A mesterséges intelligencia szerepe az oktatásban

Már annyiszor emlegettük, hogy elcsépeltté vált a mobiltelefon iskolai használatáról szóló minden eszmefuttatás. Teljesen helytálló pro és kontra érveket is hallhattunk, olvashattunk erről, a pedagógusok körében sincs teljes egyetértés ezen a téren. Azt azért mégsem hittem volna – több mint 20 év oktatási tapasztalattal a hátam mögött –, hogy lesz olyan ország, ahol egyetlen tollvonással betiltják az iskolai „telefonozást”.

Ennek az igazi okát én nem abban látom, hogy „hadd beszélgessenek egymással a gyerekek”, „ne nyomkodják órán is a telefont” és „ne alakuljon ki függőség”, hanem egy egészen más dologban: abban, hogy a mesterséges intelligencia (MI) lassan, de biztosan belopta magát a tantermeinkbe, otthonainkba – és egy-egy esszéfeladat esetén már bizony nem mindig lehet megállapítani, hogy azt a diák írta, vagy a számára (telefonján) mindig hozzáférhető mesterséges intelligencia, hiszen különösen a mobilalkalmazások formájában (pl. ChatGPT, Socratic) könnyen hozzáférhetővé teszi a diákok számára a segítséget a feladatok megoldásában.  Az MI-válaszok gyors és könnyű hozzáférhetősége akadályozhatja a tanulási folyamatot, hiszen a diákok nem kényszerülnek önálló gondolkodásra.

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése alapvetően formálta át az oktatási rendszert, a mesterséges intelligencia pedig egyre nagyobb szerephez jut ebben a folyamatban. A mesterséges intelligencia képes gyökeresen megváltoztatni a tanulás hagyományos formáit, a tanárok munkáját és a diákok tanulási élményét. De hogyan fejlődött az MI idáig, és milyen irányba tart?

Az MI története az 1950-es évekig nyúlik vissza, amikor Alan Turing brit matematikus megalkotta a híres Turing-tesztet, amely azt vizsgálta, hogy egy gép képes-e emberi módon kommunikálni. Az első számítógépes programok azonban még messze álltak az intelligenciától, de az 1960-as években az MI-kutatás fejlődésnek indult. Az MI kifejezés 1956-ban a Dartmouth konferencián született, ahol a tudósok célul tűzték ki az emberi gondolkodás gépi szimulálását.

Az évek során az MI különböző területeken nyert alkalmazást, de az oktatásba való bevezetése csak az utóbbi években kezdett el igazán teret hódítani. A technológiai fejlődés és a gépi tanulás algoritmusai tették lehetővé, hogy az MI egyre nagyobb mértékben formálja át az oktatást, lehetőségeket és előnyöket teremtve a személyre szabott oktatás és az automatizált értékelés területén. Az MI által támogatott nyelvtanulási programok automatikusan értékelhetik a diákok beszédét, írását, és személyre szabott feladatokat ajánlhatnak fel. Erre egy ékes példa a Duolingo-alkalmazás, amely MI-t használ arra, hogy a nyelvtanulók számára személyre szabott leckéket állítson össze. A program figyeli, hogy mely szavakat és nyelvtani szerkezeteket nehéz elsajátítani a diáknak, és gyakrabban visszahozza azokat. Az MI-rendszerek egyik fontos szerepe, hogy segítenek azonosítani a diákok gyengeségeit és erősségeit. Az algoritmusok folyamatosan elemzik a teljesítményüket, és megmutatják, hogy mely területeken van szükség további fejlődésre, így a tanárok célozottabban tudnak segítséget nyújtani.

Nem ilyen egyszerű azért minden, hiszen az MI előnyei mellett komoly kihívásokkal is szembe kell nézni, különösen az etikai kérdések tekintetében. Az egyik fő aggály az adatvédelem, mivel az MI-rendszerek folyamatosan gyűjtik a diákok adatait, például teljesítményüket, tanulási szokásaikat és viselkedésüket. E mellett az is kérdéses, hogy az MI milyen hatással van a tanári szerepre. Bár a technológia segíthet a rutinfeladatok elvégzésében, a pedagógusok személyes kapcsolata a diákokkal pótolhatatlan. Az MI soha nem lesz képes teljesen átvenni a tanárok empátiáját, problémamegoldó készségét és kreativitását. Ahogy a technológia fejlődik, az MI egyre inkább beépülhet a tanulási folyamatokba, és új lehetőségeket nyithat meg mind a diákok, mind a tanárok számára. Segíthet áthidalni a tanulási különbségeket, és lehetővé teheti, hogy minden diák a saját tempójában haladjon. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az MI-rendszerek egyre pontosabbak és hatékonyabbak lesznek, ezáltal még nagyobb hatással lesznek az oktatásra.

A tanárok véleménye az MI használatáról vegyes, mivel számos, már említett előnye mellett aggodalmak is felmerülnek. Egyes tanárok attól tartanak, hogy a használata csökkenti az emberi interakció fontosságát az osztályteremben. Sokan úgy gondolják, hogy a tanár–diák kapcsolat kulcsfontosságú a tanulásban, és az MI nem képes helyettesíteni a személyes figyelmet és támogatást. Több tanár amiatt aggódik, hogy a túlzott használata technológiai függőséget okozhat, és fontos számukra, hogy a diákok először elsajátítsák a hagyományos tanulási módszereket, és csak azután használják az MI-t. Az oktatók szerint lényeges az is, hogy a diákok ne csak az MI-re támaszkodjanak, hanem fejlesszék a kritikai gondolkodásukat és a problémamegoldó készségeiket is emberi irányítás mellett. A legnagyobb problémát viszont az jelenti, hogy sok tanár úgy érzi, nincs elegendő képzés az MI használatával kapcsolatban. Bár a technológia ígéretes, sokan nem érzik magukat eléggé felkészültnek ahhoz, hogy hatékonyan integrálják az MI-t az osztályterembe.

Mindent összevetve jelenleg egy olyan álláspontot képviselnek a tanárok, hogy az oktatásban az MI-t inkább támogató eszközként kell használni, nem pedig helyettesítőként. Kiegészítheti a tanítást, de nem veheti át teljesen az irányítást. Az oktatásban mindig szükség lesz az érzelmi intelligenciára, kreativitásra és empátiára, amit csak az emberek nyújthatnak. Ugyanezen kompetenciák fejlesztése a tanárok számára komoly kihívást jelent, hiszen a diákjaik is csak ilyen képességek birtokában fogják tudni sikeresen és hatékonyan alkalmazni a MI eszközeit.

GALGÓ FERENCI Andrea