Mostanában az eszkaláció és a deeszkaláció a legdivatosabb ,,magyar” szó a politikában. Esetleg csak az lehetne érdekes, ha tudnánk, hogy az olvasók/hallgatók hány százaléka érti és tudja, miről van szó. Még jobb lenne, ha magyarul is mondanák (néha), hogy terjeszkedésről, továbbterjedésről van szó. És most, amikor már vannak olyan mondatok, melyeknek 70-80 százaléka idegen szó, én mégis egy szép és igazi magyar szóra figyeltem fel, arra, hogy összekapaszkodni! Az az érzésem, hogy maga a kapaszkodás inkább negatív, mint pozitív jellegű, az összekapaszkodás azonban már kimondottan követendő cselekvés, főleg, ha összetartozást értünk alatta. Nem véletlen tehát, hogy a politikusaink is rájöttek erre – akiknek maguknak is van miért kapaszkodni. Csak tudni kell, hogy kibe vagy kivel kapaszkodnak. Én megértettem és helyeslem is a politika által javasolt összekapaszodást – csak egyelőre nem sejtem a végeredményt, hiszen ha összekapaszkodunk, mást nem is csinálunk, csak kapaszkodunk, és a kezeink foglaltak. Az is lehet azonban, hogy kapaszkodás közben jön meg az étvágy, és elszántan kiálltjuk: kapaszkodok – tehát vagyok!
Fiatalkorunkban a túlzsúfolt autóbuszokra, vonatokra, villamosokra kapaszkodtunk fel, aztán jól megkapaszkodtunk, hogy le ne essünk. Általában azok kapaszkodtak, akik lemaradtak, késve érkeztek. De az is természetes, hogy beszélgetés, beszéd vagy nyilatkozat alkalmával már nincs idő arra is gondolni, hogy némely szavak sok mindent és mást is jelenthetnek, gyakran még a hangsúlytól és a kiejtéstől függően is. Igen érdekes és divatos az a komolynak szánt kijelentés vagy megállapítás, hogy körbejárják a problémát. De nem oldják meg a körbenjárás közben. Az összekapaszkodás azonban végeredményben megszívlelendő és követendő, hiszen együtt többre vagyunk képesek. Elméletben sajnos nagyon gyakran kell kapaszkodni, főleg megkapaszkodni, szinte naponta többször is. Például amikor az árakat nézzük – valóban meg kell kapaszkodni. Ennél sokkal rokonszenvesebb, ha egy vidám és daloló társaság kapaszkodik össze egy csárdás vagy kóló erejéig, vagy amikor a kocsmából mennek haza, akkor sem árt összekapaszkodni.
A politkában azonban egészen más – és főleg komolyabb – értelme van a kapaszkodásnak, pontosabban az összekapaszkodásnak. Ez az összekapaszkodás fokozottan érvényes az itt élő nemzetiségekre, nemzeti kisebbségekre is. Sőt összekapaszkodás, összefogás nélkül nem sokra mennénk, nem sokáig maradhatnánk. A kisebbségek létszáma folyamatosan csökken minden külső beavatkozás és kényszer nélkül, és ezt csak összetartással, igazi együttélésben lehet megakadályozni vagy legalább elodázni. Tehát vegyük komolyan az összekapaszkodást. Nem árt azonban megkapaszodni sem, hiszen erre a mindenapi életben is gyakran szükség van.
A minap például leülök a tévé elé, hogy jó és tartalmas reklámokat nézzek, erre egyszerűen és váratlanul a reklámokat megszakítják egy filmmel. Ez annyira meglepett, hogy meg kellett kapaszkodnom!
NAGY Nándor
