Nem csak  gyerekektől

Az iskolai élet sava-borsát mindenkor a csínytevések adták. Amikor ezt mondjuk, általában diákcsínyekre szoktunk gondolni, mert a csínytevés normális körülmények között gyermeki, mondhatnánk azt is, gyermeteg cselekedet, és mindig a tréfás szándék vezérli. Vagy inkább vezérelte. A felnőttek hasonló megfontolásból inkább „ugratták” egymást, bár a hőskorát élő Újvidéki Televízió szórakoztató műsorában anno elhangzott egy mese, benne egy szokatlanul hangzó kérdés: „Mi csínyt tett?” A népszerű műsorvezető félrehallotta a mondatot, kissé cikinek gondolta, így egyből rákérdezett a mesélőre: Mondja, mit jelent az, hogy micsínteni? De nem a remélt választ kapta.

Ettől függetlenül, „micsínteni” a mai napig nem felejtettünk el. Ráadásul a felnőttek sem, bár ezt újabban szívatásnak mondjuk, és az ártatlannak gondolt tréfának olykor súlyos következményei lehetnek.

Szilveszterre hangolódva talán megbocsátja a nyájas Olvasó, ha ma kissé lazábban nyúlunk a témáinkhoz, és az iskolai (és a köz)élet egyhangú világában a „csínytevések” között próbálunk mazsolázni.

Ma már a tanári székre rejtett műanyag óriáspók, a ragasztós dobozból kiugró papírkígyó vagy az ajtónyitásra kipukkanó lufi nem számít igazán „ütős” diákcsínynek, és a közösségi oldalakon a kutya sem fogja lájkolni, a lenge alsóra vetkeztetett tanár fotóját vagy a kirúgott székéről „hátast dobó” tanárnő látványát annál többen, de ezek már mérföldekre járnak a hagyományos diákcsínytől.

A tényen legfeljebb rágódni lehet, csodálkozni nemigen. Hiszen, míg anno a „micsínteni” amolyan sikamlós elszólásnak számított a televízióban, ma komolynak mondott adásokban is többet lehet bizonyos b, f, s, sz, p stb. betűvel kezdődő szavakat hallani, mint ahány értékes gondolat elhangzik bennük. Az oly kívánatos sípolás pedig egyre inkább elmarad.

A mindenre képes ötös

Rengeteg szó esett már arról, hogy a kitűnő osztályzat nálunk egyfajta „fétisnek” számít. Sok mindenre hajlandók vagyunk érte és miatta, pedig bármennyire „WOOlOW” is, soha nem magától értetődő járandóság. Sőt, a csillagos ötösök sora legalább annyira ijesztő, mint a ketteseké meg az egyeseké, és akár azt is jelezheti, hogy van itt bőven tennivaló! Ahogy a bankszámla és a társadalmi státusz előnyökkel jár, de nem jelent feltétlenül boldogságot (igaz, a hiánya sem – a szerző megj.), az ötöst is a képességek diktálják, nem az ambíció, még kevésbé a hedonizmus.

Fejlesztőpedagógusok szerint gondba ejtő, ha egy gyermek harmadikos koráig nem kap négyest vagy gyengébb osztályzatot. Ilyenkor jó, ha a szülőkkel egyetértésben jut neki egy-két kettes is, pl. zenéből, testnevelésből vagy rajzból, mert csak így erősíthető meg benne a tudat, hogy szeretik, elfogadják és megbecsülik őt akkor is, ha nem mindenből színötös. Ellenkező esetben túlértékeli a kitűnő érdemjegyet, sőt akár azonosulni is fog vele.

Az a bizonyos és oly szükséges egyetértés persze szintén nem adódik magától. A szülők, hozzátartozók egy része olykor maga veszi kezébe az iskolai dolgok irányítását akár osztályzatról, akár más sérelemről legyen szó. Olvastunk már olyan hírt is, hogy a nagyapa verte végig a fél iskolát, sőt, az igazgatót is fenéken rúgta. A sajtóban megjelent szalagcím legalábbis ezt állította.

A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy egy egész gimnáziumi osztály szülői szövetkeztek egymással, hogy „kiiktassák” a túl szigorúnak tartott matektanárt. A Joca ubica (Jocó, a gyilkos) becenéven elhíresült, nyugdíj előtt álló belgrádi tanügyér fő bűneként azt hozták fel, hogy „túl magas követelményeket állít a diákok elé”. A petíció meghallgatásra talált, és a buzgó intézményvezető egyből szuszpendálta a „vétkest”.

Most épp zajlik a Húzd meg, ereszd meg! játéka, mert a Belgrádi Gimnáziumok Fóruma nevű befolyásos érdekvédelmi szervezet védelmébe vette a tanárt, az iskolájában folyó fegyelmi eljárás során pedig bizonyítani kell majd, hogy a gyenge osztályzatok és a vélelmezetten magas követelmények kimerítik-e a „lelki erőszak” tényállását, amire a felfüggesztést alapozták. Mire ez a kínos procedúra lezajlik, addigra vége lesz a tanévnek, sőt az illető is nyugdíjba vonul. Így a szülői csínytevés (vagy inkább szívatás) akkor is „eredménnyel” járt, ha a szerencsétlent (jó eséllyel) vétlennek mondják ki.

Közéleti „micsíntések”

Nemkülönben eredménnyel járt a belgrádi polgármester csínytevése. A székváros önkormányzata, számos hazaival ellentétben, nagylelkűen úgy döntött, újévi ajándékkal lepi meg a közoktatásban dolgozókat és a város összes 18 év alatti gyermekét, és mintegy 300 ezer vásárlási utalványt oszt ki közöttük. Az utalványok értéke 6000 dinár, és egyetlenegy üzletben lehet levásárolni – írja az Euronews Serbia.

Az érintettek természetesen örömmel fogadták a hírt, egyedül az a kérdés foglalkoztatja őket, hogy az elnöki „pénzosztogatásokhoz” hasonlóan miért nem készpénzben utalják át a számláikra ezt a juttatást is. Šapić főpolgármester, a hazai körülmények kiváló ismerője frappáns választ adott: „A város azért döntött az utalványok mellett, nehogy a számlákra érkező pénz mindenki akarata ellenére például zárolás, letiltás vagy tartozások miatt másokhoz kerüljön.”

A csínytevés igazi nyertese a Sport Vision cég. Az 1,8 milliárd dináros forgalom ellenértéke minden bizonnyal még az idén landolni fog a számláján.

De „bejött” az egyik „tömbmagyar” vajdasági község pártvezéreinek csínytevése is, akik óvodásokkal díszíttették fel a saját köztéri ünnepi dekorációikat. Amikor a szülők tiltakozni próbáltak az ellen, hogy gyermekeiket politikai akciókban használják fel, az intézmény vezetője magabiztosan egy újabb „micsíntést” jelentett be: a haladók díszítési akciójában szintén részt vesznek a gyerekekkel!

Ha a szülők netán viszonozni szeretnék a csínytevéseket, tartok tőle, hogy néhány tucat újévi trombita meg egy kiadós konfettieső nem lesz elég hozzá.

BERETKA Ferenc