A néhai, negyedszázada meggyilkolt szerb miniszterelnök mondta állítólag, hogy „több államban is van maffia, de csak nálunk van állama a maffiának”. Az elmúlt években gyakran és sokan idézték ezt a mondatát, hiszen az is kiderült, hogy a maffia szervezte ellene a merényletet 2002 márciusában. Az elkövetőket ugyan elítélték, de a felbujtók, illetve megrendelők ismeretlenek maradtak. A mindig jól értesültek szerint a szolgálatok (hírszerzés, kémelhárítás) és a bűnözők összefonódásában, egyfajta szimbiózisában kell keresnünk őket. Mert ezek a szolgálatok – állítják – örök életűek. Semmilyen rendszerváltás, hatalmi pártok, kormányok cseréje nem tudja őket kizárni a hatalomgyakorlásból. Nálunk.

A rendőrfőnök szerepe

A tények köztudottan makacs dolgok, így tehát leszögezhetjük, hogy 2026. május 12-én a kora délutáni órákban egy elegáns és drága fővárosi étteremben találkozott két „ellentmondásos üzletember”. Ez errefelé a bűnözők egy részének megnevezése (szerbül: kontroverzni biznismen”). Vitába keveredtek egymással, majd egyikük pisztolyt rántott, és lelőtte a vitapartnerét. Hivatalosan ugyan csupán két nappal később közölték, hogy mi is történt, de ekkorra már tudni lehetett, hogy a lövöldözésnél jelen volt Veselin Milić belgrádi rendőrfőnök is, aki a testőreivel együtt segített eltüntetni a nyomokat, na meg a súlyosan sérült, vagy elhunyt áldozatot. Harmadnap leváltották és őrizetbe vették a fővárosi rendőrkapitányt –  hivatalosan a harmadik főrendőrt az országos sorrendben –, aki azonban utólag tagadja, hogy egyáltalán jelen volt a kocsmai lövöldözéssel zárult találkozón. Az oknyomozó újságírók viszont továbbra is azt állítják, hogy éppen Milić hívta el a későbbi elkövetőt, hogy kibékítse őt ellenlábasával. Tudni kell, hogy az áldozat fia és a gyilkos közös tulajdonában van egy hárommillió euró értékű belgrádi telek. Lehet, hogy ez volt a vita tárgya, mindenképpen elszámolási ügy lehet a háttérben. A belügyminiszter és a rendőrség igazgatója napokig hallgatott, miközben az étteremből eltüntetett holttestet keresték Szerémségben az egyenruhások, bevonva immár a hadsereg különleges egységeit is. A cinikus firkászok egyike-másika már a rendőrség tehetetlenségén röhögött, állítva, hogy „nem találják azt a holttestet sem, amit maguk rejtettek el”. Az étteremben különben a tragikus leszámolás másnapján maga a szerbiai kormányfő ebédelt, akinek szintén nem volt tudomása az előző napon ott történtekről. Az újságírók figyelmét ez a tény sem kerülte el.

A menesztett rendőrkapitány feltehetően testőrökkel ment a megbeszélt maffiatalálkozó helyszínére fényes nappal, és csak este tért vissza egymillió eurót érő fővárosi lakásába. Akadtak, akik kiszámolták, hogy ennyi pénzért kétezer eurós havi fizetés mellett is negyven évet kell(ene) dolgozni nálunk. Mindez azonban nem tűnt fel senkinek sem.

A pályafutás

Az említett rendőrségi vezető egyszerű közrendőrként kezdte pályáját. Befejezte az előírt kamanci (Sremska Kamenica) középiskolát, majd a megfelelő fővárosi egyetemet is. Egy ízben már volt belgrádi főkapitány, de aztán leváltották. Két évet (micsoda irónia!) az államfő „bűnözés és korrupció elleni témákkal foglalkozó” tanácsadója lett, innen került aztán néhány éve ismét a főváros főrendőrének foteljába. Ha azt a „tanácsadói kanyart” nem számítjuk, alighanem egyenes vonalú pályáról beszélhetnénk. Igen ám, de a három évvel ezelőtti belgrádi iskolai lövöldözést követően vétett a belső szabályzat és a törvényes előírások ellen, mivel nyilvánosságra hozta egy kiskorú elkövető által célpontként megjelölt jövendő áldozatok névsorát. Először ezt követően menesztették. Mindez azonban nem számított akadálynak a további előrehaladásban.

Az áldozat felesége különben egy nappal később jelentette Aleksandar Nešović – Baja eltűnését. A bejelentést a szokásos eljárás követte, holott akkor már tudnia kellett az egyenruhásoknak, hogy mi történt előző napon abban az étteremben. Nem szabad azonban szőrszálhasogatónak lenni ilyen ügyekben errefelé, hiszen a cinikusok szerint is másképpen alakulhattak a dolgok.

Hordóban, bebetonozva

Az étteremben történteket követő hetedik napon aztán megkerült a sokáig keresett áldozat teteme, egy tó partján betonba öntve, egy hordóban találtak rá. Tipikusan maffiamódszer – állítják a téma jó ismerői. Előzőleg egy napokon át leparkolt személyautóra bukkantak, amelyben vérfoltokat és zsírszódát találtak a nyomozók. Ez is beleillik a képbe. Ahogy az is, miszerint tíz nappal a gyilkosság után újabb lövedékre bukkantak egy ismételt helyszínelés során, miközben az étterem zavartalanul üzemelt. Amolyan hab a tortán, hogy az egyik pincért is most, utólag vették őrizetbe, mert – állítólag – hamis vallomást tett a történtekkel kapcsolatban.

Számos kérdés maradt megválaszolatlanul a felsorolt tényeket követően, és ezeket – jobb helyeken – megválaszolja a nyomozás. Nekünk komoly kételyeink vannak ezzel kapcsolatosan. Rejtélyesnek látszik, de nyilván nem az, hogy az állam és a bűnelkövetők régóta együttműködnek. Maga az államfő jelezte, hogy új törvényt kell hozni, amely tiltaná a rend őreinek együttműködését a bűnelkövetőkkel, amit eddig is szigorúan tiltottak a hatályos törvényi előírások. Azt is elmondta, hogy „harminc éve tart ez a bűnös együttműködés”, holott ő maga csak mintegy másfél évtizede van jelen (ismételten) a hazai politikában.

Lehet, hogy ez már tényleg az évekkel ezelőtt beharangozott aranykor?

NÉMETH János