Alig alkalmazták az Egészségügyi Világszervezet előírásait a szerbiai szülészeteken
Szerbiában alig alkalmazták az Egészségügyi Világszervezet előírásait, amelyek a kismamák és az újszülöttek ellátására vonatkoznak – derül ki a Szülés a járvány idején elnevezésű kutatásból.
Az eredmények értelmében a nők 68,2 százalékának nem engedélyezték a szabad mozgást a vajúdás alatt, 46,2 százalékuk nem kapott fájdalomcsillapítást, még akkor sem, ha kért. A kutatás azt is megállapította, hogy a nők többségének nem tették lehetővé azokat az alapvető jogokat, amelyek a szabad mozgásra, a fájdalomcsillapításra, az aranyóra megvalósulására, a szoptatásra vonatkoznak, ahogyan nem tájékoztatták őket az alkalmazott eszközökről sem. A járvány kihívást jelentett az egészségügyi rendszerre általában, de a szülészeti ellátás minőségére különösen kihatott.
A kutatást a nagynevű Lancet folyóirat végezte. Az elemzésből az is kiderül, hogy nemcsak Szerbiában, hanem az Európai Unió országaiban is rosszabbodott a helyzet, több volt az indokolatlan császármetszés, és más orvosi, illetve személyzeti beavatkozás. A kutatás egy nagy projektum része, amelynek célja, hogy Európa-szerte javítson az ellátás körülményein.
A szerbiai kórházakban a várandósok a nem megfelelő körülményekre is panaszkodtak. Hetven százalékuk mondta azt, hogy nincs megfelelő vajúdószoba, 72 százalékuk pedig a kórházi szobát sem tartotta megfelelőnek. A nők egy része arra is panaszkodott, hogy nem volt elérhető közelségben mosdó, ahol szappannal kezet lehetett volna mosni. A szerbiai nők fele úgy ítélte meg, hogy a mosdók és toalettek nem voltak elég tiszták, míg a luxembourgi nők mindössze 1 százaléka vélekedett úgy, hogy az ottani kórházak mellékhelyiségei nem elég tiszták.
Szerbiában egyébként sem volt megfelelő a szülészeti ellátás, általános vélekedés volt ugyanis egy 2015-ben végzett kutatás szerint, hogy a kórházak nem kismama- és kisbababarátok.
Mi a helyzet Vajdaságban?
Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élték meg a szülésüket a járvány kitörése óta a vajdasági kórházakban szült kismamák. Nagyon sokan mesélték el történetüket, néhányuk tapasztalatát megosztjuk most olvasóinkkal.
- N. – Szabadkai Közkórház
– 13 hónapja szültem Szabadkán. Különösebb panaszom nincs. Viszont semmilyen támogatásban nem részesülnek a kismamák, és még az ételellátás is borzalmas. A portás felhozza az osztályra a csomagot, amit a hozzátartozók küldenek, amikor jut rá ideje. Az, hogy az apuka nem láthatja a gyermekét, szintén nagyon rossz.
- V. – Zentai Közkórház
– Tavaly március végén szültem a zentai kórházban. A harmadik gyermekem született, viszont a kiírt dátum előtt érkezett. A Covid-helyzetre való tekintettel tudtam, mi az eljárás, nincs mászkálás, látogatás. Amikor beértünk a kórházba, rögtön megcsinálták a Covid-tesztet és egyéb gyors vérvizsgálatokat, amelyekre még nem sikerült eljutnom. Mikor rendben volt minden, felmentünk az osztályra, majd elkaptam az ágyamat az egyik hatágyas szobában. Nem sok időm maradt a tollászkodásra és a barátkozásra, mert úgy mentem be, hogy elfolyt a magzatvíz. Kipakoltam a csomagom egy részét, átöltöztem, és felkészültem a kisfiam üdvözlésére. Gyorsan történtek az események, a szülésznők, a nővérek mind nagyon kedvesen, segítőkészen végezték a munkájukat. Segítettek, irányítottak. Hiába, a két nagyobb gyerkőc megszületése már homályos emlék. Régen sem volt panaszom a dolgozókra, most sincs. Örülök neki, hogy itt szülhettem, biztonságban tudhattam magam és a gyermekem. Végig velem volt a szobában, hétfői nap késő délután született, és csütörtökön már mehettünk is haza. A tusolás kicsit nehézkesen ment, mert nem nagyon volt meleg víz, ezt leszámítva úgy gondoltam, lehetne rosszabb is. A szobában 4-en voltunk, a nővérek aranyosak voltak, a portán hagyott csomagokat bejuttatták nekünk. Köszönök mindent nekik!
