Az új évszázad egyik szenzációjának képei csütörtökön, azaz ma egy hete az esti órákban terjedtek a világhálón és a világ különböző tévétársaságainak hírműsoraiban. Szerbia Népképviselőházából érkeztek a felvételek, amelyekhez hasonlókat eddig csak egzotikus országok parlamentjeiből láthattak világszerte. Nálunk is. Most már „hazai anyag” is rendelkezésünkre áll.

A más, jobb helyeken tisztelt háznak nevezett törvényhozó testületekben rend és fegyelem uralkodik, ahogy azt a házszabályok előírják, ebben a patinás épületben viszont korábban is más volt a helyzet, és mintha egyre csak romlana…

A nemzet érdeke

Ragaszkodjunk a tényekhez: 2023. február 2-án délelőtt Aleksandar Vučić államfő mintegy másfél órás bevezetőjével kezdődött a szerbiai népképviselők ülésezése, amelyen egyetlen napirendi pont szerepelt: a kormány beszámolója a Koszovó helyzetének rendezéséről folytatott tárgyalásokról tavaly szeptember és idén január között. A valódi téma azonban nem ez a jelentés, illetve beszámoló volt, hanem az a német–francia megoldási javaslat, amelyet néhány hete odatettek a szerb köztársasági elnök asztalára.

Igen ám, de ezt a dokumentumot nem látták, nem láthatták a nép választott képviselői. Persze, ennek ellenére sokat beszéltek róla, hiszen egyik-másik sajtószerv kiszivárogtatta a végleges megoldási javaslatként emlegetett tíz pontot, amely amolyan „vagy vedd el, vagy otthagyod” alapon került Belgrádba, ami mögött nyilván a nemzetközi közösségnek az a szándéka állhat, amely szerint unják már a több mint tíz éve tartó huzavonát, a sok eredménytelen tárgyalást, a szerb–albán viszonyok időnkénti feszültté válását, és az ukrán–orosz háború miatt is véget akarnak vetni a további időhúzásnak, meg a helyzet esetleges elmérgesedése sem jönne jól most Európának. Miroslav Lajčak szlovák diplomata, aki évek óta közvetít Belgrád és Priština között, most a német és francia meg olasz diplomaták mellett még egy amerikai erősítést is kapott, és a szerb fővárosban kézbesítették a – szerintük – kölcsönösen elfogadható megoldási javaslatokat tartalmazó dokumentumot.

Vučić elnök a nemzethez intézett soros tévémonológjában néhány nappal később aztán kijelentette, hogy „elfogadja az ötök indítványát”, szokásos panaszáradat mellett, miszerint ez rettenetesen nehéz döntés, nem csupán jó, hanem hátrányos megoldási javaslatokat is tartalmaz a dokumentum, de Szerbiának nemzeti érdeke, hogy elfogadják azt.” Jelezte, hogy a parlamenti ülés előtt konzultációra várja a képviselőcsoportok vezetőit, és még az esetleges népszavazás, azaz referendum kiírásának lehetőségét is megvillantotta.

A megosztott honatyák

A parlamenti pártok egy része hajlandó volt konzultálni az államfővel, de a másik rész ezt elutasította, mondván: egy évtizede tárgyal az államelnök egyedül, most a végeredményt ne akarja megosztani a többi politikai szervezettel. Az amúgy szépen felszalámizott és tarka ellenzék – a szélsőbaltól a zöldeken át a szélsőjobbig – ezúttal sem tudott egységesen fellépni. Abban kétségtelenül igazuk van az elnökkel való konzultációt elutasítóknak, hogy az elmúlt évtizedben Vučić mindig egyedül tárgyalt a nemzetközi közösség minden képviselőjével: a tanácsadókkal, az államtitkárokkal, a miniszterekkel és a kormányfőkkel éppúgy, mint a vele azonos rangú államfőkkel. Nem kérte ki az országban működő többi politikai párt véleményét, tanácsait, nem volt kíváncsi az ellenzéki politikusok javaslataira. „Most, amikor sarokba szorították, konzultálni szeretne” – háborogtak még a mérsékelt, demokratikus irányultságú parlamenti pártok vezetői és képviselői is. A honatyákat ennek ellenére is összehívták, és a valóban történelmi jelentőségű ülésezés meg is kezdődött a már említett másfél órás államfői bevezető előadással, a tévészereplésekről is jól ismert koreográfia szerint: a hatásszünetek, az idézetek, a szemüveg igazgatása sem maradt el.

Tájékozottak és tájékozatlanok

Az ülésen sokat emlegetett, de a honatyák által nem látott német–francia javaslat gyorsan főszereplője lett a képviselői felszólalásoknak. Az első ülésnapon, amikor a képviselőcsoportok vezetői szólaltak fel, egyértelműen kiderült: a hatalmi koalíciót alkotó kisebb pártok frakcióvezetői egyértelműen kiálltak az államfő mellett, jelezve, hogy elfogadják a jelentést. Nem okozott nekik gondot a végső megoldást tartalmazó dokumentum ismeretének hiánya.

A szélsőséges ellenzéki pártok frakcióvezetői és képviselői viszont szóvá tették ezt, és molinókat lobogtatva, az ügyrend szerinti felszólalási lehetőségeket követelve akadályoztak a Tisztelt Házban az előzetes forgatókönyv szerinti munkát. Követeléseiket a demokratikus politikai pártok képviselői is támogatták, majd egy pillanatban mintha elszabadult volna a pokol: a honatyák egy része a házelnök pulpitusa elé vonult hangosan, gyakran ordítozva követelve a felszólalás jogát, az ügyrend tiszteletben tartását.

A hatalmi párt népes képviselőcsoportja, továbbá a velük koalíciót alkotó pártok képviselői szembefordultak a tiltakozókkal. Mintegy tíz percig állt a bál, a lökdösődés, a gallércibálás, a szidalmazás, a kiabálás. A zűrzavaros helyzetet ilyenkor szünet elrendelésével szokták csillapítani, de ezúttal ez nem történt meg: a kedélyek ugyan nem igazán csillapodtak le, de a dühöngő honanyák és honatyák végül mégis a helyükre mentek vagy távoztak az ülésteremből. Erre a közel negyedórára ezen a napon a bangúziai parlamentre hasonlított Szerbia Népképviselőháza. Az viszont a másnapi folytatás során sem derült ki, hogy pontosan mit tartalmaz a ténylegesen napirenden szereplő német–francia javaslat.

A televíziós közvetítést figyelemmel kísérő járatlan nézőnek olyan érzése lehetett, hogy a parlamenti ülésen vannak tájékozott és tájékozatlan képviselők is, de a másikat, a másképp gondolkodót sértegetni egyformán tudják. És csak ebben értenek egyet. Az ilyen parlamenti tumultus is a jelenlegi szerbiai aranykor hozadéka, ahogy az elfogadott záradékok, határozatok is, azzal, hogy a nyáron várhatóan életbe lép a vitatott, de nem ismert nemzetközi javaslat, amely nyomán megoldódik több, Koszovóval kapcsolatos vitás kérdés. A végső megoldásban azonban az idén még valószínűleg nem reménykedhetünk. Annak megszületéséhez alighanem más összetételű parlament (is) szükséges Belgrádban.

 NÉMETH János