Az ország polgárainak egy – kisebbik – része döbbenten nézte, ahogy az államelnök, valamint a kereskedelmi és a pénzügyminiszter a múlt hét közepén joghurtot és parizert eszegetett. Míg egyesek nem akartak hinni a szemüknek, és azt gondolták, hogy ilyen már tényleg sehol máshol nincs a világon, s hogy az elnök tanácsadói csúf tréfának teszik ki az ország vezető politikusait, addig mások, akik évek óta követik az eseményeket, pontosan tudták, hogy ez egy jól megszervezett akció volt, olyan, amire a nép többsége elismerően bólogat, és tán még a hüvelykujját is felemeli, hogy egy lájkot küldjön a triumvirátusnak, amely ezzel a felvétellel bizonyította, ha kell, akkor ők is a szegény ember leárazott joghurtját és párizsiját eszegetik – minden bizonnyal csak pár másodpercig, de ennyi bőven elég a hatalmat kiszolgáló média miatt évek óta megvezetett embereknek.

A politikusok folyamatosan hirdetik, hogy számukra mindenki fontos, mindenkit egyenlőnek tekintenek: így tesznek a vajdasági magyar közösség vezetői is, pedig valamennyien jól tudjuk, hogy még mindig mennek az ukázok az igazgatóknak, kit szabad, és kit nem szabad felvenni egy adott kulturális vagy oktatási intézménybe, illetve tájékoztatással foglalkozó cégbe. Nincs ez másként az élet más területén sem, amikor az egyenlőségnek se híre, se hamva. Pár napja jelent meg a hír, hogy a belgrádi Partizan Kosárlabdaklub 437 600 000 dinár (3,7 millió euró!) adótartozást fizetett be az államkasszába, és már – most tessék megkapaszkodni – „csak” hárommillió euró, vagyis 354 millió dinárnyi adót kell törlesztenie az állam felé. Míg a legtöbb gazdasági szereplő számláját azonnal blokkolják pár száz eurós tartozás miatt, addig egyeseknek megengedett, hogy több mint hatmillió eurós adótartozást halmozzanak fel…

Hogy mit lehet ezekre a dolgokra mondani? Talán azt, amit Csank János, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya válaszolt, amikor azt kérdezték tőle, mit mond majd az öltözőben a fiúknak, mert a csapata a félidőben ötgólos hátrányba került. A kackiás bajusza alól a tréner csak annyit dörmögött:

– Azt biztos nem, hogy csak így tovább!

TŐKE János