Több mint egy hete osztják a szerbiai nyugdíjasoknak azokat a vitamincsomagokat, amelyek egy-egy doboz C- és D-vitamint és cinket tartalmaznak. A vitamincsomagok, amelyet megkapnak az egészségügyi dolgozók, illetve a krónikus betegek is, adóval együtt 9,4 millió euróba kerülnek, és sürgősségi eljárás keretében szerezék be azokat, a harmadik gazdasági segélycsomagból pedig minden nyugdíjas 110 eurónyi összeget kap. Annak jártunk utána, elég-e ez a támogatás a szerbiai nyugdíjasoknak. 

Február közepén fogadták el a harmadik gazdasági segélycsomagot, amely alapján 2021 folyamán minden nagykorú polgár, vagyis 6,1 millió szerb állampolgár 60 eurós támogatásban részesül. Harminc eurót májusban, harmincat pedig novemberben utal az állam. A nyugdíjasok ezenfelül további 50 eurót kapnak majd. Áprilistól lehet majd igényelni a támogatást, a folyamat pedig ugyanolyan, mint tavaly, amikor 100 euró támogatást biztosított az állam. Továbbá április elején jelentette be Aleksandar Vučić szerb elnök, hogy a szerbiai nyugdíjasok ajándék vitamincsomagot is kapnak, amelynek a kiosztása már több mint egy hete zajlik.

Minden nyugdíjas tudja, mire van szüksége! 

A nyugdíjasszervezetek továbbra is úgy vélik, hogy a szerbiai nyugdíjasok nagy része jobban örülne, ha az államtól visszakapnák azt a pénzt, amit 2014 és 2018 között jogtalanul elvettek tőlük. Vannak olyan nyugdíjasok is, akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük ilyen ajándékra.

– Ez egy közönséges nyalóka vagy cumi. Nekem nincs rá szükségem – mondja Mile Delić nyugdíjas, aki a tavalyi év folyamán kétszer küldte vissza Szerbia elnökének az 5000 dináros állami segélyt.

– Nincs szükségem vitamincsomagra, olyan egészséges vagyok, mint a makk. Nagyszámú orvos barátom van, a feleségem gyógyszerész, és mindannyian tudják, mely segédgyógyszereket és kiegészítőket kell használni. Nem neki (Vučićnak – a szerk. megjegyzése) kell erről döntenie. Ő bizonyára nem tudja, hogy ha a vasat folsav nélkül vesszük be, az semmit sem ér, a szervezet nem szívja fel. Minden nyugdíjas tudja, mire van szüksége, és mi hiányzik neki. Azt a pénzt kell visszatérítenie az államnak, amelyet 2014 és 1018 között elraboltak tőlünk. Majd ebből a pénzből én megveszem magamnak azt, amire szükségem van – állítja Delić a Nova.rs-nek adott interjúban.

Két köbméter tüzelő tíz hónapi lefizetésre

Berkes Béla, a Szabadkai Nyugdíjas Egyesület egykori elnökhelyettese, az idei évtől az Elysium Alap elnöke beszámolt arról, hogy a szinte egyéves szünet után az egyesületi élet kezd éledezni, ahogy azt az hatályban lévő intézkedések engedik. Januártól már megkezdték a tüzelő előjegyzését, amit a nyugdíjasok tíz havi lefizetésre tudnak megvásárolni. Elmondta, igen nagy számban érdeklődnek a tűzifa és a szén iránt. Minimális mennyiséget rendelnek, akad olyan, aki egész idényre 2-3 köbméter tüzelőt engedhet meg csak magának.

– A tüzelőből a minimális mennyiséget rendelik. Van, aki három köbméter fát vagy két tonna szenet, ez nem nagyon elég egy téli szezonra, különösen, ha az úgy elhúzódik, mint most ez az idei. Akad, aki egyetlen helyiséget fűt. Azelőtt a helyi közösségekben működtek a klubok, oda jártak a nyugdíjasok melegedni. Összejöttek akár ötvenen vagy nyolcvanan. Közösségben tartózkodtak pár órát, és legalább addig sem kellett fűteni otthon.

Béla megjegyzi, a másik nagy probléma, hogy drágák a gyógyszerek, valamint az orvosi ellátásra panaszkodnak leginkább a nyugdíjasaink.

– A nyugdíjasainknak a tüzelő beszerzése mellett a gyógyszerek kifizetése jelenti a legnagyobb problémát. Majdnem minden gyógyszert meg kell fizetni, az egészségügyi ellátás pedig akadozik. Nem szeretném az egészségügyi dolgozókat okolni ezért, hiszen van nekik éppen elég gondjuk a járvány miatt, de nagyon sok nyugdíjas arra panaszkodik, hogy nem jutnak sorba, mert a kórházak és az egészségügyi rendelők nagyon leterheltek.

