Egy hét múlva, ha minden igaz, becsengetnek. Amikor e sorokat írom, még szilárd az a minisztériumi eltökéltség, sőt hivatalos bejelentés is van róla, hogy a 2022/23-as tanév szeptember elsején, csütörtökön normális rendben kezdődik. A járványügyi helyzet függvényében ez akár változhat is, bár nem valószínű.

Így a vakáció utolsó lapszámában – nyári csemegeként – egy-két érdekes tényt és bizarr megoldást próbálunk megosztani önökkel.

Alig elégséges

– Végzőseink tudása alig ér egy soványka kettest – írta a Politika napilap cikkében dr. Branislav Simonović tudományos tanácsos nem sokkal azután, hogy nyilvánosan ismertté váltak az idei kisérettségi eredményei.

Ha hozzátesszük, hogy a teszteken mindössze hat ún. nyílt válaszos (tehát nem karikázós) kérdés szerepelt, még világosabbá válik, hogy ez a kettes mennyire vézna.

A Szerbiai Oktatási Dolgozók Szakszervezeteinek Uniója szerint az oktatási minisztérium a záróvizsgán évről évre könnyebb feladatokat ad, ezzel még a soványka kettest is megkérdőjelezi.

A kisérettségi elképesztően rossz eredményéről a nyár végéig nem jelent meg hivatalos állásfoglalás, hacsak az egyik oktatási miniszterhelyettes „vigasztalónak” szánt szavait nem vesszük annak, aki kijelentette: „az általános iskolai záróvizsga eredménye csak valamivel marad el a tavalyitól”. Vagyis: az idei gyenge eredmények csupán egy kicsivel gyengébbek a tavalyi gyenge eredményeknél.

Színötösökből dömping

Mintha csak két egymástól élesen elkülönülő kérdésről beszélnénk. Míg a fenti, mesterségesen felduzzasztott „objektív” eredmények ennyire lesújtóak, addig a saját (iskolán belüli) értékelés a legmagasabb osztályzatok áradatát zúdítja az egyébként igen vérszegény teljesítményt nyújtó diákokra.  Nem hiába, a „mennyei nép” mítosza „élt, él és élni fog”, ha belehalunk is!

Az egyik niši általános iskolában például minden harmadik diák Vuk-diplomát „érdemelt ki”, bár a záróvizsgán csupán a pontszámok 70%-át szerezték meg. De annyit (legalábbis a hivatalos adatok szerint) igen. Az ország más részeiben hasonlóan ellentmondásos a helyzet, bár a teljesítés számos helyen jóval 70% alatt van.

Elhivatottságunkhoz híven a magyar nyelven is oktató iskolák portáján is körülnéztünk. Mint ismeretes, csak a gunarasi iskola 12 diákja büszkélkedhet a niši példánál jobb, 73,42%-os teljesítménnyel (közülük minden negyedik, azaz összesen 3 diák Vuk-díjas), másutt nem sikerült elérni, sőt leginkább megközelíteni sem a 70%-os eredményt. A szintén dobogós kupuszinai iskola 62,2%-os eredményéhez 10-ből 2 Vuk-diplomás diák társul. Ugyanakkor az 50% körüli eredményt felmutató iskolák sem fukarkodtak az elismerésekkel, ugyanis a kiemelt színkitűnők aránya úgy 16–19% körül mozog, nem okvetlenül a záróvizsgán mutatott teljesítménnyel összhangban. Sőt!

Van olyan iskola, ahol a záróvizsgán csak 45% körül teljesítettek, de minden ötödik tanuló büszkén lobogtathatja a (nem egészen) kiérdemelt Vuk-diplomáját.

A Nauči me (Taníts meg) civil szervezet szerint vitatható a Vuk-diplomák odaítélésének módja, mert nem minden tanár azonos kritériumok alapján ad ötös osztályzatot. Vitathatatlan, hogy sok tehetséges és okos gyermek van Szerbiában, de a Vuk-diplomák odaítélésekor potenciális problémát jelent, hogy nincsenek egyértelmű értékelési követelmények. Amit egy tanár ötösre értékel, valaki más hármasra. Az értékelési szempontok egyenetlensége egy iskolán belül és iskolák összességének szintjén egyaránt előfordulhat – magyarázzák a szervezet képviselői.

Erre jócskán rájátszik a hatályos jogszabály is, amely szerint ötös osztályzatot akkor is le lehet zárni a diáknak, ha egy tantárgyból több kettes és hármas mellett csupán egyetlen ötös osztályzata van a naplóban. Ez nemcsak a tanároknak hagy teret a „nagyvonalúságra”, hanem a szülőknek is, hogy különféle módon nyomást gyakoroljanak, hátha sikerül kicsikarni gyermeküknek a legmagasabb osztályzatot.

Ötös mindenkinek

Vagy a világ kicsi, vagy tényleg vannak általános trendek, amelyek egyebek mellett az oktatási rendszer degradálódását is eredményezik. És ez nem is országoktól függő folyamat (?).

Az alábbi példa a szomszédos (korábban testvéri, jelenleg inkább ellenségnek számító) Horvátországból való.

Az egyik zágrábi általános iskola biológia szakos tanárnője év végére minden tanulónak kitűnő osztályzatot zárt le, így az iskola 200 felsős diákjának kivétel nélkül ötöse lett biológiából.

A pedagógusok körében egyre gyakrabban vált ki egyfajta lázadást, hogy a tanulók és szülők tömegei egyre erőszakosabban követelőznek, ha gyermekük nem kitűnő osztályzatot kap. Közéjük tartozik ő is, aki a tiltakozás sajátos formáját választotta.

A jegyek lezárásakor értékelésként ugyan beírta, hogy adott esetben a diák „nem ismeri az alapfogalmakat és a szakkifejezéseket” vagy „tanári segítséggel sem sikerül reprodukálnia az oktatási tartalmat”, emiatt számos elégtelen jegy került a naplóba. Év végi osztályzatként viszont mindenki ötöst kapott.

„Nem helyeseljük, de megértjük a tanár cselekedetét. Ez az értékelési rendszer iránti elégedetlenség és csalódottság kifejezése”– nyilatkozta az igazgató.

A szakszervezet képviselője egyetért az igazgatóval abban, hogy „az osztályzatok inflációja és a szülők részéről gyakorolt nyomás nagyon megnehezíti a tanárok munkáját.”

Az elkeseredett lépés ugyanakkor erélyes tiltakozását váltott ki a szülők egy részénél. (Nem túl) meglepő módon, az érvek most is hasonlóak voltak azokhoz, amelyek egy-egy magasabb osztályzatért „vívott harc” során elhangzanak: „A gyerekem egész éven át tanult, ő megérdemli.” Viszont ugyanazt az osztályzatot kapta, mint akik a munkájukkal „nem érdemelték ki”.  Ugyanis „valamit kiérdemelni” általában (csak) a saját gyermekünk szokott.

Bár akad azért kivétel is, amikor a bizonyos határon belüli jogos elfogultság még nem kezdi aláásni a realitások talaját.

BERETKA Ferenc