Bizakodással és várakozással indult a tanév

Tegnap becsöngettek, és másfél évig tartó felemás iskolai és otthoni oktatás után végre valamennyi diák beülhetett az iskolapadba, ki-ki a saját padtársa mellé, a saját tantermében, még ott is, ahol ezelőtt akár évtizedeken át úgynevezett szaktantermi oktatás folyt, tehát nem a tanárok, hanem diákok vándoroltak tanteremről tanteremre. Most ezt a gyakorlatot csak kivételes esetben lehet alkalmazni, hogy minél kevesebb alkalommal kelljen nagy tömegnek összetorlódnia a folyosókon. A jelenléti oktatást ugyanis csak korlátozások mellett és a járványügyi szabályok szigorú betartásával lehet visszaállítani. Szeptember elsején viszont a legtöbb diák számára csaknem szokványos módon kezdődött el az új tanév.

Ez mindenképpen jó hír, és ha némi késéssel is, de illik sikeres tanévkezdést, eredményekben, a közös munka és a kortársi együttlét örömeiben gazdag, lehetőleg váratlan fordulatoktól mentes iskolaévet kívánni diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt még akkor is, ha az oly várt és látszólag egyszerű újrakezdés felett sötét felhőként tornyosul a bizonytalanság.

Működik a szemafor 

A „közvetlen veszély” időszaka ugyanis korántsem múlt el. Ama bizonyos „szemaformodell”, amely Európa-szerte a vészhelyzet stációinak metaforájává vált, egyelőre zöldet mutat, de szeptember elsejével elkezdődött egy újfajta idegjáték. A járvány ugyanis újabb lendületet vett, és a zöld fény nagyon gyorsan villogni kezdhet. Az egészségügyi hatóságok külön mutatószámokat dolgoztak ki a „szemafor” vezérléséhez. Mindegyik önkormányzatban folyamatosan figyelik az új fertőzöttek számát és a növekedés ütemét, hogy ezek függvényében péntekenként déli 12 óráig elvileg minden szülő tudhassa, hogy hétfőn milyen színre vált a lámpa. A színváltáshoz viszont nem sok kell: százezer lakosra 150 új fertőzött az előző tizennégy nap alatt. (Óbecse községben ez a szám kb. 60, azaz napi 4, Zentán 30, azaz napi 2 ember!)

A napokban közzétett minisztériumi utasítás szerint a jelenléti oktatás minden körülmények között prioritásnak számít, olyannyira, hogy ha a sárga csoportban alkalmazott II. modell lép hatályba, a múlt évihez hasonló kombinált oktatás akkor is csak a hetedikesekre és nyolcadikosokra vonatkozik. Az ötödikesek és hatodikosok csak kivételes körülmények között, a piros zónában térhetnek át (akkor sem kötelező érvénnyel!) a kombinált modellre. Az alsósok folyamatos jelenléti oktatásban vesznek részt, főképp teljes létszámú osztályokban, 45 perces órákkal. Csak a vörös zónában térnek át nagyjából a múlt évi modellre.

Végeláthatatlan procedúra

Jelentős újdonság, hogy a változásokat nem egységes központi utasításra kell bevezetni, hanem egy-egy szűkebb terület (konkrétan: község) aktuális helyzetéhez igazodva. Ami azért jó, mert ha Szerbia egyes területein hirtelen megugrik a fertőzöttek száma, nem fog az egész ország átállni a szigorú korlátozásokra.

Ez a körülmény már augusztus legvégén fennállt, augusztus 27-én ugyanis a miniszter közölte: a sandžaki Tutin község máris piros zónában van, így ott a középiskolások távoktatásban kezdik a tanévet, további tizenöt szerbiai község pedig a sárga zónába került. De a vajdasági községek többségében is rendkívüli járványhelyzet van.

A fennen hirdetett decentralizált döntéshozatal ettől függetlenül nem lesz teljes, és meglehetősen bonyolult bürokratikus folyamat előzi meg. Csúcsán egy országos grémium áll, amely ténylegesen eldönti, melyik községben milyen modellt kell alkalmazni. Az iskolák konkrét helyzete és a „szemafor” állása alapján a helyi önkormányzat válságtörzse csupán javaslatot tehet, amelyet előtte az illetékes iskolaügyi hivatalhoz kell elküldeni, hogy az továbbítsa az országos testületnek. Ott meghozzák az egyedi döntéseket, majd a folyamat fordított irányban megismétlődik. A procedúra keddtől péntekig tart, majd a következő héten újraindul. Természetesen az iskoláknak (vélhetően hétvégén?!) ki kell dolgozni a várható új megoldásra vonatkozó operatív dokumentumokat, és haladéktalanul (értsd: hétfőn) továbbítani a helyi válságtörzsnek, hogy az kedden el tudja indítani az újabb procedúrát.  És így a végtelenségig. A szemafor pedig villog, villog. De az is lehet, hogy beragad.

Nyitott kérdések

Közben minden érintett egyik szemével nevet, a másikkal sír; örül, mert végre megkezdődött a „normálisnak” gondolt új tanév, és tanácstalan, gyanakvó, olykor elkeseredett vagy bosszús, mert az iskolai munkára vonatkozó utasítások és ajánlások – minden jó szándékuk dacára – megosztóak, sokféleképpen értelmezhetők, sőt olykor nyíltan irritálók. És kétközben hagyják az embereket, mert bár követelménynek számítanak, számos ajánlott intézkedést olykor nem lehet végrehajtani. Aggályos is, mert az ajánlás nem kötelező érvényű, így kérdés, hogy betartásukat számon lehet-e kérni bárkin is. Ugyanakkor jogos aggodalmat kelthetnek, mert sajnos akadnak bizonyítási kényszertől fűtött, kézi vezérlésre működő intézményvezetők, akik önként vagy „felsőbb” utasításra túllihegik, ne adja ég, mások ellen fordítják őket.

Az ajánlások ugyanis nyíltan különbséget tesznek a beoltott és nem beoltott tanügyesek között, előbbiek ugyanis mentesülnek az arcmaszk viselése alól, míg utóbbiak számára kötelező. Ugyanakkor az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok alapján senkit semmilyen megkülönböztetés nem érhet, ezt az oktatási törvények is kereken kimondják.

Nemkülönben aggályos, hogy a többi embertől eltérően a tanügyi dolgozó elvileg nem számít kontaktszemélynek, ha fertőzött gyermekkel kerül kapcsolatba. (És hogy ne kerülhetne, amikor akár több órán át is egy légtérben tartózkodnak, és olykor egész közel kénytelen menni hozzá.) Ugyanez érvényes visszafelé, sőt a többi tanügyes irányában is. A pedagógus tehát a munkahelyén nem fertőződhet meg és nem is fertőz, másutt viszont igen?!

Van tehát bőven nyitott kérdés. Nem kizárt, hogy akár ezek, akár más, egyelőre még ismeretlen körülmények komolyan felborítják az új tanév megnyugtatónak hitt indulását, de azért egyelőre örüljünk és főképp bizakodjunk, hiszen, bármennyire közhelynek is tűnik,  egyetlen rossz sem tarthat örökké.

BERETKA Ferenc