Amióta többpárti választásokat tartanak Szerbiában (azaz harminc éve), azóta ez a mostani lesz az egyik legfurcsább, ha ugyan nem a legfurcsább választás. Ugyanez vonatkozik az ezt megelőző kampányra is. Ugye emlékszünk még: a választások napját kiírták április 26-ára, a kampánytevékenységek is elkezdődtek, a „nagyok” (országos és regionális értelemben egyaránt) kialakult infrastruktúrájuknak és zsarolási potenciáljuknak köszönhetően pillanatok alatt összegyűjtötték az induláshoz szükséges mennyiségű támogatói aláírást, aztán jött egy két hónapos szünet, amikor kormányrendelettel tiltottak be minden hivatalos kampányrendezvényt, majd kiírták az új dátumot, és megadták a lehetőséget a „kicsiknek” is, hogy tessék csak, nyugodtan lehet gyűjteni az aláírásokat, és kampányolni. 

Térjünk vissza egy pillanat erejéig a „szünet” szóra. Vizsgáljuk meg egy kicsit politikai szempontból is ezt a két hónapos időszakot. Valóban egyformán szünetet jelentett ez a politikai élet minden szereplője számára? Kinek a patetikus szózatait hallgathattuk nap mint nap a köztelevízióban és a „rózsaszín” tévében? Ki tartott rendszeres sajtótájékoztatókat a veszélyes, de láthatatlan ellenség elleni küzdelemről néhány orvos, mint biodíszlet társaságában? Kinek a „testvére” maga a kínai elnök, akinél kijárta, hogy az egész világ előtt épp mi, szerbiaiak kapjunk elegendő védőmaszkot és más felszerelést? Ki szórja két kézzel a száz eurókat a népnek? Szóval: ki is itt a nemzet megmentője, az egyetlen igazi hős? Tényleg, valóban szünetelt itt minden kampánytevékenység minden szereplő számára?

Nézzünk szét egy kicsit hasonló szempontok alapján a mi házunk táján is. Melyik vajdasági magyar párt árasztotta el videoüzeneteivel az internetet, hogy ők aztán mindent megtesznek a nép érdekében ezekben a válságos pillanatokban is? Melyik párt elnöke és élpolitikusai tárgyaltak mindenféle fontos helyeken mindenféle fontos emberekkel, hogy rendezzék az ingázók helyzetét és a határátlépést (persze minden egyes mondatváltásról azonnal értesítve a sajtót)? Melyik párt aktivistái osztogatták a (pártlogóval ellátott!) segélycsomagokat? (Milyen pénzből???) Sőt, a derék párttagok még a távoktatásból is kivették a részüket: nem egyszer láthattuk őket a televízió képernyőjén, amint épp „távtanítják” a tudásra szomjúzó ifjú magyar nemzedéket. A kérdés tehát ezen a szinten is ugyanaz: tényleg, valóban szünetelt itt minden kampánytevékenység minden szereplő számára?

A mondás nem tőlem származik, csak a neveket (egészen pontosan egy nevet) változtattam rajta: Ha valaki azt hitte, hogy a VMSZ nem használja majd fel politikai célokra a járványt, az kérje ki orvosa vagy gyógyszerésze tanácsát.

KÓKAI Péter