Etnikai távolságok: Harmadik közvélemény-kutatásunk 2. része
A Családi Kört és a Szabad Magyar Szót kiadó Sajtószabadság Alapítvány megbízásából végzett közvélemény-kutatást ismét a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely. Ezúttal az etnikai különbségeket és viszonyulásokat vizsgáltuk Vajdaságra vonatkozóan. Kutatásunk fő témája volt, hogy a vajdasági magyarok hogyan viszonyulnak a többi itt élő nemzetiség tagjaihoz. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen társadalmi és etnikai távolság van az itt élő nemzetiségek között.
Egy multikulturális társadalomban a más nemzetiségűek elfogadása olyan érték, amely a békés együttélés alapja. A kutatásunkban különböző társadalmi viszonyokat kínáltunk fel; azt vizsgáltuk, mennyire elfogadóak a vajdasági magyarok, amikor szomszédi, ismerősi, munkatársi, házastársi és közeli családtagi kapcsolatba kerülnek más nemzetiségűekkel.
A magyar nemzetiségűek leginkább a szerb nemzetiségűeket fogadnák el szomszédjuknak (95,3 százalék), majd a horvátokat (89,5 százalék), ezt követően pedig a szlovákokat (76,5 százalék). Legkevésbé a roma etnikumot fogadnák el szomszédjuknak a magyarok, ezt követi az albán nemzetiségűek, majd pedig a románok. Az elfogadók arányának összevont értéke minden nemzetiség esetében meghaladja az elutasítók arányának összevont értékét, ami azt jelenti, hogy minden nemzetiség esetében többen vannak, akik elfogadóbbak szomszédsági viszonyban, mint az elutasítók. Legnagyobb elutasítást a romák esetében találunk, velük szemben a magyarok közel 40 százaléka elutasító, míg elfogadó valamivel több mint 50 százalékuk. A férfiak nem sokkal, de minden nemzetiség esetében elfogadóbbak a szomszédsági viszonyt illetően, kivéve a roma etnikumot, ebben az esetben a férfiak elutasítóbbak a nőknél. A szomszédi viszony elfogadása esetében nincs egyértelmű kapcsolat a regionális elhelyezkedés és a korosztály változókkal, viszont az iskolai végzettség erős korrelációt mutat: minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább elfogadja a más nemzetiségű embertársait szomszédjának.
A magyar nemzetiségűek ismerősnek leginkább a szerbeket (95,3 százalék), a horvátokat (89,2 százalék) és a szlovákokat (78,2 százalék) fogadják el. Legkevésbé a román (66,6 százalék), albán (65,2 százalék) és roma (65,2 százalék) nemzetiségűeket fogadják el. Az elutasítás is ugyanezen mintát követi: leginkább elutasított nemzetiségek a roma, román és az albán. Hasonlóan az előző társadalmi viszonyhoz, a férfiak itt is minimálisan elfogadóbbak (a romákkal szemben is), illetve a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak, mint az alacsonyabb végzettségűek.
A kérdőívben a következő felkínált társadalmi viszony a munkahelyi kolléga/kolléganő volt. A munkatársi kapcsolat elfogadása egy kicsivel alacsonyabb volt minden nemzetiség esetében, mint az előbbiek. Szerb nemzetiségű kollégát a magyar nemzetiségűek 93,3 százaléka elfogadna, horvát nemzetiségűt 87,9 százaléka, szlovákot 76 százaléka. A férfiak elfogadóbbak voltak ezen társadalmi viszony esetén is minden nemzetiség esetében. Érdekes viszont, hogy a korosztálybeli különbségek megfigyelhetők: a legfiatalabbak (25 alattiak) és a legidősebbek, nyugdíjba vonulás előtt állók (56–65 közöttiek) kevésbé elfogadók a más nemzetiségű munkatársat illetőn. A 26–55 évesek és a 65 felettiek pedig elfogadóbbak a más nemzetiségű munkatárs irányába. Az iskolai végzettség itt is erős befolyásoló tényező: a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők inkább elfogadóbbak a munkatárs nemzetiségét illetőn.
