– Végre vége! – kiálthatott fel kedden nagy megkönnyebbüléssel az összes diák, tanár és szülő. Befejeződött az utóbbi évtizedek legzűrösebb tanéve. Akik még emlékeznek rá, tanúsíthatják, hogy bár a kilencvenes évek háborús kalandozásainak kora és a NATO-bombázások alatti háborús helyzet is megannyi gondot okozott az oktatásban, ám annyi megpróbáltatással egyik időszak sem járt, mint a másfél évnyi járványválság. Jó lenne hinni, hogy végképp mögöttünk tudhatjuk.

Még maga Branko Ružić tanügyminiszter is beismerte, „alig várták, hogy ennek vége legyen”, bár véleménye szerint „nem lehet azt mondani, hogy az egész tanév elveszett… és a hiányosságok sem olyan súlyosak, ahogy egyesek be akarják mutatni”.

Magunk ugyan folyamatosan árnyalni igyekeztünk a hurráoptimizmussal jócskán átitatott hivatalos álláspontokat, be kell azonban látnunk, hogy az adott körülmények között nem nagyon lehetett jó döntéseket hozni. A járvány adataiból és az adatok kommunikálásából ugyanis az következhetett, hogy mindegyik megoldási lehetőség valaki számára komoly kockázattal járhat. És gyerekek esetében ki merné ezt vállalni?

Teljességgel tehát nem veszett el a most lecsengett tanév, ellenben majd a következő időszak fogja megmutatni, mekkora valós veszteséggel járt, és abból mennyit és milyen mértékben lehet pótolni. És ez korántsem csak az oktatásra vonatkozik.

Vizsgabohózat

Amikor e sorokat olvassák, javában zajlik az általános iskolai záróvizsga. Sőt, már azt is megtapasztalhatták a diákok, mennyire igaz, amit hetekkel korábban szintén a miniszter jelentett be, hogy az idén „könnyebb lesz a kisérettségi vizsga”. Persze csak a diákok számára, mert a tanárok közösségi csoportjaiban elég ingerült bejegyzéseket lehetett olvasni egyebek mellett a vizsgafolyamatban részt vevő (ügyeletes, értékelő stb.) tanárok előzetes „felkészítése”, online tesztelése és a nyilvános miniszteri fenyegetések miatt is, bár állítólag minderre a „rendszer tesztelése” miatt volt szükség.

Ugyan most sem maradt ki az öt tantárgyra kiterjedő kombinált feladatsor, a kérdések jelentős hányadára „karikázós” módszerrel kell válaszolni, amit találgatással vagy a nálunk oly népszerű fogadóirodák tippelős módszerével is meg lehet tenni. Ha a vizsgázónak halvány emléke is maradt a tanultakról, esetleg veszi a fáradságot némi latolgatásra, az esélyei növekednek. A tesztlapok értékelése viszont „megbízható” lesz, a karikázás után számítógép számolja össze a találatokat, és úgy, mint a lottósorsolásnál, akár a tévé is folyamatosan közvetíthetné, hányadán állunk. No, nem a nyereményekkel, csupán a jó megoldásokkal.

A komoly vizsgaként tálalt, de voltaképpen évek óta országos bohózatként zajló tevékenység tehát újabb modern elemekkel bővült, és lassan akár valóságshow-vá minősülhetne át. Úgy legalább népszerű lenne.

Ha ebben a témakörben egyáltalán komolyra lehet fordítani a szót, a felügyelő tanárok legnagyobb gondja, azt hiszem, most az, hogy a karikázásos válaszadással csitt-csatt elkészülő süvölvényeket hogyan tudják 45 percen át bent tartani a teremben, a vizsgarend szerint ugyanis ennél korábban senki nem hagyhatja el a helyszínt.

Ami viszont kétségkívül kedvező fordulat, hogy a járványügyi korlátozások miatt a tesztelés a tornatermekből és zsibongókból visszaköltözött a tantermekbe. ami azért jó, mert a tantermekben (jobb helyeken) már jó ideje van klímaberendezés, vagy ha nincs is, hűvös oldali, árnyékos helyiségeket lehet választani, míg a rosszul szellőző tornatermek egy részében akár 30 fokban kellett tesztet írni.

Bankett, kirándulás, erdei iskola

A járvány okozta korlátozások szinte minden lépésünkre, akár életre szóló eseményekre is rányomták bélyegüket. Iskoláskorban egy-egy osztálykirándulás, erdei iskola, de a középiskolai tanulmányokat lezáró érettségi bankett is ilyen.

