Az MNT oktatáspolitikai stratégiája négy helyen is említi az itthoni tanulás fontosságát, mint a szülőföldön maradás kulcsfontosságú elemét. A vajdasági magyar politikum az idén különösen nagy figyelmet szentel azoknak a saját kezdeményezéseknek, amelyek az itteni diákok sikeresebb teljesítményét, különösen a mérhető és összehasonlítható eredményeik javítását célozzák. Így kívánja a tanulókat ösztönözni arra, hogy itthon, a szülőföldön válasszanak továbbtanulási lehetőséget maguknak.

Ezek közül talán a legjelentősebb és bizonyára legtöbb érdekeltet mozgat meg az MNT által koordinált egyetemi felvételi előkészítő és az égetően szükséges szerb nyelvi felzárkóztató program.

Ide kell sorolni továbbá a két tehetséggondozó gimnázium téli felkészítő táborait is, amelyeket pragmatikus céloktól vezéreltetve szervez a két intézmény: jószerével csak azok a tanulók nyernek felvételt, akik ezeken a felkészítőkön részt vettek. Tehetséggondozó gimnáziumok (továbbá művészeti középiskolák) esetében ugyanis külön felvételi vizsgához van kötve a beiratkozás.

Nemrég bejelentették azt is, hogy a szabadkai VM4K idén először felkészítő tanfolyamot indít általános iskolások számára a kisérettségi vizsga letételéhez. Ez utóbbi hír igazán meglepett, mert ez a legvitatottabb „vizsgafajta” nálunk, továbbá az égvilágon semmilyen tétje sincs, ráadásul minden jel szerint alapos változások várnak rá. Igaz, idén még nem, esetleg a jövő tanévtől kezdődően.

„Egy szülőtől érkezett levél a VM4K címére, amelyben azt írta, hogy nagyon jó volna, ha szerveznénk felkészítőt, mert sok gyerek nem járhat el különórákra, a tesztek pedig nehezek. Nem is attól tart, hogy a gyerekek nem jutnak be valamilyen szakra, inkább azt tartja fontosnak, hogy kellő tudásuk legyen… Ez a fajta szülői hozzáállás tiszteletet érdemel, és lehetőséget villantott fel.” – indokolta a döntést az intézmény vezetője.

Ebben a sommás gondolatsorban legalább négy-öt olyan kitétel van, ami gondolkodóba ejti az embert. Elsősorban az a honi gyakorlatban hihetetlennek tűnő, de ha nem is az, mégis szokatlan hozzáállás, hogy egyetlen szülői óhajra hirtelen csatasorba áll tucatnyi szakember, és vállalja a lehetetlent. Mármint, hogy nyolcesztendei „hiábavaló” iskolába járás után néhány szombat délelőtt „kellő tudással” fogja felvértezni az iskolapadból amúgy tudatlanul kikerült kamaszokat, akiknek nem jutott osztályrészül, hogy különórákra járjanak, de tudják, hogy a „tesztek nehezek”. Ennyire célzott és ilyen súlyos gyomorszájon ütés már régen érte az oktatást, jegyzem meg halkan. Ami viszont a felvillantott lehetőségeket illeti, nyilván mindenki számára világos: a felsorolt felkészítők mindegyikére a magyar adófizetők pénze adja a lehetőséget.

Itthon ösztöndíj sem kell?

Pedig magunk is adófizetők vagyunk, méghozzá itt, Szerbiában. Sőt a saját befizetéseinkből is jut(nia kellene) saját gyermekeink taníttatására. Jut is amennyi, annyi. Sőt, több is jutna, ha lenne rá igényünk meg ha a politikum is tenne érte – mondom ezt a fentiek kapcsán is, hiszen a kisérettségi felkészítő az általános iskolák munkájának fontos részét képezi. És ha felkeressük bármelyik iskola honlapját, szinte biztosan megtalálni ott a felkészítő foglalkozások beosztását. Az viszont sokkal összetettebb kérdés, hogy vajon miért olyan gyér, szinte elenyésző a látogatottságuk.

De jutnia kell(ene) másra is. Például ösztöndíjakra.

Óbecse község önkormányzata büszkén tette közzé a napokban a községi ösztöndíjra jogosult egyetemisták rangsorát. A pályázatra 73-an jelentkeztek, és közülük 60-an meg is kapták.  Olvasgatom a névsort, és nem akarok hinni a szememnek. Óbecse község területén, ahol a közelmúltig kb. fele-fele volt a lakosság nemzetiségi aránya, de még jelenleg is a diákok körülbelül 40 százaléka magyar anyanyelvű, a hatvanfős névsorban mindössze kilenc magyar nevet találni. Már csaknem felszisszentem, hogy a jelenlegi hatalom milyen hatékonyan teszi margóra a helyi magyarságot, íme, ösztöndíjakat is alig kapnak gyermekeink, amikor csalódottan láttam: a hetvenhárom igénylőből mindössze 12-en magyarok. Itt most nem hátrányos pontozásról vagy egyébről van szó. Maguk az itteni magyarok mondtak le önként az itthoni lehetőségről. Értsd: az egyetemre iratkozó magyar diákok jelentős része (Óbecse község tekintetében ez akár a kétharmadot is kiteszi) magyarországi felsőoktatási intézményben tanul tovább. Függetlenül attól, mit mond a politika, és mit ír az MNT stratégiájában.

Svercjárat helyett diákbusz

Óbecséről még van közvetlen buszjárat Szegedre, de egy újfajta közösségi önszerveződés lassan okafogyottá teszi. Nem így Bácsfeketehegyről, ahonnan 2020. január 5-én megszűntek a menetrend szerinti járatok Szegedre, ez az ottani és környékbeli lakosságot súlyosan érinti, bár ezt a járatot ma már nem a csencselők használják egyetlen tömegközlekedési eszközként Szeged és a terület között. A (főleg hétvégén) utazók között legtöbb a diák. Őket kifejezetten hátrányosan érinti a dolog. A lakosok aláírásgyűjtésbe kezdtek. Erről a VMSZ elnöke is együttérzéssel nyilatkozott, sőt (bár magas pozícióban lévő politikus ilyent nemigen szokott tenni) maga is aláírta a petíciót. De ahogy mondta, inkább a konkrét megoldás felkutatásában bízik.

Ehhez sok közpénzre, valószínűleg magyar adóforintokra is szükség lesz. Tartok viszont attól, hogy ez a lehetőség korántsem fogja arra ösztönözni a fiatalokat, hogy itthon, a szülőföldön válasszanak továbbtanulási lehetőséget maguknak.

BERETKA Ferenc