Egy értékzavaros világban élünk. Napi szinten azzal a felhívással szembesülünk, hogy a menő filmek, irodalmi művek és a reklámvilág „idealizált” egyedi és megismételhetetlen embertípusává váljunk a gátlásaink levetkőzésével, a társadalmi előírások kényszereinek elhagyásával, hogy az ösztöneink által hajtva éljünk, miközben a másik oldalon olyan durvaságokkal szembesítenek bennünket a média és a mindennapok eseményei, mint amilyenek a gátlástalanság, a magamutogatás, az öntörvényűség, az ostoba fellépés, az egoizmus, a könyökölés, amelyet keményen bírálunk, és elítélünk, de csupán akkor, amikor ebből a rablógazdálkodó hatalom hasznot húz!

A gond ott kezdődik, hogy a rablógazdálkodók tudatosan összemosták a szabadságot a szabadossággal. Amíg a szabadság olyan ideális helyzet, állapot, lehetőség, amelyben az emberi teremtőerő bármire képes, azzal a kikötéssel, hogy nem okoz kárt sem másoknak, sem a környezetnek, addig a szabadosság a szabadság palástja alá rejtett, burkoltan tisztességtelen, illetlen, helytelen viselkedés. Amikor ilyen kettősségekkel találkozunk, akkor azonnal hatalmi manipulációs módszerrel szembesülünk. Például a vallások világából ismert ősistenek voltak ilyenek, akiket tisztelni, szeretni illett, de akiktől félni kellett, és akiktől a hívő folyton függött, hiszen a kisember cselekedeteinek megítélése a körülményektől (a papok magyarázataitól) függött. Több ezer év után is ugyanott tartunk. A jelenkor jogi nyelvezete lehetőséget ad a törvények különböző értelmezésére. És a hatalmon lévők nem is akarnak változtatni ezen, hiszen az egyértelműség meghatározásával azonnal kicsúszna a kezükből a hatalom.

Egy kettősségekkel teli világban élünk, amelyet tudatosan alakítottak ilyenné. A saját – normakövető vagy szabados – viselkedésünk azonban nem csak külső értékek, társadalmi minták mentén határozható meg. A bennünk lakozó szellem és lélek szintén meghatározó szerepet játszik abban, hogy tisztességesen vagy becstelenül viselkedünk-e? Seneca római filozófus, drámaíró és államférfi Kr. u. az I. században a következőket írta: „Az élet legnagyobb akadálya a dolgok elodázása, abba kapaszkodunk, hogy majd holnap, és közben elveszítjük a jelen drága pillanatait. Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészet jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm [gátlástalan] magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik.”

A jelen pillanatban „forgalomban” lévő társadalmi minták, értékek, viselkedési szabályok a szégyentelenség, felelőtlenség, megbízhatatlanság, lazaság, könnyelműség, romlottság jelzőkkel illethetők. Persze sokan vannak azok, akik még igyekeznek valamiféle régi, tradicionális, emberi elvárások, követelmények segítségével irányt tartani, mutatni ebben a világban, de ők a kitaszítottak, lenézettek kategóriájába sorolandók közé kerültek.

A gátlástalanság mint fogalom az utóbbi időben billent át a negatív jelzők világába. Korábban a gátlástalan annyit jelentet, hogy valaki mentes a belső és külső visszatartó erőktől, és könnyedén, szabadon mer cselekedni, azzal, hogy nem sérti meg mások érdekeit, nem gázol bele mások életébe! Manapság lazaságnak minősítjük a gátlástalanságot, amikor szabad utat engedünk az érzéseinknek, ösztöneinknek, késztetéseinknek, de közben nem figyelünk a társainkra, a környezetünkre, sőt, ha megtehetjük, akkor erőszakkal is keresztülvisszük az elképzeléseinket. Ez teljesen két ellentétes világkép. Nem csoda, hogy a múltkori cikkemben tárgyalt gyűlölködés is részben ennek a kettősségnek a következménye, hiszen napi szinten látjuk, hogy „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”, vagyis amit a hatalmasok megtehetnek, azt a kicsiknek nem szabad!

