Lehetett volna ez egy nyugodt vasárnap is. Felkel a család, kicsit később, mint szokott, elvégre munkaszüneti nap van, jöhet egy jó kávé, aztán a szokásos napirend szerinti tevékenységek közé a felnőttek beiktatnak egy rövid utat a szavazóhelyig, átesnek a procedúrán, majd hétfőn reggel kiderül, mit akar a többség, ki is vezesse ezt az országot a következő négy évben.

Na, ez utóbbi nem derült ki. Pontosabban: nem az derült ki, hogy ennek az országnak a többsége mit akar.

A vasárnapi rendkívüli parlamenti, tartományi és részben önkormányzati választásokat ugyanis elcsalták. Legalábbis részben.

És nem tudjuk, hogy pontosan melyik részében.

Már vasárnap egészen nyilvánvaló volt, hogy meglehetősen méltatlan dolgok történnek. Igazából már szombaton: a Szerbia az erőszak ellen jelöltlista képviselőit a késő esti órákban sürgős értekezletre hívták a rendőrségre, ahol közölték velük, hogy „hazai és külföldi nemzetbiztonsági szolgálatoktól származó értesülések szerint ennek a formációnak a képviselői erőszakkal terveznek behatolni a köztársasági és belgrádi választási bizottság székhelyére”. A találkozóról készített videófelvételt is közzétették, szó ne érje a ház elejét. A felvételen hallható, ahogy az egyik rendőr átadja az ellenzéki politikusoknak Aleksandar Vučić államfő üzenetét.

Miért kell a választásokat megelőző néhány órában a legfőbb ellenzéki erő vezetőit „sürgős egyeztetésre” hívni a rendőrségre?

Milyen ország az, ahol a rendőr adja át az államfő üzenetét az ellenzéki politikusoknak?

Aztán vasárnap megszaporodtak a baljós jelek: a CRTA választási megfigyelőinek autóját Hódságon összeverték, Zimonyból érkezett a felvétel, hogy szürke Mercedes előtt álló „kövér Mile” osztja a pénzt egy papírzacskóból annak, aki szavazott, aztán az igazi döbbenet akkor következett, amikor a belgrádi Arena előtt lejátszódó jelenetből kiderült, hogy emberek érkeznek szervezetten a boszniai Szerb Köztársaságból szavazni. És mivel fogalmuk sincs, kihez forduljanak, az Arena meg eléggé nagy, a kinn cigarettázó, biztonsági őrnek tűnő alakot faggatják, aki elmondja nekik, hogy „csak be kell menni, a földszinti részen, hátul vannak a pultok”, mindegyiken egy-egy belgrádi városrész nevével, ott kell jelentkezni, akinek a neve azon a listán van, szavazhat a helyszínen, akié nincs, azt elviszik az adott szavazóhelyre… Az Arena környékén a nap folyamán több autóbuszt és kombit is lefotóztak, amelyek láthatóan a boszniai Szerb Köztársaságból érkeztek, az újságíróknak a kissé tájékozatlanabbak egyébként is elmondták, mit kell csinálni…

És akkor mindezek után vasárnap este kiállt Aleksandar Vučić a sajtótájékoztatóra, ahol közölte, hogy a Szerb Haladó Párt minden szinten győzött.

Nahát!

A legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Szerbia az erőszak ellen jóval később tartott sajtótájékoztatót, s annak résztvevői megismételték a nyilvánvaló csalásokról szóló állításokat, rámutattak, hogy ugyan a parlamenti választások úgy alakultak, ahogy, de a belgrádi voksolás eredményét nem tudják elfogadni, mert „mintegy negyvenezerrel többen szavaztak”, mint ahányan jogosultak lettek volna. Hétfőn hajnalban ez a tömörülés hivatalosan is közölte, hogy hogy a szavazás megismétlését követeli, egyúttal pedig demonstrációt is hirdetett.

Így aztán mindenkinek igaza lett: a hatalom képviselőinek abban, hogy az ellenzék utcára szólította az embereket, az ellenzéknek pedig abban, hogy a hatalom mindenféle ügyeskedéssel hamisítja meg a választásokat.

