Igazán érthetetlen, mivel érdemelte ki szegény Vajdaság, hogy háborús bűnösök gyűjtőhelye legyen. Ez a békés, nyugodtnak számító térség, ez a rejtőzködésre látszólag teljesen alkalmatlan rónaság, ahol kilométerekre ellátni egészen addig, amíg az ég össze nem ér az olykor zöld, máskor sárguló földekkel, ahol forró nyári napokon még ebben a kiépített 21. században is fel-feltűnik a reszketeg délibáb – ez a szelíd vidék nyújt biztonságot az olyanoknak, akik a biztonságon és nyugalmon kívül mindent megérdemelnének ezen a világon.

Talán még akad olvasóink között, aki emlékszik, hogy Goran Hadžićot, a horvátországi szerbek egyik vezetőjét 2011-ben hétévnyi bujkálás után a Fruska Gora-i Krušedol faluban fogták el. A szerbiai hatóságok úgy akadtak a nyomára, hogy éppen egy lopott Modigliani-alkotást akart eladni, hogy abból a pénzből fedezze tovább rejtőzködő életmódját… Hadžićot Horvátországban kétszer húszévi börtönbüntetésre ítélték háborús bűnök elkövetése miatt, de egy harmadik vádiratban már a vukovári vérengzések okán is felelősségre akarták vonni. A Hágai Nemzetközi Törvényszék is vádat emelt ellene, az ítélethirdetés azonban okafogyottá vált, amikor 2016-ban elhunyt. Ágyban, párnák között, egy újvidéki kórházban…

Ugyancsak 2011-ben a bánáti Lázárföldön fogtak el ugyancsak sokéves bujkálás után egy másik háborús bűnöst, Ratko Mladićot, a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének korábbi főparancsnokát.

A múlt héten röppent fel a hír, hogy egy bizonyos Dušan Kornjača, aki ellen Bosznia-Hercegovinában elfogatóparancs van érvényben, évek óta Újvidéken él és dolgozik. Még csak nem is rejtőzködik. Čajniča község egykori háborús katonai parancsnoka gasztroenteorológusként dolgozik egy magánklinikán, televíziós műsorokban szerepel szakértőként, az interneten egyszerű kereséssel lehet időpontot foglalni nála… Az Interpol körözési listáján is szereplő jó doktor az N1 forrásai szerint fizetést az államtól is kap, hiszen a magánklinika mellett a nyugdíjbiztosítónál is dolgozik… Noha a neve mellett a boszniai bíróság vádiratában az szerepel, hogy a szóban forgó személy „elérhetetlen a bűnüldöző szervek számára”, egy szarajevói újságírónak mégis sikerült őt „felkutatnia”, és megpróbálta szóra bírni, ez a kísérlet azonban az újságíró telefonjának összetörésével és kis híján bántalmazásával ért véget, amit a doktor úr udvarias fia akadályozott meg…

Kornjačát egyébként Boszniában emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolták meg: több mint negyven bosnyák nemzetiségű civilt öltek meg a parancsnoksága alatt. (Ugyanezen bűncselekmény miatt a fivérét, Milun Kornjačát 2014-ben elítélték. Öt évet kapott…) Arra az újságírói kérdésre, hogy mit tervez tenni Duško Kornjača elfogásának ügyében, a szerb rendőrség a következőket válaszolta: „A Szerbiai Belügyminisztérium kizárólag a törvényes előírások értelmében jár el, nem pedig valamely televízió utasítására. A válasz, hogy a szerb rendőrség miért nem tartóztatta le Duško Kornjačát, akit Bosznia-Hercegovina köröz, azonos azzal a válasszal, hogy a boszniai rendőrség miért nem tartóztatta le Naser Orićot, akit viszont Szerbia köröz.”

Parádés riposzt, szó se róla… Csak épp az embert elönti a szekunder szégyenérzet, ha arra gondol, hogy a jó doktor, akinek „belefért” negyven ember brutális kivégzése, most éppen emésztési rendellenességeket kezelget, az országos nyugdíjbiztosító szakértőjeként dolgozik az egykor szebb napokat is megélt tartományi fővárosunk kellős közepén…

Nem kevésbé szégyenteljes esemény az is, hogy a háborús bűnökért tizenhárom évre ítélt Dragan kapitány Szabadka központjában nyitott irodát. Pontosabban a Dragan Kapitány Alapítvány (Fondacija kapetan Dragan). Emlékszünk még rá? Tavaly májusban szabadult… Az alapítványt is akkor hozta létre, ennek célja, hogy „segítsen azoknak a szerbeknek, akiket a környező országokban igazságtalan ítélet alapján tartanak fogva”. A Dragan kapitány néven hírhedté vált Dragan Vasiljković az alapítvány szabadkai irodájának megnyitóján arról beszélt, hogy a horvátországi börtönökben jelenleg is több tucat szerb ül, akiket, mint fogalmazott, „csak azért ítéltek el, mert szerb nemzetiségűek”. Politikai tevékenységének szerves része, hogy követeli az egykori kormányfő, Zoran Đinđić gyilkosainak szabadon bocsátását…

Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV) elnöke a közösségi médiában tette fel a kérdést: Vajon a háborús bűnök miatt elítélteknek szabad-e nyilvánosan tevékenykedniük?

Választ természetesen nem kapott.

Ahogyan válasz nélkül maradt a Magyar Mozgalom közleménye is, amely ugyancsak határozottan elítélte „a háborús bűnös, Dragan kapitány alapítványának irodanyitását Szabadka központjában”.

„Egyáltalán nem kell meglepődnünk azon, hogy a háborús kalandor Belgrád után pont a horvátok és magyarok lakta Szabadkán nyitja meg irodáját. Az üzenet egyértelmű: a kilencvenes évek visszatértek. A magát európainak és modernnek feltüntető Szerb Haladó Párt már leplezni sem próbálja, hogy a sajátjának érzi ezt az évtizedet, az elítélt háborús bűnösöket, így a kilencvenes évek vörös szőnyegen térhetnek vissza szülőföldünkre” – mutatott rá a Magyar Mozgalom, hozzátéve: az, hogy a haladók hallgatólagosan engedélyeztek egy ilyen irodanyitást, üzenet a vajdasági magyaroknak is, akiknek illene az eszükbe vésni, hogy „ez itt Szerbia, jobb, ha tudják, hol a helyük”.

„Ami pedig végképp aggasztó, hogy ehhez a nacionalista revízióhoz a VMSZ is asszisztál. Eddig egyetlen szóval sem ítélték el az ilyen jelenségeket, pedig jó lenne tudni, hogy a haladókkal való stratégiai együttműködés egyben azt is jelenti-e, hogy a VMSZ a háborús uszítás és uszítók visszatérését is támogatja, és nem zavarja, ha szabadlábra helyezik Đinđić gyilkosát?” – emelte ki a közlemény.

És mi csak halkan tudjuk hozzátenni: erre mi is igazán kíváncsiak vagyunk.

Egyre több a nyugtalanító kérdés, amelyre a VMSZ-nek válaszolnia kellene. Akkor is, ha koalíciós partnere semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy háborús bűnök elkövetéséért jogerősen elítélt emberek sok esetben nyílt uszítással turbózottt politikai tevékenységet folytassanak.

KOCSÁNYOS Pálma