A ballagás és a kellékei

Május a ballagások hónapja, a ballagás pedig életre szóló élmény az ember számára. Sokan még a házassági évfordulónál is nagyobb várakozással és nosztalgiával készülnek egy-egy 10, 20, 25, 40, 50 –adja meg az ég minél többünknek –, netán 60 éves érettségi találkozóra. Nemcsak azért, mert az ifjúkor kedves emlékei elevenednek meg ilyenkor, és még a hajdanvolt „húzós” történetek is az emlékezet szűrőjén át törnek fel újra megszépülve, hanem azért is, mert az iskolai közösség átmenetisége és ellentmondásai ellenére véd- és dacszövetségként marad meg bennünk.

A ballagásnak van olyan tárgyi kelléke, amely egy adott pontban kimenti és megőrzi az élet egy szeletkéjét a múlandóságtól, ez pedig az érettségi tabló, amely a végzősök számára – és itt most nemcsak a középiskolásokra, hanem a nyolcadikosokra is gondolok, hiszen errefelé ők is készítenek fotóalbumot és tablót – a záró tanév talán legfontosabb eseménysorozata. Sok kamasz számára ez az első alkalom, hogy (komolynak vehető) műtermi fotózáson vehet részt, és talán ennél is fontosabb, hogy a tablót közszemlére szokták tenni.

Így minden generáció a lehetőségekhez mérten igyekszik a tablójával magára is vonni a nyilvánosság figyelmét.

A nyolcadikosoknál általában örökös vita tárgyát képezi, hogy milyen „egyenviseletben” készüljön a tablókép, az eltérő testméretektől függően az adott blúz, ing, zakó melyik diákon hogyan fog mutatni, ki mennyire „turbózza fel” a make upot stb. Ebből számtalan komoly konfliktus keletkezik, s bármennyire bizarrnak is tűnik, ekkor kezdődik meg a kiskamasz közösségének eróziója. Ez a tanév második harmadára esik, és következményei sajnos az év végi eredményeken olykor tetten érhetők.

Érettségizőknél – ha hagyománytisztelő intézménybe járnak – magától értetődőnek tűnik az ünnepélyes elegancia. Bár az utóbbi időben itt, Vajdaságban gyakran látni ellenkező példát, a „hétköznapi” öltözék akkor sem tablóra való. Tanártól meg végképp.

A tabló dizájnja a másik olyan kérdés, amely tág teret kínál a kreativitásnak, és kiválóan kifejezi az adott diákközösség arculatát, de akár vakvágányra is tudja terelni a legjobb ötletet is.

Tablóbotrányok

A főcím két kulcsszava egyből összenőtt, miután két magyarországi középiskolában sajátos módját választották az érettségi tabló megkomponálásának. Sorrendben az első egy pécsi iskolában készült, de a voltaképpeni „botrányt” egy kiválónak tartott veszprémi gimnázium végzős osztályainak egyike váltotta ki.

Az első ránézésre esztétikus, jó elrendezésű, vizuális összhatásában is kifogástalannak mondható tablón 29 helyes és elegáns fiatal fotója sorakozik. A leányok – vélhetően az iskolai egyenruha részét képező – matrózgalléros fehér blúzban, a fiúk sötét öltönyben, fehér ingben, a lányok gallérjával harmonizáló nyakkendőben feszítenek. Jobb oldalon látható az osztálykép, az első sorban nyolc leány és az osztályfőnök ül illően keresztbe rakott lábakkal, mögöttük sorakoznak a többiek. A szokásokhoz híven helyet kapott a tablón a teljes tanári kar is az igazgatóval az élen. Ők valamivel kisebb méretű fotókon a tanulók képei alatt sorakoznak glédában.

Mindaddig nem is volt semmi gond a tabló körül, míg valamelyik éles szemű (és a világhálón kellően tájékozott) sajtósban nem villant a felismerés: ez a tabló kísértetiesen emlékeztet egy kőkemény pornóoldalra!

Mint kiderült, nem is tévedett: a tabló grafikai hátterét – vélhetően maguk a diákok tudatosan és a párját ritkító ötletesség magabiztos tudatában – lekoppintották a PornHub néven elhíresült, felnőtteknek szánt weboldalról. Attól eltekintve, hogy valamilyen szinten szerzői jogot sértettek, a voltaképpeni gondot más okozta: a csinos és elegáns maturánsok fotói az eredeti pornósztárok képei helyén sorakoznak. A tanári kar tagjaié nemkülönben, abban a sorban, ahol a „Még több…” felirat olvasható.

„Szégyen arra, aki rosszra gondol?”

Innentől felgyorsultak az események. A sajtóban futótűzként terjedt el a különleges tabló és a hozzá kötődő megannyi asszociáció híre, és média szereplői egymás elől igyekeztek elkapkodni a korántsem „mindennapi” tabló képét, mígnem az intézmény vezetője lépett. Mindenhonnan letiltotta és elkobozta a tablót, valamint közleményt adott ki, amely szerint: az iskola „tantestülete nem járul hozzá a tablókép nyilvánosságához, mivel az súlyosan sérti a közerkölcsöt, az iskola jó hírét, etikai normáit, valamint a tablón szereplők személyiségi jogait”.

A döntés nem aratott osztatlan sikert, bár senki nem vitatja, hogy az intézmény hírnevének nem tesz jót, ha egy pornóoldal kapcsán jut valakinek eszébe, sem azt, hogy senki, még a tanárok fényképe sem kerülhet ilyen helyre a tudtuk és beleegyezésük nélkül.

A tabló (egyelőre) nem kerülhet a nyilvánosság elé, pedig rengetegen szeretnék látni. Ráadásul a szülők is tiltakoznak, mert az iskolában állítólag látták, és jóhiszeműen rábólintottak, ők pedig kifizették a tabló kidolgozását.

De vajon elvárható lett volna-e, hogy egy középkorú osztályfőnöknő felismerje az inkriminált oldalról lemásolt mintát? Vagy a szülők egyike-másika? És erősíti-e a kölcsönös bizalmat a tanulók döntése, amely egyedi és „ciki”? De bármilyen „jópofa” is a végeredmény, annak  megítélését a hozzá köthető asszociációk jócskán befolyásolják. Hacsak nem valljuk mindannyian III. Edward angol király álláspontját, ami mai napig a Térdszalag-rend jelmondata: „Szégyen arra, aki rosszra gondol.”

BERETKA Ferenc