik velük, és más szemszögből is hallják a dolgokat, barátkoznak, társalognak.”

„Nekem az a véleményem, hogy igenis nagyon jó, hogy van az iskolában hittan, mert mifelénk csak ott van. Nem foglalják le ezzel pluszban a délutánt.”

„Szerintem ez azért már túlzás!!! A gyerekeknek heti szinten van hittanóra az iskolában és a templomban is!!!! Ami azt jelenti, hogy havonta 8 óra hittan!!!”

„Amúgy is le vannak terhelve a gyerekek, miért van erre szükség?!? És ami még bosszantó, hogy nem mindenhol van ez így! Vagy legyen egységes ez a dolog, vagy ne is legyen sehol se! Én személy szerint ezt felháborítónak tartom!”

„A sulis hittan helyett bevezetnék olyan tantárgyat, ami az életre készíti fel őket. A nyolc év alatt megtanulnák az átlagos ételek elkészítését, mosni, vasalni, takarítani, praktikákat, trükköket, pénzbeosztást, mindezeket korosztálynak megfelelően.”

„A gyerekek túlterheltek az iskola felsős tagozataiban és középiskolában is, ezért ellenzem. Az alsós tagozatban talán még van létjogosultsága, hogy a kisgyerekek a vallásról tanuljanak. A későbbiekben pedig folytatódjon ez a templom szervezésében.”

„Aki katolikus, annak, gondolom, inkább rendben van az iskolai hittan. Aki nem, az meg addig jó, míg választhat más opciót. Mi a polgári nevelést választottuk. Ott is pozitív dolgokra tanítják a gyerekeket. A keresztény nevelésről pedig más módon gondoskodunk.”

„Szerintem mind a kettő teljesen feleslegesen növeli az iskolai óraszámot, a polgári is, és a hittan is, a projektoktatás és egyéb agyament töltelék tantárgyakkal együtt. Beraknak heti 28–30 órát alsóban, teljesen feleslegesen. Nem kell idejekorán nyomorítani a gyereket. Aki akarja, a felekezete szerint iskola után oda viszi a sajátját, ahová akarja.”

Csak néhány szülői vélemény annak kapcsán, szükség van-e hittanra az iskola keretében, van sem.

„Istennél minden jó, ezt tanulják meg a gyerekek”

Bicskei Bíró Ildikó oromhegyesi hitoktató nagyon pozitív dolognak tartja az iskolai hitoktatást.

– Nálunk az a tapasztalat, hogy a gyerekek járnak plébániai hittanra is, és az iskolában is a hittant választják. Előfordul, hogy a plébániai hittanra nem tudnak eljutni, mert délután sok az elfoglaltság, de az iskolában mindig ott vannak, hiszen az órarend része a hittan.

Milyen tanterv szerint zajlik az oktatás, mit tanulnak meg az iskolában a gyerekek?

– Elsőben Istennel ismerkednek, második osztályban a tízparancsolattal, harmadikban az elsőáldozásra készülünk, negyedikben a szentségekkel. Ötödik osztályban már komolyodnak a témák: az ősatyák és az Ószövetség a program, hatodik osztályban az Újszövetséggel ismerkednek, hetedikben egyháztörténelmet tanulunk, a nyolcadik osztályban pedig a felkészülés az életre a téma, és a hivatásválasztás. Szó esik a tanúságtételekről, a viselkedésről, hiszen ez nevelő, nemcsak oktató jellegű program. Csak jót tanulnak a gyerekek, hiszen Istennél minden jó, és ez egy nyugodtságot, biztonságot, kapaszkodót ad. Ha nehézséggel szembesülnek az életben, akkor visszaemlékeznek, hogy hová fordulhatnak, ahol megnyugodhatnak.

A magyarságunk, a hagyományaink is szorosan kapcsolódnak a hitvilágunkhoz. Ezekről és a hagyományápolásról is szó esik az órákon?

– Természetesen. Elmondhatom, hogy éppen most volt Szent Mihály ünnepe, ez pedig a búcsú ideje Oromhegyesen. Itt elmondtuk az ehhez kapcsolódó hagyományokat, de a magyar szentek kapcsán is szólunk, hetedik osztályban egy hónapot foglalkozunk velük. A karácsony, húsvét kapcsán is beszélünk a hagyományokról, amelyek keresztény ünnepek, de a magyarságunk eleven részei. Betlehemes játékokat, kézműves foglalkozást tartunk, jelképeket készítünk.

Mennyire népszerű a falvakban a hittan? Városon a gyermekek kisebb hányada választja a hitoktatást. 

– A falvakban szinte száz százalékban hittanosak a gyermekek, Oromhegyesen, Oromon, Tóthfaluban például. Nekem is az a tapasztalatom, hogy a városokban ez az arány teljesen más. Tizenévvel ezelőtt volt egy osztály, amelyik mindkét órára járt. Nem válogattak, hogy odahaza nem hallanak ilyesmiről, jöttek, és csak jót tanultak. Semmi rossz nem származik belőle, csak fejlődhet ezáltal a gyermek.

Ön szerint mekkora űr keletkezne, ha mégiscsak megszűnne a hitoktatás az iskola keretében?

– Maradna a plébániai hittan, és oda biztosan csak fele arányban jutnának el a gyerekek a délutáni kötelezettségeik miatt.

 „Az alapvető kérdés, hogy van-e Isten, vagy nincs”

Paskó Csaba katolikus lelkész, kelebiai plébános emlékeztetett, a hitoktatást választható tantárgyként még a néhai Zoran Đinđić demokrata kormánya vezette be 2001. szeptember elsején.

