Nem először hangzik el, de kénytelenek vagyunk megismételni: valami nagyon, de nagyon komoly gond van a toronyban. Mármint a vezérlőben. Szerbia vezérlőjében. Nevezetesen Aleksandar Vučić világlátásában.

Mert amíg az egész világ olyan komoly dolgokkal foglalkozik, mint a közelgő télre való felkészülés, ami az orosz gáz és kőolaj hiányában igencsak keménynek ígérkezik, addig Vučić múlt heti szaldója a következő: előbb egy borfesztiválon, nemzetközi vendégek előtt csinált bolondot magából (és hozta kínos helyzetbe a balkáni országok vezetőit), mert nem volt képes felmérni, hogy mi a borkóstolás és a vedelés közötti különbség, majd a szlovén államfő látogatása alkalmával kavart nemzetközi diplomáciai botrányt a hülyeségeivel.

Hiába, na, az ember megszokta, hogy összevissza beszél, még sincs senki, aki számonkérné rajta a szamárságokat. Ez van, amikor az „újságírók” nem kérdezgetik a köztársasági elnököt, hanem szerelmesen bámulva csodálják. Így aztán Vučić már réges-régen elfelejtette, hogy a szavaknak nemcsak mennyisége, de jelentése, mi több, súlya van. Így aztán Borut Pahor szlovén államfő csak nézett ki a fejéből, amikor belgrádi látogatása alkalmával vendéglátója, Vučić a sajtótájékoztatóra gyűlt újságíróknak, szokása szerint kissé közvetlenül és egy cseppet sem átgondoltan, felvetette a kérdést: hogyan magyarázza meg nemzetének, hogy Szerbia esetleg szankciókat vezet be Oroszországgal szemben, míg Szlovéniával szemben ezt nem teszi meg. Ehhez a „kérdéshez” pedig a következő „magyarázatot” fűzte: „Oroszország nem veszélyezteti Szerbia területi integritását, Szlovénia igen. És mégis, látjuk, jó kapcsolatban vagyunk Szlovéniával.”

Az államfő arra gondolt, hogy Szlovénia elismerte Koszovó függetlenségét (ahogyan a világ országainak jó része megtette), oké, értjük. Fáj.

Csakhogy. A nemzetközi kapcsolatokban, a diplomáciában egy ilyen kijelentés, nevezetesen, hogy valamely ország megsértette vagy veszélyezteti egy másik állam területi integritását, a legdurvább sértések egyike. Valami olyasmi, mint amikor a sarki késdobálóban a felek egymás édesanyjának szexuális hajlamait vitatják meg. A szlovének kikérték maguknak a dolgot, de a diplomácia adta kereteken belül tudatták azt is, hogy anyu foglalkozása ugyan tabu, de látják, hogy a másik túl sokat ivott, ezért ezúttal elnézőek lesznek.

Nem lenne akkora gond, hogy a toronyban baj van, ha az ország vezetése nem a toronyból állna kizárólagosan. Vučić a mi szégyenünk. Csak az a baj, hogy amíg országokat kér számon, amiért elismerik a tényeket, addig nem foglalkozik a dolgával. Nevezetesen azzal, hogy az ország számára biztosítsa a működést a téli hónapokra.

Mert már most nyilvánvaló, hogy vaskos hazugság volt, amikor a tavasszal, a nyár elején arról beszélt, hogy minden a legnagyobb rendben van Szerbia energiaellátásával, az orosz testvér baráti áron küldi a gázt, aggodalomra semmi ok. Na most, a Vučić-zagyvaságok egyike a gáz árára vonatkozik, egy kissé úgy tűnik, az a baráti ár egészen pontosan a világpiacival áll egy szinten. Márpedig az orosz fél a gázellátással igyekszik megrendszabályozni Európát. Egyelőre az Északi Áramlaton át érkező gázszállítást manipulálja. Előbb a múlt héten valami karbantartásra hivatkozva „három napra” leállította a Gazprom a szállítást az említett vezetéken, majd miután azt szombaton újra kellett volna indítania, pénteken este bejelentette: hát mégsem. Merthogy itten műszaki problémák vannak, kéremszépenjónapot. A Gazprom azt állította: a karbantartás során „olajszivárgást” fedezett fel egy turbinában, és annak megjavításáig a gázszállítás az Északi Áramlaton szünetelni fog. A turbinát gyártó német Siemens szerint a gond távolról sem akkora, amekkorának azt Moszkva láttatni igyekszik, emellett pedig az is tény, hogy egy szervizelt turbinát az oroszok nem hajlandóak átvenni már hetek óta.

De nem kell elveszni a műszaki részletekben. Erről a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov gondoskodott, amikor vasárnap nemes egyszerűséggel elismerte: országa politikai eszközként tekint a gázszállításra. Peszkov ugyanis bejelentette: az Oroszország elleni szankciók feloldását követően újraindul a gáz az Északi Áramlaton.

Hivatalosan ez a következőképpen hangzott a szóvivő szájából: „A gázszállítással kapcsolatos problémák a nyugati államok, köztük Németország és Nagy-Britannia által hazánkkal szemben bevezetett szankciók miatt merültek fel.”

Na, ennyit a szivárgó turbinákról. Meg arról, hogy karbantartás miatt lassította a Gazprom a gázszállítást Európába az utóbbi hónapokban.

De ha gáz a vezetékekbe nem is, a pohárba legalább tiszta víz került.

A gond nagy. Eddig Moszkva biztosította Európa gázfogyasztásának csaknem negyven százalékát, ennek több mint harmada az Északi Áramlaton keresztül érkezett. Maradt még két vezeték, az egyik Ukrajnán át halad, ott a háború miatt lassult a szállítás, a másik a Török Áramlat, az rendesen üzemel.

És a belgrádi vezetés ebben bízik.

Persze, az ár kérdéses, de na, legalább lesz gáz. Hogy aztán ezt a polgárokkal hogyan fizettetik meg, az már más kérdés. (A frissen módosult magyarországi lakossági gázárakat tekintve komoly sírás-rívás lesz nálunk is…) Szerbiának viszont nem a gázellátás az egyetlen problémája a tél beköszönte előtt. A Szerbiai Villanygazdaság állapota legalább akkora gondot jelent. Nincs szén a hőerőművek működéséhez, a vízerőműveket az aszály tette használhatatlanná, ramaty állapotban vannak a berendezések, már most látszik, hogy a hazai áramtermelés bőven nem fogja fedezni a szükségleteket. Ilyenkor jön a behozatal. Csakhogy annak is ára van, méghozzá igencsak magas ára.

Lesz erre pénze Belgrádnak?

Lesz erre pénzünk nekünk?

És ha mindezt figyelembe vesszük, tényleg hajlamosak vagyunk megérteni, miért issza le magát a látható részegségig egy borfesztiválon az államfő.

Tehetné persze a dolgát is, mehetne tárgyalni meg megállapodni, meg ilyesmi. Csak hát az átgondoltságot igényelne, külföldi vendéget sértegetni a jelenlétében mégiscsak egyszerűbb.

Vagy ő már tudja, amit mi még nem? Hogy már veszett fejsze nyele ez az egész energiaellátás-ügy, és tehet akármit, úgyis a kilencvenes évek teleit idéző hónapok elé nézünk?

KOCSÁNYOS Pálma