A nemzetiségek közötti társadalmi és etnikai távolság egyik mutatója a vegyes házasságok aránya a házasságkötéseken belül. Ebből a szempontból Vajdaságban és azon belül a vajdasági magyarok körében is magas a vegyes házasságok aránya. Különbséget kell tennünk azonban a tömb és a szórvány között, mivel előbbiben jóval alacsonyabb a vegyes házasságok aránya, mint az utóbbiban.
A megkérdezettek 88,7 százaléka etnikailag homogén házasságból származik, míg 11,3 százaléknak a szülei nem azonos nemzetiségűek. A népszámlálási adatokból tudjuk, hogy ez az arány a teljes vajdasági magyarság körében magasabb, mint amit mi mértünk, a magyar nemzetiségűek mintegy 20-25 százaléka vegyes házasságból származik.
A vajdasági magyarok vegyes házasságot leginkább szerb nemzetiségűekkel kötnének (44,9 százalék), majd a horvát nemzetiségűek következnek (42,2 százalék), és harmadikként szlovák nemzetiségűekkel (30,4 százalék). Román nemzetiség esetében 23,4 százalék az elfogadók aránya, albánok esetében 12,1 százalék, és legalacsonyabb az arány a roma etnikum esetében, 10,8 százalék. A szerb nemzetiségűek esetében a legkisebb az elutasítók aránya, 43,9 százalék, míg legnagyobb a romák esetében, közel 80 százalék.
A fenti értékek jelzik, hogy a magyar nemzetségűekben erős a homogén házasságkötési hajlam. Ez meg is mutatkozik a tényleges vegyes házasságok számát és arányát illetően, ami a vajdasági magyarok körében 27 százalék körül mozog. Egyébként erős differenciáltságot mutatva a tömb (10 százalék körül) és a szórvány (50 százalék felett) között. A kutatásban részt vevő férfiak valamivel nyitottabbak voltak a vegyes házasságra lépéssel kapcsolatban, ami meglepő eredmény, mivel a valóságban a házassági statisztikák szerint a nők inkább kötnek vegyes házasságot. Ha korosztályonként vizsgáljuk meg ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy minél idősebb a megkérdezett, annál inkább elutasító a vegyes házassággal kapcsolatban, kivéve a 46–55 éves korosztályt, mivel ők szinte annyira nyitottak, mint a legfiatalabb generációk. Nem meglepő, hogy ebben a kérdésben is az iskola végzettségnek jelentős hatása van: minden nemzetiség esetében a magasabb iskolai végzettségűek nyitottabbak a más nemzetiségű házastárs választásában.
A legutolsó felkínált viszony az volt, hogy más nemzetiségű személy partneri/házastársi viszonyban legyen a megkérdezett szűkebb családjának tagjával. Valamivel elfogadóbbak a vajdasági magyarok ebben a kérdésben, mint amikor saját házaspár nemzetiségére kérdeztünk rá.
A sorrend itt is a fentebbi felsorolt viszonyoknál tapasztaltakhoz igazodik: szerb (60,8 százalék), horvát (55,8 százalék), szlovák (42,4 százalék), román (33,7 százalék), albán (19,8 százalék) és legvégül roma (18,1 százalék). Az elutasítás mértéke a szerb nemzetiségűek esetében a legkisebb (26,2 százalék), legnagyobb pedig a romák esetében (68,5 százalék). A férfiak nyitottabbak a szűkebb családtagjuk házastársának nemzetisége iránt. A legfiatalabbak kicsivel elutasítóbbak a szerb nemzetiségűek irányában ebben a társadalmi viszonyban, viszont a romák irányába pedig nyitottabbak az átlagnál. Az iskolai végzettség itt is meghatározó: magasabb iskolai végzettség elfogadóbb, nyitottabb attitűdöt feltételez.
A következő részben a közéleti tevékenységet és az oktatási kérdéseket vizsgáljuk a nemzetiségek szempontjából.
