Nyilvánosságra hozták a népszámlálás első adatait.

Ahogy azt előre tudtuk, sejtettük (épp ezért álszentség lenne eljátszani a nagy meglepődést): kivétel nélkül valamennyi, magyarok által is lakott településen csökkent a lakosság száma. Csak a csökkenés mértékében van különbség, de jellemzően tíz és huszonöt százalék között mozog. Ezek ugyan nem a nemzeti hovatartozásra vonatkozó adatok (azokat majd később teszik közzé), hanem az egyes városok és községek lélekszámára, de nyilván ebből nem nehéz levonni a következtetést, és előre megjósolni, hogy a vajdasági magyarság létszáma is csökkent, a csökkenés mértéke pedig valahol a fent jelzett határok között lesz majd.

Bennünket, akik ehhez a nemzet(rész)hez tartozónak valljuk magunkat, persze ez érdekel a leginkább, és egyben ez fáj a legjobban. Ugyanakkor látnunk kell, hogy egyáltalán nem számítunk kivételnek: a két legnagyobb várost, Belgrádot és Újvidéket kivéve egész Szerbia minden egyes részére és községére ugyanez a népességfogyás a jellemző. Ez sem számít vigasznak, de ha még tovább tágítjuk a vizsgálódásunk látókörét, akkor megállapíthatjuk, hogy az egész posztjugoszláv térségben ugyanez a tendencia érvényesül már évtizedek óta, beleértve még az EU-tag Horvátországot is. Képzeletbeli távcsövünk fókuszát még tovább szélesítve láthatjuk, hogy a környező országokban (Magyarország, Románia, Bulgária) is pontosan ugyanez a helyzet. Egyáltalán nem kell és nem szabad tehát csodálkoznunk azon, hogy az ebbe a térségbe mélyen beágyazott Vajdaságban és a vajdasági magyarság körében ugyanez a jelenség érvényesül. Miért is lennénk kivételek?

Az okok (és nem mellékesen: a következmények!) elemzése nem egy vezércikk, hanem az egész újság kereteit túlfeszítené. Nyilván születni is fog néhány szakértői elemzés erre a témára az előttünk álló időszakban. A fenti okoskodás ezek közül az okok közül csupán egyre kívánt rámutatni: folyamatosan zajlik egy (európai szinten) globális migrációs mozgás a kontinensen belül, egy „emberhullámzás” Kelet–Nyugat irányban, és egy olyan pici közösség, mint a vajdasági magyarság, nyilvánvalóan nem tudja kivonni magát ez alól a hullámzás alól.

Ha ez esetleg vigaszt jelent bárki számára, van egy igen bölcs megállapítás, mely szerint többé-kevésbé az egész emberiség ebben a helyzetben van, azaz mindannyian migránsok vagyunk – hisz valamennyiünk őse Afrikából indult el világhódító útjára úgy kétszázezer évvel ezelőtt.

 KÓKAI Péter