A válságtörzs végre döntött: engedélyezte a végzős középiskolásoknak, hogy – ha megkésve is – felvegyék szép ruháikat, és elénekeljék a Gaudeamust, az öröm és ujjongás, az ifjúság és a tavasz dalát – ahogy tették évszázadokon át, és reméljük, teszik még sokáig.

Ezenkívül (bizonyára őszre) végre meg lehet tartani a múlt évben eltervezett, sőt, sok helyen részletekben be is fizetett osztálykirándulásokat, erdei (természeti) iskolákat is, ha ugyan addig a szolgáltatók és az utazási irodák ki nem találnak valamit, hogy ne kelljen teljesíteni a szerintük „vis maior” miatt meghiúsult szerződéseket. Mert ha feloldják a tilalmat, hirtelen megugrik az érdeklődés az új kirándulások iránt is. Csúcsidőben, fokozott érdeklődésnél pedig igencsak korlátozottak a szállító és egyéb kapacitások. Ezt minden érintett nagyon jól tudja.

A minisztérium ugyan 60-ról 50 százalékra csökkentette a kirándulások megtartásának létszámkorlátját, és vállalta az „ellenőrzési mechanizmus” szerepét (vélhetően csupán a hatáskörébe tartozó iskolák irányában!), de sokat sejtetően azt ajánlja, hogy a kirándulásoknál „előnyben kell részesíteni az általános iskola negyedik és nyolcadik osztályát, valamint a középiskola végzős osztályait”.

Gyári beállításon

Természetesen már a vakáció elején jó lenne tudni, mi vár ránk szeptember elsejétől.

Ami az oktatási rendszert illeti, kész azonnal visszatérni a gyári beállításokhoz, de lényegében sokkal fontosabb, hogy biztosítsuk ennek a rendszernek az alkalmazkodóképességét, mondta ezzel kapcsolatban a miniszter.

Nagy kérdés persze, melyek azok a „gyári beállítások”, amelyekhez nyugodt lélekkel vissza lehetne térni, hogy az évtizede „buherált” rendszer újból megbízhatóan működhessen. A másik pedig, hogy mihez tudjon alkalmazkodni. Mert ha a közelmúltban kreált körülmények és feltételek szolgálnak igazodási pontként (akár járvány nélkül is), akkor a további működés iránt komoly aggályaink lehetnek.

– Végre vége! – kiálthatott fel kedden nagy megkönnyebbüléssel az összes diák, tanár és szülő. Befejeződött az utóbbi évtizedek legzűrösebb tanéve. Akik még emlékeznek rá, tanúsíthatják, hogy bár a kilencvenes évek háborús kalandozásainak kora és a NATO-bombázások alatti háborús helyzet is megannyi gondot okozott az oktatásban, ám annyi megpróbáltatással egyik időszak sem járt, mint a másfél évnyi járványválság. Jó lenne hinni, hogy végképp mögöttünk tudhatjuk.

Még maga Branko Ružić tanügyminiszter is beismerte, „alig várták, hogy ennek vége legyen”, bár véleménye szerint „nem lehet azt mondani, hogy az egész tanév elveszett… és a hiányosságok sem olyan súlyosak, ahogy egyesek be akarják mutatni”.

Magunk ugyan folyamatosan árnyalni igyekeztünk a hurráoptimizmussal jócskán átitatott hivatalos álláspontokat, be kell azonban látnunk, hogy az adott körülmények között nem nagyon lehetett jó döntéseket hozni. A járvány adataiból és az adatok kommunikálásából ugyanis az következhetett, hogy mindegyik megoldási lehetőség valaki számára komoly kockázattal járhat. És gyerekek esetében ki merné ezt vállalni?

Teljességgel tehát nem veszett el a most lecsengett tanév, ellenben majd a következő időszak fogja megmutatni, mekkora valós veszteséggel járt, és abból mennyit és milyen mértékben lehet pótolni. És ez korántsem csak az oktatásra vonatkozik.

Vizsgabohózat

Amikor e sorokat olvassák, javában zajlik az általános iskolai záróvizsga. Sőt, már azt is megtapasztalhatták a diákok, mennyire igaz, amit hetekkel korábban szintén a miniszter jelentett be, hogy az idén „könnyebb lesz a kisérettségi vizsga”. Persze csak a diákok számára, mert a tanárok közösségi csoportjaiban elég ingerült bejegyzéseket lehetett olvasni egyebek mellett a vizsgafolyamatban részt vevő (ügyeletes, értékelő stb.) tanárok előzetes „felkészítése”, online tesztelése és a nyilvános miniszteri fenyegetések miatt is, bár állítólag minderre a „rendszer tesztelése” miatt volt szükség.