A Köztársasági Választási Bizottság a szavazóhelyek 95,7 százaléka eredményeinek feldolgozását követően azt közölte, hogy az előzetes eredmények szerint a Szerb Haladó Párt a parlamenti választásokon a voksok 46,75 százalékát szerezte meg, a Szerbia az erőszak ellen a 23,52, a Szerbiai Szocialista Párt 6,57, a NADA koalíció az 5,03 százalékát, a Branimir Nestorović vezette Mi, a nép hangja pedig a 4,49 százalékát. A kisebbségi pártok politikusain kívül tehát ezek a csoportok jutottak be a parlamentbe, a haladóknak nem lesz szükségük semmilyen koalícióra ahhoz, hogy önállóan kormányt tudjanak alakítani. A szocialisták iszonyatosan alulteljesítettek (egyes elemzők szerint ebben nincs semmi meglepő, a szocialisták és a haladók szavazói ugyanazok az emberek, most csak visszaáramlottak az államfő pártjához), a szélsőjobboldali szervezetek pedig nem érték el a bejutási küszöböt.

Branimir Nestorović doktor pedig valószínűleg vasárnap este óta nem józanodott ki: az általa vezetett csoportosulás elképesztő eredménye egyrészt riasztó leképezése annak, hogy mekkora támogatottsága van a laposföld-elméletnek és az ehhez hasonló sületlenségeknek Szerbiában, másrészt pedig ékes bizonyítéka annak, hogyan „csinál” magának a hatalom „megfelelő” ellenzéket, azaz, hogyan tesz népszerűvé egy, a szavazók által hatalomellenesnek gondolt formációt a saját médiája révén, hogy becsatornázza az elégedetlen szavazókat.

Nestorović szerepe még annál is nagyobb, mint ahogyan arra a haladók számítottak: a hétfő esti állás szerint Belgrádban csak ennek a csoportnak a segítségével tudna akár az ellenzék, akár a hatalom többséget szerezni a városi képviselő-testületben. Márpedig a jó doktor azt mondta, nem közösködik senkivel. Így aztán hétfőn este Vučić már arról beszélt: elképzelhető, hogy meg kell ismételni a belgrádi voksolást.

Tulajdonképpen az ellenzék is ezt akarja. Marinika Tepić és Miroslav Aleksić, a Szerbia az erőszak ellen két vezető politikusa hétfőn éhségsztrájkot jelentett be, követelésük pedig a voksolás megismétlése. Persze, átadták a Köztársasági Választási Bizottságnak a jól dokumentált kifogásaikat is, de kevés a remény, hogy érdemi választ kapnak. Ahhoz ugyanis az kellene, hogy a haladók képviselői a testületben elismerjék: bizony, jó kövér csalások zajlottak.

Vučić nyíltan el is ismerte, hogy a boszniai szerbek is szavaztak, mondván, ehhez joguk van. Éppen csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ez a jog csak a parlamenti voksolás esetében él, a kettős állampolgároknak az önkormányzati választásokon való részvételhez nincs joguk…

Az EBESZ ötezerhatszáz választási megfigyelőt küldött Szerbiába. A szervezet hétfőn összegezte munkatársai tapasztalatait, s közölte, hogy az államfő, aki nem is volt jelöltje a választásoknak, részt vett a kampányban, ami miatt az általa vezetett párt komoly előnyre tett szert, hogy „komoly bajok” vannak a választási feltételekkel, amelyeket a szerbiai intézményeknek kezelniük kellene. A megfigyelők is beszámoltak a „csoportos szavazásokról”, a nyilvános voksolásról, a szavazatvásárlásról.

Mindez nem fog javítani Szerbia nemzetközi megítélésén. Nyilván nem is ez volt cél.

Szerbia választott, a többség némán (vagy helyeslően) nézi az egyértelmű csalást (amelyre igazából nem lett volna szükség), úgyhogy azt kell mondanunk: jól van ez így.

KOCSÁNYOS Pálma