Az új esztendő első két hetében, nem tudni igazán, hogy a ráduplázós karácsonyi-újévi ünnepek jellemző mellékhatásai miatt-e, vagy értelmes indokoktól vezérelve, Mladen Šarčević tanügyminiszternek sikerült még önmagát is felülmúlnia. Már ami az elképesztőbbnél elképesztőbb újdonságok zengzetes beharangozását illeti. Olyannyira, hogy a közvélemény józanabb részében, vagy azok között, akik az általános elvárás dacára nemcsak vezéreink imádatában és biztató szavaik szomjúhozásában, de olykor a gondolkodásban vélik megtalálni a szebb jövő felé vezető irányt, komolyan felvetődött az aggály: nincs itt valami nagy gond a fejekben? Vagy, ahogy államnyelven mondani szokták, (amúgy újságcímben láttam leírva): „Ko je ovde lud, a ko zbunjen?“ (aki netán nem értené: Ki itt a bolond, és ki van zavarban?)

A teljesség igénye nélkül címszavakban megpróbáljuk felsorolni, melyek azok a január elején csaknem naponta adagolt meglepő hírek, amelyektől nemcsak az érintettek, de a hétköznapi ember is kapkodta a fejét: „Megszűnik a létszámstop a tanügyben!”, „Új modell szerint zajlik a záróvizsga”, „Kombinált tesztek helyett PISA” (Igaz, az idén még nem, pontosított később az Oktatási és Nevelési Minőségellenőrző Intézet), „Rolls-Royce motorok gyártását tanulják a duális képzésben részt vevő diákok”, „Új tantárgy a láthatáron: az empátia?”, „2022-ben lesz először állami érettségi”, „Kínai tanácsadó szerbiai miniszter kabinetjében”. „Kínai nagyvállalat számítástechnikai berendezést adományoz a szerbiai iskoláknak”. És végül a toplista vezető híre: „Robotok és hologramtanárok a szerbiai iskolákban”.

Az egyik internetes magazin cikkírója sommás jellemzést fűzött a fentiekhez: „Szerbiában jelenleg nincs Mladen Šarčevićnál megfelelőbb ember a tanügyminiszteri posztra. Amikor ugyanis minden eresztékében recseg-ropog az oktatási rendszer, kevés emberben van ekkora arrogancia és önbizalom […], hogy úgy tegyen, mintha űrhajót irányítana.” (www.luftika.rs)

Robotok az iskolákban

A felsorolt témák mindegyike megérdemel egy misét. Némelyikre a későbbiekben minden bizonnyal vissza is térünk majd.

Most azonban néhány bekezdés erejéig a vezető hírnél maradunk. Annál is inkább, mert a hazai közvéleményben a legtöbb és leghevesebb reakciót ez a bombasztikus bejelentés váltotta ki.

A szerb oktatási miniszter a Večernje novostinak nyilatkozva adta hírül, hogy a hazai iskolákban „az elkövetkező években […] megjelennek a robotok, a virtuális valóság elemei és a hologramos kivetítésű tanárok” – ám ezek a segédeszközök csak egy részét képezik azoknak a korszakalkotó újdonságoknak, amelyek célja egyebek mellett, hogy a diákok számára „érdekessé tegyék a tanítást”.  Mindeközben igyekezett megnyugtatni a közvéleményt arról is, hogy „a robotok és a hologramtanárok nem fogják leváltani a valódi tanárokat”.

Mint később kiderült, a hír hátterében egy üzleti szerződés áll (részleteibe persze nem avatják be a nyilvánosságot), amelyet a kínai NetDragon céggel kötött az ország. A lényeg az, hogy a nemzetközi piacon elsősorban szórakoztató jellegű IT-termékekkel (főképp internetes hálózati játékokkal) terjeszkedő kínai partner Szerbiában is szeretné megvetni a lábát. Ennek keretében (gyártási profiljának mellékági tevékenységéből) valamennyi számítástechnikai berendezést és oktatástechnológiai eszközt adományozna az országnak egy Tudománynépszerűsítő Központ létesítéséhez a belgrádi Tanítóképző Kar épületében.

Az egész üzletben számukra valószínűleg az lényeg, hogy egy fejlesztőközpontot szeretnének létrehozni Szerbiában. Ami nyilván az állami egyetemeinkről kikerülő (még mindig elfogadható hozzáértéssel és hatékonysággal dolgozó) fejlesztőmérnökök nemzetközi viszonylatban alacsony bérezése miatt vonzó a számukra.

Miniszteri tanácsadó „pro bono”

Nyilván ezzel szoros összefüggésben áll az is, hogy Liu Dejian, a NetDragon cég elnöke (most kapaszkodjunk meg!) elvállalta, hogy miniszteri tanácsadó legyen Nenad Popović technológiai fejlesztésért és újításokért felelős tárca nélküli miniszter kabinetjében. Ráadásul pro bono (azaz a „közjó érdekében”), magyarán ingyen és bérmentve. Ami egy nyilván elfoglalt üzletember és cégtulajdonos esetében nem szokott jótékonyan kidobott idő lenni. Ha valami el is megy a réven, visszajön a vámon.

Annál is inkább, mert a promóciós célból adományozott oktatástechnológiai felszerelés februártól állítólag megtekinthető lesz az új Tudománynépszerűsítő Központban, az iskolák felszereléséről viszont nem szólnak a hírek. De egy megfelelő helyen lévő „miniszteri tanácsadó” bizonyára tudni fogja, milyen tanácsokkal kell ellátni a minisztereket.

Nemkülönben az is fontos, hogy a tárgyalások során Liu járt a belgrádi Elektrotechnikai Karon és az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karán, továbbá „megismerkedett a Szerbiában működő IT-cégek mérnökeinek potenciáljával, ami lenyűgözte őt”. Ez volt az egyik oka, hogy elvállalta a tanácsadói megbízást.

Ami az iskolákban grasszáló robotokat, hologramos tanárokat és egyéb, nálunk sajnos még a tudományos fantasztikum körébe tartozó egyéb herkentyűket illeti, rájuk egy ideig várni kell. Addig viszont rengeteg egyéb problémát is meg kell oldani az újabban egyre aránytalanabbul fejlődő iskolák közül elsősorban azoknál, amelyek az utóbbi évtizedben a korábbi állapothoz képest is végzetesen lemaradtak.

Hogy egyáltalán alkalmasakká váljanak a korszerű technológia befogadására, de elsősorban normális, 21. századi körülményeket kínálhassanak a diákoknak.

BERETKA Ferenc