Ugyan most sem maradt ki az öt tantárgyra kiterjedő kombinált feladatsor, a kérdések jelentős hányadára „karikázós” módszerrel kell válaszolni, amit találgatással vagy a nálunk oly népszerű fogadóirodák tippelős módszerével is meg lehet tenni. Ha a vizsgázónak halvány emléke is maradt a tanultakról, esetleg veszi a fáradságot némi latolgatásra, az esélyei növekednek. A tesztlapok értékelése viszont „megbízható” lesz, a karikázás után számítógép számolja össze a találatokat, és úgy, mint a lottósorsolásnál, akár a tévé is folyamatosan közvetíthetné, hányadán állunk. No, nem a nyereményekkel, csupán a jó megoldásokkal.

A komoly vizsgaként tálalt, de voltaképpen évek óta országos bohózatként zajló tevékenység tehát újabb modern elemekkel bővült, és lassan akár valóságshow-vá minősülhetne át. Úgy legalább népszerű lenne.

Ha ebben a témakörben egyáltalán komolyra lehet fordítani a szót, a felügyelő tanárok legnagyobb gondja, azt hiszem, most az, hogy a karikázásos válaszadással csitt-csatt elkészülő süvölvényeket hogyan tudják 45 percen át bent tartani a teremben, a vizsgarend szerint ugyanis ennél korábban senki nem hagyhatja el a helyszínt.

Ami viszont kétségkívül kedvező fordulat, hogy a járványügyi korlátozások miatt a tesztelés a tornatermekből és zsibongókból visszaköltözött a tantermekbe. ami azért jó, mert a tantermekben (jobb helyeken) már jó ideje van klímaberendezés, vagy ha nincs is, hűvös oldali, árnyékos helyiségeket lehet választani, míg a rosszul szellőző tornatermek egy részében akár 30 fokban kellett tesztet írni.

@kc = Bankett, kirándulás, erdei iskola

A járvány okozta korlátozások szinte minden lépésünkre, akár életre szóló eseményekre is rányomták bélyegüket. Iskoláskorban egy-egy osztálykirándulás, erdei iskola, de a középiskolai tanulmányokat lezáró érettségi bankett is ilyen.

A válságtörzs végre döntött: engedélyezte a végzős középiskolásoknak, hogy – ha megkésve is – felvegyék szép ruháikat, és elénekeljék a Gaudeamust, az öröm és ujjongás, az ifjúság és a tavasz dalát – ahogy tették évszázadokon át, és reméljük, teszik még sokáig.

Ezenkívül (bizonyára őszre) végre meg lehet tartani a múlt évben eltervezett, sőt, sok helyen részletekben be is fizetett osztálykirándulásokat, erdei (természeti) iskolákat is, ha ugyan addig a szolgáltatók és az utazási irodák ki nem találnak valamit, hogy ne kelljen teljesíteni a szerintük „vis maior” miatt meghiúsult szerződéseket. Mert ha feloldják a tilalmat, hirtelen megugrik az érdeklődés az új kirándulások iránt is. Csúcsidőben, fokozott érdeklődésnél pedig igencsak korlátozottak a szállító és egyéb kapacitások. Ezt minden érintett nagyon jól tudja.

A minisztérium ugyan 60-ról 50 százalékra csökkentette a kirándulások megtartásának létszámkorlátját, és vállalta az „ellenőrzési mechanizmus” szerepét (vélhetően csupán a hatáskörébe tartozó iskolák irányában!), de sokat sejtetően azt ajánlja, hogy a kirándulásoknál „előnyben kell részesíteni az általános iskola negyedik és nyolcadik osztályát, valamint a középiskola végzős osztályait”.

@kc = Gyári beállításon

Természetesen már a vakáció elején jó lenne tudni, mi vár ránk szeptember elsejétől.

Ami az oktatási rendszert illeti, kész azonnal visszatérni a gyári beállításokhoz, de lényegében sokkal fontosabb, hogy biztosítsuk ennek a rendszernek az alkalmazkodóképességét, mondta ezzel kapcsolatban a miniszter.

Nagy kérdés persze, melyek azok a „gyári beállítások”, amelyekhez nyugodt lélekkel vissza lehetne térni, hogy az évtizede „buherált” rendszer újból megbízhatóan működhessen. A másik pedig, hogy mihez tudjon alkalmazkodni. Mert ha a közelmúltban kreált körülmények és feltételek szolgálnak igazodási pontként (akár járvány nélkül is), akkor a további működés iránt komoly aggályaink lehetnek.

BERETKA Ferenc