– Erről egy szerb barátom megnyilvánulása jutott az eszembe, akitől egyszer meg mertem kérdezni, hogy ő pravoszláv-e. Majd’ a fejemet vette a kérdés hallatán, és azt válaszolta, hogy „de hát én szerb vagyok”. A beszélgetés során kiderült, hogy nem is gyakorolja aktívan a vallását, sőt még megkeresztelve sincs, mert annak idején a szülei olyan állami intézményben dolgoztak, hogy ezt nem tehették meg. Ettől függetlenül ő azt állította, hogy „ez a kettő együtt jár”. Ez a legeklatánsabb példája annak, hogy Szerbiában a nemzeti identitás kéz a kézben jár a vallási identitással. Ez azért van, mert míg a katolikus, azaz az egyetemes egyház minden népet és nemzetet magába foglal, addig az autokefál pravoszláv ortodox egyházak nemzeti egyházak.

Miért zavarhatja ez a Helsinki Bizottságot?

– A konkrét esetben szinte a levegőből is kitapintható, hogy itt nem a demokráciáért, az emberi jogokért vagy a sajtószabadságért megy a harc, hanem ez egy ideológiai harc. Kőkemény harc a balliberális sodrású globalisták és a másik oldalon a nemzetpolitikát képviselők között. A globalizmust az USA-ban azért könnyebb megélni és megvalósítani, mert nagyon sok nemzetből, ötvenegynéhány kis országból összegyúrt nagy, egyesített állam, míg mi itt, Európában mindig is nemzetállamokban gondolkodtunk, ahogyan például a franciák büszkék a mivoltukra, nyelvükre, irodalmukra, gasztronómiájukra, és ugyanígy felsorolhatnám az összes európai nemzetet. Ne felejtsük el, hogy Európa és az európai arculat kialakulásában az egyház kulcsfontosságú volt, a tizennyolcadik századig az államot és az egyházat nem is lehetett egymástól elválasztani. Én egyházi személy vagyok, nyilván én erről az oldaláról élem meg a dolgokat, és az a véleményem, hogy nem lehet a nemzetállamokat radikálisan arra kényszeríteni, hogy szakítsák meg az ezer–ezerötszáz éves hagyományaikat. Maga a hitoktatás és a vallásos neveltetésünk annyira beleivódott a sejtjeinkbe, a génjeinkbe, hogy azt a negyven évig tartó kommunista diktatúra sem tudta belőlünk kiiktatni.

Miért ennyire fontos a vallás, a hit?

– Alapvető dolog, amit az embereknek meg kell fogalmazniuk önmaguknak, hogy „van Isten, vagy nincs Isten”, „elfogadom a létezését, vagy nem fogadom el”. Az egyházak jelenléte, különösen a szerb ortodox egyházé a szerb emberek számára egzisztenciális kérdés. Ezt egy balliberális civil szervezet nem vonhatja meg tőlük csak úgy. Hogyha a szerbektől elvennék az egyházát, akkor ők egy komoly önazonossági krízisbe kerülnének. De amint mondtam, az alapvető kérdés Isten létezése, ezt pedig nem néhány civil szervezet ideológiája fogja megmondani.

Az állami iskolákban folyó hitoktatást kell-e reformálni?

– Plébánosként számomra sokkal hatékonyabb a hittan, az a fajta közösségépítés, ami a plébánián zajlik. A gyerekeknek ez sokkal nagyobb vallási élményt jelent, mint amikor az iskolában a hat óra mellé hetediknek vagy nulladiknak betesznek egy hittanórát. Hogy kellene-e reformálni az állami hitoktatást, ez egy nagyon érzékeny kérdés. Mi akkor tudjuk vallásosan nevelni, szocializálni a gyerekeket, ha a család szocializálja: ha az apuka, anyuka együtt imádkozik a gyerekkel, elviszi vasárnap a szentmisére vagy istentiszteletre, és elmagyarázza neki, hogy ennek a látható világnak van egy magasabb szintű irányítója. Azokból lesznek később igazán hívő, vallásos emberek. Az iskolai hittan egy lexikális tudást ad, tehát az is fontos, de közel sincs olyan ereje és hatása, mint a plébánián, közösségben történő szocializálódásnak. Számomra, kelebiai plébános számára nem annyira fontos kérdés, hogy van-e az iskolában hittan, vagy sincs, mert én azokkal a hívekkel tudok igazán jó kapcsolatot kiépíteni, és azokra tudok a közösségben számítani, akik bekapcsolódnak a plébánián szervezett aktivitásokba: akik járnak szentmisére, gyerekkórusba, ifjúsági zenekarra stb. Mégsem mondom azt, hogy akkor nincs értelme az iskolai hitoktatásnak, és nyugodtan húzzák ki a tantervből, mert azért az is kapcsolódási pontot képez.

Nincs illetékes, nincs válasz

Szerettük volna megszólaltatni a téma kapcsán a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely egyébként oktatással és egyházi kérdésekkel is foglalkozik. Írásos kérdéseinkre, amelyekben arra lettünk volna kíváncsiak, hogy hány gyermek választja a vajdasági magyar oktatásban a hittant, szerintük mekkora jelentősége van ennek a tantárgynak, azt a választ kaptuk, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács nem illetékes, és nem is kíván a szekularitás elvének gyakorlati megvalósulása kapcsán felmerülő kérdésekről nyilatkozni”.

Vicsek Annamária oktatásügyi államtitkártól is szerettük volna ezeket az információkat megtudni, továbbá azt, hogy a minisztériumban felmerült-e a hitoktatás megszüntetésének lehetősége, lapzártánkig azonban válasz nem érkezett a kérdéseinkre.

TÓMÓ Margaréta