- T. – topolyai szülészet
Az első gyerekemet itt, Topolyán szültem, 2016-ban, mivel akkor nagyon meg voltam elégedve a topolyai szülészettel, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, nem volt kérdés, hogy hova is megyek, ha eljön a nagy nap. 2020. december 18-án hajnalban megindult a szülés. Amikor beértem a kórházba, nagyon kedvesek voltak. Megcsinálták a Covid-tesztet, negatív lett. Minden rendben volt, amíg nem jött a váltás. Papírt töltöttünk ki, megkérdezték, hogy volt-e a családban valaki koronás, és mondtam, hogy sajnos voltak rokonaim, akik karanténba voltak. Onnantól kezdve engem is pozitívnak nyilvánítottak, mert azt mondták, ha valakivel kapcsolatba kerültem, akkor napok kérdése, és én is az leszek. Rögtön átraktak az elkülönítőbe, és rám se néztek. A szülés után sem. Nehéz szülés volt, és nem jöttek be segíteni, alig bírtam felkelni. Azt mondták, ki se jöjjek onnan. Csak 24 órát voltam bent. Másnap már hazaküldtek. A babát sem rendezték, nekem kellett felöltöztetnem és lecipelnem az emeletről, mert a nővér a hordozót sem volt hajlandó megfogni.
- N. – Szabadkai Közkórház
– Szülés után rám rakták a kicsit 30 percre, a papírra meg azt írták, hogy 2 órát a hasamon volt, pedig elvettek a kicsit, és csak reggel 6 órakor kaptam vissza, váltás előtt. Nincs jó tapasztalatom. Persze a maszknak rajtam kellett lennie, egyáltalán nem kaptam levegőt. Végül el is vették a kisfiamat, mert magas volt a bilirubinszintje. Ott hagytak egyedül, hogy sírjak a gyerekem nélkül. Embertelen.
- B. – újvidéki kórház
– 2020 áprilisában bevezették, hogy a járványhelyzet miatt az, aki állami helyen dolgozik, magánklinikán nem bír. Egy éjszaka nagyon fájt a lányom mozgása. Elmentem egy dokihoz, mivel a sajátomhoz nem tudtam, csak telefonon értékeztünk. Ő azt mondta, nem lesz itt koraszülés… Rá egy hétre reggel, ahogy felkeltem, elöntött a magzatvíz. A terhesség 31. hete volt. A kórházban a portással veszekedtünk, hogy engedjen be. Először adminisztráció volt, hogy merre jártam, voltam-e koronás, stb. Csak ezután mehettem a nőgyógyászatra. Vagyis egyedül sétáltattak a kórházban szivárgó magzatvízzel. Az osztályon is egy csomó adminisztráció várt, végül 1 óra múlva jobbnak látták, ha elküldenek Újvidékre. Szerintem az egy más világ, főleg Szabadkához képest. Mindenki kedves volt, segítőkész. A kórház tiszta, az étel is finom. Külön figyeltek rá, hogy terhességi cukorbetegségem volt. Végül 5 nap után császározni kellett. A császár nekem jó élmény volt. Mindent végig mondtak, hogy mi történik, hol tartunk. Megmutatták a lányomat. Itt kezdődik a nehezebb rész. Először csak képen láttam, a doktornő jött, hogy közölje, teljesen jól van. Elkérte a telefonom, hogy képet készítsenek róla. A járvány miatt nem lehetett felvenni az intenzívre. Újvidéken azok a babák, akik stabilak, átkerülnek a gyermekkórházba, így ment a lányom is. Nekünk szerencsénk volt. Mivel nála csak a súly volt a gond, a nővérke lehozta nekem pár percre, a kezembe adta. Aztán ő ment a másik kórházba, én haza… Mivel a korona miatt nem lehetett utánamenni… Napi egy alkalommal lehetett őket hívni, érdeklődni a hogylétéről. Így telt el 3 hét, mire elérte a 2 kg-t, és hazahozhattuk.
TÓMÓ Margaréta