Szenvedünk ebben a kettős világban, és közben nem is sejtjük, hogy a bennünk kialakult gátlástalanságoknak, mértéket nem ismerő viselkedéseknek bio-pszichológiai háttere is van. Nikolaas Tinbergen és Konrad Lorenz tudósok a múlt század 30-as éveiben az állatok viselkedését tanulmányozták. Tinbergen akkoriban figyelt fel a szupernormális vagy rendkívüli inger (hyperstimulus) létezésére. Egyik híres kísérlete a szürkelúd fészekőrzésével kapcsolatos. A kutató arra jött rá, hogy ha a fészekből kiguruló eredeti tojás mellé egy nagyobb, de mesterséges gipsztojást helyez, akkor a lúd azt fogja a fészekbe visszagurítani. A lúd alapösztöne a tojás visszaterelése, de a rendkívüli inger (a nagyobb tojás) hatására nem a saját tojását gurítja vissza a fészkébe, hanem a nagyobbat. Így hat a szuperinger az ösztönökre. Ezt a bio-pszichológiai jelenséget, amely bennünk, emberekben is megvan, használják ki ellenünk a reklámszakértők, az ételgyártók mérnökei, a videójátékok tervezői, a pornók rendezői. Ők rejtett, szupernormális ingerekkel bombáznak bennünket. Például a bolti és gyorséttermi ételekben lévő ízfokozók, adalékok, a csomagolás és a reklámok olyan rendkívüli ingerek, amelyek falánkságra, túlevésre csábítanak bennünket. Ebből adódóan keletkeznek a civilizációs betegségeink, hízunk el, ami a rablógazdálkodóknak eredményez végül nyereséget. A rendkívüli ingerek a bennünk termelődő boldogsághormon kialakulására és a dopamintermelésre hatnak. Ezért tudnak függőséget okozni a rejtett, rendkívüli ingerek. Így jön létre a pornó-, játék-, drog-, édesség-, kaland-, internet-, közösségihálózat-függőség, amely nemcsak az embereket teszi tönkre, hanem hihetetlen hasznot hoz a hatalmasoknak.

Amennyiben a gátlástalanság az evészetben, filmnézésben, játékok játszásában, sportfogadásokban, vásárlásokban és hasonlókban nyilvánul meg, az a hatalomnak és a rablógazdálkodóknak nagyon is megfelel, hiszen a tömegek a függőségeik (a hobbijaik) hatására nem figyelnek oda a politikai, gazdasági, jogi stb. visszaélésekre. Ha azonban a „gátlástalanság” abban nyilvánul meg, hogy valaki bírálni merészeli a hatalom cselekedeteit, törvényeit, korrumpáltságát (mint Jézus), vagy abban, hogy nem a hatalom által jónak tartott minták szerint él, akkor az ilyen embereket azonnal a galád, becstelen, feslett erkölcsű, züllött, gerinctelen jelzőkkel illetik. Ez a rablógazdálkodók, a hatalmaskodók jellemzője.

A rablógazdálkodók rejtett szuperingerrekkel igyekeznek bennünket gátlástalanságba, függőségbe taszítani, hogy minél több hasznot hozzunk nekik. Ezért érdemes időnként önvizsgálatot tartani. Jézus 40 napos böjtje is arra szolgált, hogy kivizsgálja, miktől függhet. A rablógazdálkodók az e világi pokol urai. Assisi Szent Ferenc, amikor megalapította a rendjét, folyamatosan a rendtársai figyelmeztetésére sietett, hiszen a mértéktelenség a középkorban is elragadta az embereket. Egy tőle vett idézettel zárom a mostani cikkem: „Ahol szeretet és bölcsesség van, ott nincs félelem és bizonytalanság; ahol türelem és alázat van, ott nincs harag és izgatottság; ahol szegénység és öröm van, nincs kapzsiság és fösvénység; ahol nyugalom és elmélkedés van, nincs kicsapongás és mértéktelenség.”

 WILHELM József