Egyáltalán nem volt eseménytelen az előző hét Észak-Vajdaságban, hiszen Szabadkán, Zentán, Adán és Csókán is szerveztek tiltakozó megmozdulást, amelyeknek a célja az volt, hogy az emberek kiálljanak az egyetemisták mellett, és támogassák őket a követeléseikben egészen addig, míg annak valamennyi pontját nem teljesíti a hatalom.

Csókán Mina Delić újságíró szólt az egybegyűltekhez, aki elmondta, nem fogja feltüzelni a közönséget hangzatos kijelentésekkel, hanem az emberiességről szeretne pár szót szólni, mert számára döbbenetes volt a keddi tüntetés a Zentai Alapfokú Bíróság előtt, amikor a Szerb Haladó Párt által odarendelt emberek azt sem tudták, miért vannak ott, mi ellen tüntetnek.

– Ők a mi szomszédjaink, mellettünk ülnek a kávézóban, együtt jártunk velük iskolába. És ők most egy nehéz helyzetbe kerültek, elveszítették a hangjukat, félnek, és kapucnit tesznek a fejükre. Ezek az emberek a mi kollégáink, ismerőseink, barátaink, és akkor is azok lesznek, amikor más lesz hatalmon. Ha mi most kövekkel, szavakkal dobáljuk egymást, mi lesz majd azon a napon, amikor más hatalom lesz? Arra kérem azokat, akik félnek, hogy jöjjenek ki a félelem árnyékából, mi biztosítjuk a támogatásunkról és megvédjük őket, erőt kell vennünk magunkon, kezet kell nyújtanunk, nekik szükségük van segítségre. Adjuk meg nekik ezt a segítséget, legyünk emberek – mondta Mina Delić, akinek a beszéde után a tiltakozók Đorđe Balašević Živeti slobodno című dalára egy nagy kört írtak le a település központjában, miközben sípoltak, fütyültek, doboltak, és többször is kiabálták a pumpáld, pumpáld rigmusokat.

Zentán Viktor Lučić, a Mojo Club korábbi tulajdonosa szólt nagyon röviden, aki elmondta, hogy nem annyian gondolják úgy, hogy a dolgok nem jó felé mennek, amennyien ma megjelentek a megmozduláson, hanem sokkal többen, de az emberek félnek, aggódnak a munkahelyükért. Lučić arra kérte az embereket, hogy mondják meg azoknak, akik így gondolkodnak, hogy a munkahelyüket elveszíthetik, de a becsületükkel ezt csak egyszer tehetik meg, azt csak egyszer lehet az életben elveszíteni.

Minden eddiginél tömegesebb tüntetés volt pénteken délután Óbecsén: az Óbecse ébred nevű gimnazista csoport meghívására csütörtökön Nagybecskerekről, Szenttamásról, Verbászról, Zomborból gyalog érkeztek meg a középiskolások, akiket tűzijátékkal vártak be az óbecseiek. A mintegy 300 vendég a sportközpontban töltötte az éjszakát. A motorosok és traktorok vezette menet végigsétált a város három hosszú utcáján: az Újvidéki, a Zöldfás és a Fő utcán, útközben csatlakoztak hozzájuk a helyiek, vagy síppal, tapssal köszöntötték őket az út mellől.

A város főterén az óbecsei és nagybecskereki tanárokból álló alkalmi kórus a szerb himnusz után több dalt is előadott, felszólaltak a diákok képviselői, beszédet pedig Börcsök Margarita, az óbecsei Zdravko Gložanski Általános Iskola pszichológusa mondott szerb és magyar nyelven.

– Soha nem találunk igazságot egy olyan országban, ahol bűnözők alkotnak meg minden szabályt. Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit tiltakozás nélkül elfogadunk. A törvényeket megszegő hatalommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog! Lefoglaltak bennünket az alapvető szükségletek megszerzésével, és megfeledkeztünk a szabadságról, amit szépen lassan elveszítettünk. Az ember, így a magyar is hallgat, mert fél, hogy elveszít mindent, miközben mindent elveszít, mert hallgat. Ha a nép észhez tér, akkor vége ennek az embertelen rendszernek, ha nem tér észhez, akkor vége a népnek. Ennyi. Vannak köztünk olyanok, akik feladták, akik magukat eladták, és vagyunk mi, akik sosem fogunk többé hallgatni! Petőfivel ihletve: Legyünk tölgyfák, melyeket a fergeteg ki képes dönteni, de méltóságos derekát meg nem görbítheti! Mi elmozdultunk, kimozdultunk, megmozdultunk, most mindenkin a sor! – üzente magyarul a pedagógusok nevében Börcsök Margarita.

A szokásos tizenöt perc helyett tizenhét perces csenddel emlékeztek pénteken Szabadkán a Đuro Đaković utca lezárásával az újvidéki áldozatok előtt, az egyetemi hallgatók javaslatára a kisboszniai tragikus közlekedési baleset két áldozatának emléke előtt is. A közlekedési balesetben egy édesanya és 18 éves lánya vesztette életét. A balesetet okozó sofőr súlyosan ittas volt.

A tüntetés középpontjában, legalábbis a vajdasági magyar egyetemi hallgatók és a vajdasági magyarok számára mindenképp a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatói álltak. Míg néhány héttel ezelőtt arról írtunk, hogy egyetlenegy diák jár következetesen a tüntetésekre MTTK-s felirattal, a mai megmozduláson már nagy transzparenssel álltak: MTTK loading, vagyis töltés alatt felirattal, összesen heten.

A csendet követően Általános sztrájk felirattal az élen a tüntetők a város főterére mentek, ahol Monika Poljvaš szerb nyelv és irodalom tanár tartott nyílt órát. Beszédében kiemelte, hogy azok a csodálatos kifejezések, mint amilyen a tisztesség, büszkeség, hazaszeretet, együttérzés, szeretet, amelyeknek a jelentését az elmúlt évtizedekben akarattal bepiszkolták, jelentésüket talán elveszítették, vagy csak a jelentőségük veszett el.

„Elvehetik a fizetésünket, mi nem adjuk fel. A legfontosabb kifejezés, amire most szükségünk van, a kitartás. Hónapok óta küzdünk egy jobb életért, egy jobb Szerbiáért. Nem tudhatjuk, hogy meddig fog tartani a harcunk, nem fogjuk feladni, míg a követeléseinket nem teljesítik”, üzente a tanárnő.

Topolyára szombaton érkeztek meg azok az egyetemi hallgatók, akik gyalog indultak el aznap délelőtt Szabadkáról, hogy részt vegyenek a március 15-ei belgrádi tömegtüntetésen. A topolyaiak meleg étellel, süteménnyel és üdítővel várták a vendégeket, akik az éjszakát is a közép-bácskai településen töltik. A fogadást a Gimnázium érettségiző diákjai rendezték, akik egyébként bojkottálják a tanítást.