Szerbia bankrendszerének visszásságairól szerettem volna írni, már el is kezdtem, amikor megjelent egy hír1, amely rákényszerített, hogy mindent újragondoljak. Ebből csak egy részt idézek: „Délvidéki helyszíneken, többek között Magyarkanizsán, Újvidéken, Adán és Zentán lesznek az április 11. és 18. között megrendezett 57. magyar nyelv hetének idei központi programjai. Az ünnepi megnyitót, amelyet videóközvetítéssel követhet a világ magyarsága, Szabadkán tartják.”
Ne féljen senki, nem hibbantam meg, mert ezzel meg egy sokkal régebbi (valamikor 2017-ben mondta ki az illető, de azóta ilyen vagy egy kicsit, de folyamatosan változtatott formában állandóan ezt szajkózza) hírrel is „szoros” a kapcsolata, amely a nemzetünk (egyesek által kis gömböcnek csúfolt) zsebdiktátorának kijelentéséről szól: „Szerbia megerősödött, mert példaértékű autonómiát adott a vajdasági magyaroknak.” Most nem bonyolódok bele, hogy vajon az államnak meg kell-e adnia az egyéni és a közösségi (most a „módi”: kisebbségi) jogokat, abba sem, hogy példaértékű-e (na meg autonómia-e), ha egy kézzel vezérelt intézményt felruháznak ilyen vagy olyan marginális döntések meghozásával, valamint az állam és az anyaország által odacsatornázott pénzek (f)osztogatásával, meglehet, ezekről egy másik alkalommal írni fogok. De maradjunk a bankrendszernél.
Nem tudom, mindaz, amit most leírok, általános-e, vagy sem, ugyanis én csak két banknál, az OTP Srbija és az NLB Komercijalna banka – azért nem használom a magyar megfelelőjét a neveknek (OTP Szerbia és ÚLB [Új Ljubljanai Bank] Kereskedelmi Bank), mert ezeket még a honlapjaikon sem lehet fellelni –elnevezésűeknél tapasztaltam, mivel valamilyen okból kifolyólag a többiekkel nem szeretnék még kapcsolatba sem kerülni. Mindkét banknál úgy egy-két hónappal ezelőtt gyökeres változásokat vezettek be. Hiába van feltüntetve az oldalaikon a fiókintézmények telefonszámai, amennyiben az érdeklődő fel szeretné venni velük a kapcsolatot, egy automata jelentkezik, az első kérdése, hogy az ügyfél szerbül vagy angolul szeretne-e velük értekezni. A további felsorolásnál kiválasztottam egy opciót (esetemben a kölcsönökkel kapcsolatban), majd az illető hölgyet szépen megkértem – persze szerbül –, kapcsolja a magyarkanizsai fiókot. A válasz megdöbbentő volt: mondjam el a kérdésemet vagy panaszomat, ő majd hivatalosan értesíti a kért településen működő bankjukat. Kötöttem az ebet a karóhoz, kértem a bankfiók e-mail-címét, mire erre is megvolt a kész válasz: írjam le a kérdésemet vagy panaszomat, és küldjem el a központi e-mail-címükre, ők majd továbbítják. Nem véletlen tehát, hogy udvariatlanul (azaz köszönés nélkül) lecsaptam a készüléket.
Elképzeltem, hogy a kishomoki Maris néni vagy a kispiaci Pista bácsi, akinek a szerb (és angol) tudása kimerül a „dobordán” és a „stá kázse” szókészlet ismeretében, hogyan fogja a kérdését, esetleg panaszát elmondani az önmagát illetékesnek kinevezett (vagy mások által a kommunikációval felhatalmazott) hölgyeménynek, netán úrficskának szerbül, esetleg angolul. Az már más kérdés, hogy (ne kérdezzék, miért) személyes kapcsolatban állok e két bankban dolgozók némelyikével, így meg tudtam szerezni a „bankos” e-mail-címüket (persze, azzal a megjegyzéssel, ne nagyon hirdessem, mert baja lehet utána belőle – nem is mondtam el senkinek, most is csak leírtam), meg a magán-mobiltelefonszámukat.
Mindebből áll össze a kép, hogy valójában ez a két, külföldiek által tulajdonolt mamutbank – fogta magát, és – belső előírásaival, valamint valamilyen szintű rendelkezéseivel egyszerűen hatályon kívül helyezte az anyanyelv használatának és az információkhoz való szabad hozzáférésnek a jogát, amelyeket Szerbia alkotmánya (mondhatják: papíron) szavatol. Meglehet, karikírozom, de úgy tűnik, Szerbiában ezt a két szentenciát kell betartani:
- Говори српски да би те цео свет разумео!
- Speak English so the whole world can understand!
A ljubljanai banktulajdonost még valahogyan megértem, biztosan azt képzeli, Szerbiában is az a helyzet, mint a pár ezres lélekszámú muravidéki magyarság esetében, de mi magyarázza meg a nemzetvezető (elvtárs) úr bankvezér kebelbarátjának hozzáállását? Meglehet, nem olvas újságot, nem hallgat (köz)rádiót és nem néz (köz)televíziót, ami miatt „nincsen képben”, pedig mindenki számára tudható, azokban ki a „médiasztár”, de az is előfordulhat, csak az a baj, nem ismeri a példaértékű szó fogalmát.
A másik problémám (csak?) a magyarkanizsai OTP bankfiókkal kapcsolatos. Az ablakoknál dolgozó személyek közül a kétnyelvű tisztviselők zöme megérdemelt nyugdíjas éveit élvezi, a magyar nemzetiségűek legtöbbje (egyesek itthon, mások külföldön) más munkahelyre távozott, a helyükre alkalmazott fiatal teremtmények egy idő után eltűntek, mindezek helyébe jöttek a „behozatali”, magyarul nem tudó (vagy beszélni nem akaró) személyek, ami esetemben nem probléma, de: mi van azokkal (mégiscsak a község lakosságának még ma is több mint 80 százalékát magyarok képezik), akik nem vagy csak nagyon kicsit tudnak szerbül?
A nemzeti közösségünk jogaiért (esetleg megkockáztatom, azok csorbításáért) tevékenykedő magyar politikai pártunk hathatós lépései után most már következett a bankszektor, de mi lesz akkor, ha ugyanilyen intézkedéseket foganatosítanak majd a kereskedelmi és gazdasági „multik” is (van, aki azt rebesgeti, már el is kezdődött, elég csak, ha benézünk a magyarkanizsai Idea vagy a zentai Lidl „szuper-hiper marketjába”)? Félek, nemsokára a térségünkben az „eltűnő (egy kicsit később: eltűnt) magyar nyelv hetét” leszünk kénytelenek ünnepelni! Ha legalább tudnánk, kinek tartozunk köszönettel!
@sz = BALLA Lajos
_________________________