A másik nagy gond, amit Béla említ, a magány, amivel meg kell a nyugdíjasainknak küzdeniük. Szabadkán 33 helyi közösségben működik a Szabadkai Nyugdíjas Egyesület klubja. Az egyesület tagsága hozzávetőlegesen nyolcezres nagyságú. Azelőtt összejött a tagság ezekben a klubokban beszélgetni, télen akár melegedni is. Most erre még nincs lehetőség, bár Béla nagyon reméli, hogy hamarosan újra megnyitják a nyugdíjasklubok ajtaját az idős polgárok előtt, hiszen, mint mondja, ők a legfegyelmezettebbek, ami a járványügyi intézkedések betartását illeti.

Először számlát fizetnek, utána esznek

Béla az idei év márciusától az Elysium Alap elnöke, amely mintegy ötezer tagot számlál, akik tagsági díjat fizetnek. Az Alap temetési segéllyel foglalkozik, de sok nyugdíjas fordul más jellegű anyagi gondokkal hozzájuk bízva abban, hogy azokat is orvosolni tudják. Béla elmondja, ezen a héten is volt egy ilyen megkeresés, egy nyugdíjas a tető javítására szeretett volna támogatást kapni, viszont az alapból csak a temetések költségeit tudják fedezni.

– Ilyen dolgokra az egyesületünknek nincs pénze, bárhogy is szeretnénk segíteni. Szerintem ezeket a gondokat a városnak kellene megoldania. Nagyon sok tagunk kisnyugdíjas. Ők a leghálásabbak, amikor az egyesület a segítségükre siet a hozzátartozóik temetésekor. Az a legszörnyűbb, amikor kimegyek a nyugdíjasokhoz, és látom, hogy milyen szegénységben élnek. Akkor összeszorul a szívem – mondja.

A nyugdíjasok a legfegyelmezettebbek a számlák fizetésekor is, de a kis nyugdíjból nem sok másra telik, miután rendezték a kötelezettségeiket az állam felé.

– Előfordul, hogy valakinek 16 ezer dinár a nyugdíja, a földműves nyugdíj még ettől is alacsonyabb. Miután rendezték a kötelezettségeiket az állam felé, nagyon kevés pénzük marad a megélhetésre. Szerencsére a Vöröskereszt segít a rászorulóknak, főtt ételt, ruhát, lábbelit osztanak. Olykor a Caritastól is kapunk segítséget.

Kinek van lelke beperelni a saját gyermekét? 

Velez Teodóra, az adai Vöröskereszt titkára is hasonló gondokról mesél. Az adai Vöröskeresztben napi szinten kétszáz felhasználónak biztosítanak meleg egytálételt és fél kilogramm kenyeret. Teodóra számára jól ismertek a község nyugdíjasainak a problémái, hiszen 2018-tól tölti be a titkári pozíciót. Elmondja, nem mindenkinek elég ennyi étel egy napra.

– Vannak olyan nyugdíjasaink, akik havi tízezer dinárból tengődnek. Magasak a gyógyszerárak, néhányan ágyhoz kötött betegek, segítségre lenne szükségük. Kiköltekeztek azok a nyugdíjasok is , akinek még a gyermekeik itt élnek, és még mindig őket támogatják. Egyes idősek gyermekei anyagilag nem függetlenek, alkalmi munkákból élnek, és nem tudnak a szüleiknek segíteni. A törvényeink alapján a szociális segélyért folyamodóknak először a felnőtt gyermekeiket kellene perelniük. Az eljárás során a szociális központban bebizonyosodhat, hogy a gyermekek valóban nem képesek segíteni a szüleiket. Erre viszont sokakat nem visz rá a lélek. Az ember hogyan perelje be a saját gyermekét?

Ilyen esetekben a Vöröskereszt tud segíteni, de csak akkor, ha van miből.

– Ilyen esetben mi adunk segélyt, de csak akkor, amikor van rá lehetőségünk, hiszen mi is keveset kapunk. Évente csak kétszer. Amikor viszont segélyt osztunk, akkor jön mindenki, és ilyenkor szelektálnunk kell, hogy ki az, aki valóban rászoruló. Éppen ezért szorosan együttműködünk a községi szociális központtal és a Duga civil szervezettel.

Teodóra is arról számol be, hogy a nyugdíjasainknak, miután kifizették a számláikat, nagyon kevés pénzük marad élelemre.

– A nyugdíjasok régi beállítottságú, becsületes emberek, akik, miután felveszik a nyugdíjukat, a rezsit fizetik ki először. Nagyon sokszor nagyon kevés pénzzel jönnek ki a bankból. Tényleg előfordul olyan eset, hogy élelemre nem jut. Létezik olyan felhasználóm, aki arra kért, nézzek körül a raktárban, hogy akad-e véletlenül valami meleg, megkötős sapka, és ha igen, akkor küldjem el, mert ő sapkában alszik, olyan hideg van nála. Az önkormányazt igyekszik, és mi is igyekszünk összefogni és segíteni, de ez a mostani helyzet nagyon nehéz – állítja a titkár.

Teodóra elmondta, várják azoknak a vállalkozóknak vagy gazdáknak a segítségét, akik segíteni tudnák a Vöröskereszt étkeztetési programját, hogy az minél bőségesebb és minőségesebb legyen.

VÍGI ZSOLDOS Zsaklina